Romantikus házak Budapesten: három váratlan látnivaló

Amit a stílusról tudni illik

A tizenkilencedik század második felének virágos éveiben, különös tekintettel a kiegyezést követő két évtizedre, a historizmus jött divatba a művészet minden területén, az építészetben különösen. Mindenhez vonzódtak, ami régi, ami a rég letűnt, tán sosem volt, de a romantika korában dicsőnek remélt múltra emlékeztetett. Ha már a történelem elsodorta a gótika, a reneszánsz, és a barokk eredeti szépségeit, rendkívüli népszerűségnek örvendett ezen stílusok másolása, újbóli felidézése, stílusjegyeinek használata. Ezen divatot nevezzük eklektikának, azon belül „neo” előnévvel a felsorolt stílusok újjászületésének.

Ennek köszönhetjük, hogy például a pesti Andrássy út szinte teljes hosszában neoreneszánsz stílusban épült, és nem állami akarat, hanem a magánmegrendelők által is preferált, korabeli divatirányzatnak hála. Budapest belső kerületeiben is szép számmal léteznek e korból olasz, francia, német reneszánsz stílusjegyeket őrző bérházak, városi paloták, közintézmények, de még ipari épületek is.

Ezek a stílusjegyek örök érvényűeknek tűntek évtizedekig, olyasminek, ami soha nem megy ki a divatból: bábos korlátok, a falakon, mennyezeteken stukkók, sgrafittók, freskók, márványburkolatok, a majolika, mint épületdísz használata. Mindezen díszek arányosságot sugároznak, szimmetria, harmónia jellemzi őket. A házak megrendelőiről és lakóiról puritán polgári értékeket feltételeznek, bőséget, nyugalmat, megbízható eleganciát.

A műfaj hazai nagymesterei, Ybl Miklós, Hauszmann Alajos mellett számos, mára kevésbé ismert építőmester építette fel e stílusban Budapest ma is megcsodálható képét. Ezen időszak és mestereinek keze nyomára, mára nagyrészt elfeledett szépségeire szeretném a figyelmet felhívni három ház bemutatásával.

 1. Kossuth Lajos utcai Olaszország

Ha például a mindig zajos, poros Kossuth Lajos utcán visz dolgunk, lehetőleg gyalog, érdemes emelt fejjel és nyitott szemmel járni! A 14-16-os tömb középtájt áll a Ferenciek tere és az Astoria között, szinte a Semmelweis utca sarkánál. Hatalmas, fekete homlokzata nem sokban tér el a pesti, így a környékbeli átlagtól, mégis érdemes ide betérni, két okból is. Az egyik az igencsak hívogató illatokkal csábító Auguszt cukrászda, a másik az udvarra nyíló kapu. Lévén békeidőben üzletek várják a betévedőket, a kapu nyitva áll, és igencsak érdemes besétálni.

Mert aki itt belép, annak leesik az álla. Hamisítatlan olasz hangulat: háromszintes árkádsor, méltóságteljes, játékos boltívek sora, mit a földszinten két, mára kicsit megrogyott kőhölgy őriz.

Wagner János nemcsak tervezője, hanem boldog tulajdonosa is volt a  ma sötétszürke homlokzattal szomorkodó bérháznak. Wagner úr 1890-ben vette meg az akkor itt álló kettő darab házat, azokat lebonttatta, és helyükre a mainál vélhetően vidámabb homlokzattal bíró, hatalmas házat tervezett népes családja részére a virágos Millenium évében, 1896-ban. 

Nagycsaládos volt a mérnök úr, 5 fiából 4 építész volt, az ötödikből Pest tiszti főorvosa lett, lánya pedig Pecz Samu építész felesége. Wagner János tervezte többek között a Budán a Gül Baba türbéje romantikus épületegyüttesét, amely köré egy, mára nyomtalanul eltűnt hatalmas, négy tornyos-árkádos villát is épített családi nyaralónak. Városi otthonuknak szánta ezt az olaszos hangulatú, árkádos, szellős, sokemeletes pesti bérházat a mai Kossuth Lajos utcában. Az építés évében ünnepelte a családfő tervezői munkásságának 50. évfordulóját, ezért van a kapu fölötti angyalkák kezében körző és vonalzó, illetve tervrajz.

2. A Múzeum körút éke

A Múzeum körút ékessége lehetne a környék legrégebbi háza címre bátran pályázó, ma szomorú állapotban hervadozó, 7-es szám alatti, úgynevezett Unger-ház. Az 1852-53-as években épült, mint a XIX. század leghíresebb magyar építészének, Ybl Miklósnak első pesti háza, ám a tervek aláírója Ybl jó barátja, kollégája Wagner János ismét. Az olaszos, reneszánszra hajazó hangulat is közös vonás, Wagner úr úgy látszik, legszívesebben a napsütötte dél emlékét idézte fel a poros pesti utakon.

Az 1808-ban lebontott városfal mindkét oldalára, dupla telekre szólt a megrendelés az Unger családtól. Két homlokzattal, két bejárattal épült, ugyan lovaskocsival soha, de gyalogosan átjáróháznak tervezték a praktikus régi mesterek.

Érdemes a gyalázatos állapotok ellenére is alaposan megcsodálni a homlokzati sárkányokat és a belső udvar ablakait, és elképzelni, milyen lehetett például egy régi, téli estén, gyertyafénnyel az ablakok mögött? Mint egy operadíszlet, most is olyan...

3. Színfolt a satnya kavalkádban

Szegény Üllői út sem csábít sétálásra, Kosztolányi fáira a mi generációnk már nem számíthat, hogy árnyat adjanak, pláne nyugodt sétára sarkallják a jámbor városi népeket. Pedig kincseket rejtenek a hajdan gondosan épített falak.

Még a végtelennek tűnő főútvonal elején, a Klinikák sora előtt tűnik fel egy bátor színválasztással felújított homlokzat, minek története szintén megér egy misét. A 18-as szám ugyanis a Révai Irodalmi Intézet Részvénytársaság, vagyis a második világháborút megelőző félévszázad egyik vezető könyvkiadója építette cégközpontnak és a tulajdonosok lakóhelyül ezt a ma már bérházként funkcionáló, manapság élénk terrakotta színben pompázó házat.

A ház egyik szerény szomszédjára hívnám fel a figyelmet. A szerencsés itt lakók és látogatóik egészen kivételes hangulatú, neoreneszánsz stílusban épült,  árkádos belső udvart élvezhetnek a 20-as szám alatt, amiben borostyánnal befutott, egész évben zöld részek, fiatal fák – és az örök meglepetés – még csend is élvezhető.

A megrendelő bizonyos Sartory Frigyes Ödön bankigazgató volt, az építész Wagner János, a XIX. század egyik legsikeresebb tervező-kivitelezője, Ybl Miklós jó barátja, a huszadik század elejének egyik meghatározó építész-dinasztiájának megalapítója. Sartory úr igen nagy tekintélynek örvendett. Világ életében bankár volt, 1863-ban igazolt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kötelékébe, 1878-ban már vezérigazgató, 1886-ban halt meg, utána felesége lett szép háza tulajdonosa. Halálakor a Fővárosi Újság így írt róla: „Ritka kötelességérzettel és odaadással vezette az ügyeket, ellensége volt a modern, tulságos mozgékonyságnak, spekulációnak, a legszigorúbb szolidság hírét biztosítá az általa vezetett banknak, s meg is óvta azt minden rázkódástól. Előkelő pesti polgárcsaládból származott, nagy vagyona volt, de mindvégig egyszerű, igénytelen polgári életet élt, s mióta házassági frigyre lépett, soha nem lépett vendéglőbe, vagy kávéházba. Özvegye, született Giergl Emília asszony gyászolja.”