Ismered az ősi szokást, amit az indiánoktól tanultunk újra?

Ha ma hazánkban leírom a szauna, vagy a gőzkabin szavakat, akkor szinte mindenki tudja, hogy mire gondolok, sőt valószínűleg közvetlen tapasztalatai is vannak. Ezekhez képest az „izzasztókunyhó” szóról nem gondolom, hogy a lakosság nagyobb része tudna bármit is. Pedig míg az előbb említett szokások importtermékek, addig a kunyhózás valószínűleg a Kárpát-medencében is őshonos szokás volt. De nem csak itt. Indián kultúrákban a mai napig fennmaradt szokásról beszélünk, melynek nyomai a mi hagyományunkból teljesen kikoptak. Az ezredforduló táján kezdett ismét népszerűvé válni hazánkban, épp indián közvetítéssel. A történetbeli szertartás levezetője is egy hazánkban vendégeskedő feketeláb indián volt.

A kunyhó nem más, mint egy viszonylag vékony,  faágakból hajlított és összekötözött félgömb alakú, alkalmi sátor, melyet ki-ki a rendelkezésére álló anyagokkal fed be, lehetőleg úgy, hogy minél jobb maradjon a hőtartó képessége. Rongyszőnyegektől a vastag pokrócokig minden elképzelhető, felülre pedig valamiféle ponyva szokott kerülni.

Benn, a kunyhó közepén van egy kb. 70 cm átmérőjű gödör, amibe felforrósított kövek kerülnek. 

Ezeket egy nagy máglya belsejében izzítják forróra, általában egy vasvillával adogatják be a kunyhóba, többedszerre. Ezeket a fényesen izzó köveket locsolgatják aztán a szertartás során, melynek hatására a forró gőz felszabadul, csakúgy, mint egy szaunafelöntésnél. A testre gyakorolt jótékony hatásai is egészen hasonlóan működnek, ám az egész mégis teljesen más, mint a szaunázás, ez pedig épp a szertartásosságának köszönhető.  

• A kunyhó félgömbje maga az anyaméh burka, melyben teljesen sötét van, és a hely odabent épp csak annyi, hogy a tűzgödör körül ülők magzati pózban, vagy meditációs ülésben elférjenek. Itt történik a szertartás alatt az újjászületés, amely szimbolikusan az esemény végeztével, a meglehetősen szűk, kis ajtónyíláson való kibújással valósul meg.
• A kunyhó bejárata előtt kb. 7-12 méterrel van a hatalmas máglya, melynek a belsejében a vulkáni eredetű, folyami kövek izzanak. Ezek az izzó kövek a férfimag, illetve a fénymag szimbólumai, melyek benn, a sátorban várakozó életet „megtermékenyítik” a szertartás során.
• A máglya és a kunyhó közötti képzeletbeli egyenes mentén, valahol félúton van az oltár, ami lehet kövekből, fából, bármiből. A máglyából kivett köveket ehhez érintve adogatják be a kunyhóba. Erre az oltárra helyezik el a résztvevők felajánlásaikat, személyes tárgyaikat, de főleg jó szándékukat, szeretetüket, melyek így részévé válnak a kövek=fénymag általi teremtésnek.  

Nem csak a tér osztott, hanem az idő is, azaz egy szertartás több (3-4) „körből” áll, ezek között kap a kunyhó újra és újra meghatározott számú követ. Minden körnek meghatározott témája van, tehát a részvevők nem némán ücsörögnek a forróságban, hanem meditálnak, énekelnek, dobolnak, de persze ez mind a szertartásvezetőn múlik. A kunyhóban töltött idő változhat, de általában legalább egy óra a szertartás. 

Fotó: 123RF 

Bátran ajánlom az izzasztókunyhó kipróbálását mindazoknak, akik nyitottak egy, a szaunázástól mélyebb, spirituális jellegű élmény átélésre. Az, hogy ez milyen élmény lesz, szinte kizárólag a szertartásvezetőn múlik. A Faluhely majorban mi is szoktunk kunyhózni minden nyáron. Szeretem látni, ahogy az embereket megérinti valami különleges varázs, ami egy ősi szokás révén csúszik át a jelenkorba.

Nyitókép: 123RF