Párját ritkító érték: Pest talán legszebb színesüveg ablakai a belvárosból

1911 óta uralja az Akácfa utca és a Király utca sarkát a hatalmas, ötemeletes bérpalota a Király utca 51. alatt Schwarcz Jenő és Horváth Antal építészek jóvoltából, akik sok más, hasonló méretű és részletgazdagságú bérház tervezői  voltak a virágos pest-budai századelőn. Ennek a háznak az a különlegessége, hogy a megrendelő, a tervező és a kivitelező is Schwarcz úr volt, vagyis a műépítész úr magának építette a házat, ő volt első tulajdonosa. Itt rendezte be gyönyörű lakását és tágas műtermét is.

Mesterek maguk közt

Dacára a viharos huszadik század minden átkának és ostromának, a mai napig bérházak sokasága tanúsítja az építészpáros tehetségét, munkájuk igényességét. Leginkább az Erzsébetvárosban, a Belvárosban, a Lipótvárosban, és Budán Lágymányoson építkeztek. Kizárólag Budapesten dolgoztak, megbízóik a tehetős zsidó polgárság köreiből kerültek ki: gazdag kereskedők, vállalkozók, ingatlantulajdonosok kérték fel őket nagyméretű, tágas, kényelmes lakásokkal épült, bérházak tervezésére. Ők rajzolták többek között a Wesselényi utca 18-at a Kazinczy utca sarkán, homlokzatán széttárt szárnyú angyallal elég ismert látvány, vagy Budán a Hadik és Szatyor néven közismert műintézményeknek is otthont adó Bartók Béla út 36-38 meseszép, mélykék csempés lépcsőházzal büszkélkedő épületét, ahol a tetőtéri műterem első lakója Csontváry Kosztka Tivadar volt.

Az eklektikus szecesszió stílusában dolgoztak, házaikat jellemzően táncoló hölgyek, játszadozó puttók, bőségkosarak, korsók, körzők és vonalzók díszítik, valamint szebbnél szebb Zsolnay csempék és Róth Miksa műhelyét dicsérő színes, metszett, maratott ablakok.

 

Schwarcz és Horváth urak első műterme az Erzsébet-híd építése kapcsán felszámolt Sebestyén tér 7-ben volt, onnan kerültek a Baross tér 18-ba, ahonnan 1911-ben költöztek végleges, közös irodájukba a saját építésű bérpalotába. Itt lakott mindkét építész. Schwarcz Jenő második emeleti saroklakása mintegy 240 négyzetméteren terült el a fénykorban. A legutóbbi időkig megvoltak a nagy lakás két lakássá osztott tereiben az eredeti, a nagy szobákat elválasztó, Róth Miksa-féle színes, maratott üvegbetéttel díszített tolóajtók, és az iparművészeti értékű, beépített fa bútorok. Schwarcz úr 1911-től 1936-ig élt itt, a történelem viharai sodorták el szegényt a közeli Kertész utca 35-be egy ennél sokkal szerényebb lakásba, ahol társbérlővel volt kénytelen utolsó, szomorú évein osztozni.

De előbb a fénykor: 1911-ben saját tervezésben és kivitelezésben megépül a két homlokzattal és hajdan két bejárattal büszkélkedő luxusbérház. A földszinten apró üzletek sora, az öt emeleten elterülő bérlakások szintjeit színesüveggel díszített, liftes főlépcső és cselédlépcső kötötte össze.

 

A manzárd tető alatt kettő műterem épült. Egy úgynevezett „napfényterem”, vagyis a kor szokása szerint részben üvegezett tetővel és fallal épült, természetes fényárban úszó fotóműterem, valamint egy kényelmes építészműterem, iroda a Horváth és Schwarcz műépítész urak számára. A fotográfus szentélyt előbb Sinayberger Béla fényképészmester foglalta el, majd 1917-1944 között a legendás gyermekfényképész Kis Pál, akinek élete megrázó történet, és akinek emlékezete a házban örökké él.

Kis Pál volt az első ezüstkoszorús mestere szakmájának, több aranyérmet, diplomát, hazai és külföldi díjat nyert munkájával. Műtermében a kor minden technikája, kényelme és professzionális kiszolgálás várta a kuncsaftokat. Híresen türelmes volt gyerekekkel, de rendszeresen dolgozott a Színházi Életnek és az Operának is. Saját örömére festett is, négy festményt állított ki a Nemzeti Szalon Őszi Tárlatán 1929-ben.

1944 júniusában csillagos ház lett a Király utca 51, ahogy majdnem minden, városszerte létező a Schwarcz és Horváth iroda tervezte bérház.

A Király utcai úgynevezett „pápai védett ház” lett, vagyis vatikáni protektorátus alatt állt.

A gettó határától egy háznyira a mai sarki üzlet helyén őrszoba volt hivatott garantálni a nyomorúságos állapotok viszonylagos biztonságát.

Kis Pált először 1944 októberének végén, otthonában tartóztatták le, de novemberben sikerült megszöknie a munkaszolgálatból. Ettől kezdve két jéghideg, keserves hónapon át vezette wc-papírra, papírfecnikre különös naplóját, amit félig írt, félig rajzolt. December közepéig bujkált testvére körúti üzletében, mikor is végül újra letartóztatták. Az utolsó, Pestet elhagyó vonattal vitték Buchenwaldba feleségével együtt. Különleges, megrázó, rajzolt naplóját gyerekeinek sikerült eljuttatniuk az izraeli Magyar Zsidó Levéltárba, a Király utcai ház udvarán kiállítás mesél a borzalmas háborús időkről, a ház előtt pedig botlatókő őrzi a fényírás mesterének emlékét. Kis Pál különleges, rajzolt naplója nyomtatásban is megjelent 2016-ban a Magvető gondozásában újjáélesztett Tények és Tanúk sorozatban, Csillaggal nem jó járni most címmel.

De vissza a házhoz. A homlokzat csupa kép és szimbólum, hullámok, teraszok, félkörívek, kovácsoltvas korlátok és vakolatdíszek mindenütt. A legmagasabb ponton körző és vonalzó őrzi a fényképész és építész urak munkahelyeit: eséllyel Schwarcz úr is lelkes híve volt az elit titokzatos klubjának, klasszikus jelkép-párosuk csak egy a sok szabadkőműves jelkép közül ezen a házon is. A körző a szellem, a derékszögű vonalzó az anyag jelképe, itt, ezen a házon szokatlan módon felül a vonalzó, alul a körző képe látható, ha az utcáról nem is könnyedén vehető ki.

A manzárdot és a legfelső emeleti kis teraszt menórával díszített kovácsoltvas korlát őrzi, és vele a mély istenhit, ami a környék lakói életében nagy szereppel bírt. A homlokzat többi részén feltűnő, vakolatból formált táncoló puttók a jólétet hivatottak jelképezni, az évszám természetesen az építés évét.

 

Ha a szép, mindent túlélt bejárati vaskapun belépünk, érdemes mindjárt a lábunk elé nézni: gyönyörű, napfénysárga burkolat kíséri a szerencsés látogatót a bejárattól a főlépcsőházon végig, a legfelső szintig.

 

Az előtérben a lakók listája fölött dombormű neoreneszánsz alakjainak hátterében egy másik klasszikus szabadkőműves szimbólum áll, Salamon temploma.

Ebben a házban élték túl a huszadik század viharait Pest legszebb színesüveg ablakai, de legalábbis a legszebbek egyike, a tájképet ábrázoló földszinti kép párját ritkító szépség a városban, és jó eséllyel szintén Róth Miksa műhelyét dicséri. Az ajtók felső üvegberakásai, illetve a lépcsőházi ablakszemek helyenként sérültek, hajlottak, de mégiscsak túléltek ezt-azt, mindez megbocsátható. Hangulatban a bécsi szecessziót tükrözik, geometrikus díszeik napsárga fényben fürdetik a tágas főlépcsőházat. A földszinten kis üvegmozaik keretezi az első szint alacsony, titokzatos funkciójú kis ajtaját, a virágos felületen játékosan csillan a fény.

 

Híres emberek otthona

Itt lakott egy időben – ha épp nem Nagybányán vagy Párizsban volt –, Ferenczy Valér festőművész, grafikus, szakíró az 1916-os lakcímjegyzék szerint. Ferenczy István festőművész fia, Ferenczy Béni és Noémi testvére később a Dohány utcában tartott fenn műtermet.

Itt lakott továbbá Bucsinszky Lajos kávés is, az 1930-tól kezdve a második világháborút követő államosításig az Erzsébet körút 30. alatt virágzó Bucsinszky Kávéház tulajdonosa. Az Alpár Ignác tervezte, 1891-re elkészült neobarokk sarokház földszintjén nyílt kávéház modern, Bauhausos hangulatú berendezését Básthy István álmodta meg, bőrfoteles, békebeli kényelmét többet között Karinthy, Szerb Antal, Rejtő Jenő, Hevesi Sándor, Kabos Gyula és Törzs Jenő élvezte.

A Király utca 51-ben lakott még többek között Szabó László zeneművész, Kramarics Rezső operaénekes, Kornai Rezső színész, operaénekes, színigazgató, Friedmann Gyula ékszerész, Epstein Vilmos, Elefánt Ármin és Baróth Elemér valamint Jászi Leó ügyvéd urak, Szili Sándor, Mihalkovich Elemér orvosok, Bielitz Bertalan könyvnyomda-tulajdonos, és még sokan mások.

Az utcára apró üzletek sora nyílt a második világháborút megelőző években. Többek között itt létezett bizonyos Bergsmann Adolf „baromfi és tojás bizományos” üzlete, Balogh Nándor borkereskedése, Uhlik zongorakészítő üzlete, valamint a Buchlocz Nővérek „kéz- és körömápoló kozmetikai üzlete”. 1920-ban itt, a Király utca 51-ben a „A Teréz templommal szemben” hirdette magát Székely Emil ékszerüzlete, aki

„mindenkinél drágábban vesz briliánsokat, gyöngyöket, platinát és használt ékszereket”.

Ezeket a boltokat aztán szépen sorban elsodorta a történelem, vagyis leginkább az ostrom, és az azt követő évek kis üzleteket nagy lendülettel megszüntető ambíciói. A kis helységeket összenyitották, így jöttek létre a mai idők, egységre, pláne jóízlésre legkevésbé sem törekedő üzletportáljai. A régi stílus nyomokban sem látható a ház utcai képén, egyedül a belső terek, az előtér, a lépcsőház, a gangok, a színes ablakok mindent túlélt szépségei őrzik a fénykor eleganciáját.

Forrás:
Helyszínbejárás 2021. július,
illetve itt, itt, itt,  itt, itt, itt és itt