Kényszerből született, mára a legnagyobb a maga nemében: fedezd fel a Kunsági borvidéket!

ZónánTúl

Kényszerből született, mára a legnagyobb a maga nemében: fedezd fel a Kunsági borvidéket!

Az alföldi homok megkötésére telepített szőlőkből végül az ország legnagyobb borrégiója fejlődött ki: a Kunsági borvidék. A történelmi Kiskunságban, a Duna-Tisza között és a Tiszazugban elterülő ültetvények virágillatú fehérborai, selymes rozéi és könnyű vörösborai méltán népszerűek ínyencek és alkalmi borfogyasztók körében egyaránt. Látogassuk meg ezt a termékeny tájat, amelyen nem volt képes megtizedelni a termést a filoxéra járvány!

A kunsági borvidék arany(borok)at rejt

A 104 ezer hektáros területen 27 ezer hektárnyi szőlőbirtokon gazdálkodnak a magyar borászok. A borvidéket 68 hegyközség alkotja, mindösszesen 32 800 szőlő-és bortermelő hegyközségi tag munkájával körülbelül 200 000 tonna körüli szőlőből készül bor évente.

A változatos klímának köszönhetően szőlőfajtákban is bővelkedik ez az egyébként legrosszabb termőbiztonságú borvidékünk. A fagykártól a napperzselésig, az aszályos nyaraktól a hideg telekig terjedő szélsőségek közepette bizonyítja helytállását a Kunsági borvidék nyolc körzete. Talaja meszes homok, löszvályog, mezőségi és réti talajok összetételéből áll, ahol a lösszel kevert homoktalajon feketeföld is kialakul, ahogy humuszos homoktalajokban is gazdag vidék.

Az itt termett 64 szőlőfajta közül a teljes termőterület csaknem kétharmadát teszi ki az Ezerjó, az Arany Sárfehér, a Kadarka, a Kövidinka, a Kékfrankos, a Zalagyöngye, a Cserszegi Fűszeres, a Rajnai Rizling, az Olaszrizling és a Zweigelt. Hagyományosan Kövidinkát, Kunleányt, Arany Sárfehér szőlőt, Piros szlankát és Pozsonyi Fehéret termesztettek ezen a borvidéken. Kiváló asztali borok, gasztronómiai beágyazottságuk az ország egész területén jellemző. Az utóbbi években reneszánszát éli az egyik legfrissebb szőlőfajta, a Bianca is.


Az ország legnagyobbjaként a Kunsági borvidék változatos képet mutat: minden körzete saját arculattal rendelkezik, önálló mikrokultúraként is megállja a helyét. Három rövid példát megismerve magunk is meggyőződhetünk erről:

  • A Cegléd-Monor-Jászsági körzet három különböző centruma közül a Monori esik legközelebb Budapesthez, könnyen felkereshetjük. Az „ezer pince hazájaként” is emlegetett Monor Strázsa-hegye nemcsak borospincéiről ismert, de kedvelt turisztikai- és rendezvényhelyszín is. Itt rendezik például minden év elején a Jégvirágtól Borvirágig Fesztivált és a Borvidékek Hétvégéjét, ahová a monori borosgazdák az ország különböző tájegységeiről hívnak borászokat kóstoltatásra.
  • Olyan körzetközpont is van, amely a szőlőművelési és borászati hagyományokat a nemzetiségek kultúrájának megőrzéseként ünnepli: Kiskőrösön, a Kiskőrösi körzet szívében Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok várják ősszel az érdeklődőket, borkedvelőket.
  • Másutt, például Soltvadkerten a bor gasztronómiai értékét hangsúlyozó rendezvénysorozattal teszik vonzóvá a Kiskőrösi körzet fajtáit, a Bor & Sajt Fesztiválon.

A kunsági borvidék történelme

A történelmi források nem sok támaszpontot nyújtanak a Kunsági borvidék mai területének korai szőlőművelésére vonatkozóan. Első írásos említése 1075-ből való: a Garamszentbenedeki apátság alapítólevelében szerepel I. Géza király adománya, mely szerint a Felső-Alpár és Tiszakürt szőlődombjai az apátság birtokába kerültek.

A legbiztosabb adat, hogy az itt elterülő futóhomokot kötötték meg a szőlőtelepítéssel, ami a 19. századi filoxéra járvány idején is jó döntésnek bizonyult. A filoxéra ugyanis nem tudott átterjedni a 75%-os kvarctartalmú homokos talajra, így az immunis homokterületek felértékelődtek, és a 19. század végére az így telepített szőlőterületek megkétszereződtek. Meghatározó része volt ebben Mathiász János világhírű magyar szőlőnemesítőnek, borásznak, aki az 1892 után létrehozott Kecskeméti Szőlészeti Kutatóintézetben egymaga 3750 fajtát nemesített a filoxéra-járvány utáni szőlőrekonstrukciók idején. Egyedülálló teljesítménye, nagyszabású eredményei révén munkássága bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.

Ugyanezen a területen dolgozott a 20. század közepén Kocsis Pál szőlőnemesítő is, akinek a nevéhez fűződik az Irsai Olivér és a Kocsis Irma nemesítése is. A Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa díjat nevezett el róla.

Az 1960-70-es években tovább bővültek a Kunsági borvidék szőlőkultúrái, rangos minőségi fajtákkal is. A borvidék 1990-ben vált ki az Alföldi borvidékből, 2000 óta híres szlogenje – „A Kunsági Bor a Mindennapok Bora” – oltalom alatt áll. 

 

Ismertségét, népszerűségét elsősorban a könnyed, muskotályos borokkal alapozta meg, hiszen a homokos talajon termő szőlőkből főként a gyorsan fejlődő, lágyabb, alacsonyabb savtartalmú, ám gyors sav-felszívódású borok születnek. Rövid érlelési idejű és korai fogyasztásra javasolt borok, amelyek alacsonyabb alkoholtartalmuknál fogva kiváló kísérői hétköznapi és ünnepi fogásainknak egyaránt.

A könnyű borok továbbá kiváló alapanyagai a pezsgőgyártásnak is. A nagykunsági gasztronómiában az alföldi bográcsos, gulyásételek, a slambuc és a lebbencs mellett üdítő kísérőként fogyasztották eleink a helyi termésű borokat.

Büszkék lehetünk borvidékeink változatos, gazdag termésére, arra a színes palettára, amellyel Magyarország klímája és talajviszonyai a szőlőművelést lehetővé teszik. A Kunsági borvidékre különösen is, hiszen mind közül a leginkább szélsőséges körülményekkel megküzdő régió, mégis a hétköznapok asztalán leggyakrabban előforduló borokat köszönhetjük neki. 

A cikk megjelenését a Metro támogatta

 
X
Már követem az oldalt