18

Figyelem!

Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek.

Ha ön elmúlt 18 éves, az „ELMÚLTAM 18 ÉVES” gombra kattinthat és a tartalom az ön számára elérhető lesz. Ha ön nem múlt el 18 éves, kattintson a „NEM MÚLTAM EL 18 ÉVES” gombra; ez a tartalom az ön számára nem lesz elérhető.

„Foglalkozása író és kurtizán”: a budapesti luxusbordélyház és Pilisy Róza története

ZónánTúl

„Foglalkozása író és kurtizán”: a budapesti luxusbordélyház és Pilisy Róza története

1926-ig nem tiltotta semmi a budapesti bordélyházak működését, és akadt is belőlük néhány. Az egyik ilyen luxusházba a kor híres írói is szívesen megfordultak, és többen is megemlékeztek műveikben a ház asszonyáról, Schumayer Rózáról, művésznevén Pilisy Rózáról.

A Károlyi-kertnél járunk, a Múzeum körút zajától egy sarokra. Magas, címeres kapu és kerítés mögött árnyas platánok közt virágtenger, gondozott pázsit, szökőkút és szép játszóterek – egy csipet Párizs Pesten. Madárcsicsergés, gyerekzsivaj, egy igazi oázis a város közepén.

A teret észak, vagyis a Múzeum körút felől keretező házsor őrzi szemérmesen a középkori városfal romjait, és velük „a legősibb szakma”, a középkortól kezdve egészen a második világháborúig jelenlévő, ám azóta, legalábbis innen nyomtalanul eltűnt műintézményeinek nyomát, nevezetesen, különösen a XIX. század második felétől 1926-ig itt virágzó luxusbordélyházak emlékét.

A Magyar utcában a századforduló és a hivatalos engedélyük bevonását jelentő 1926-os év közt kettő figyelemreméltó piroslámpás ház virágzott: a Maison Frida a 29-es szám alatt, és Schumayer Róza, művésznevén Pilisy Róza az előbbinél kevésbé drága, ámde, főleg irodalomban jeleskedő híveinek hála ha lehet, még híresebb bordélya. 

Schumayer Róza portréja

Az asszony múltja

Schumayer Róza egy Szervita téri virágüzletben tűnt fel először Pesten, valamikor az 1870-es években. A szép arcú, kék szemű, romantikus írásokat jó nevű újságokban álnéven publikáló virágáruslány híre hamar terjedt. Márai ekképpen ír a virágüzletes időkről a Szindbád hazamegy című regényében: „A lépcsőház egyik szögletében, felfedezte a hirdetések között annak a belvárosi virágkereskedő cégnek címtábláját is, melynek tulajdonosa valamikor az irodalmi ízléséről híres Róza volt, a szépek szépe, a legkedvesebb, aki később irodalmi szalont tartott fenn az Újvilág utcában, s termeiben a velszi herceg és az a mélyen vallásos magyar gróf is megfordult, kinek barátsága talán a legnagyobb kitüntetés és kegy volt a régi világban egy szép és tehetséges nő számára. Itt kezdte Róza, ebben a virágüzletben – gondolta most Szindbád.”

Róza első hódolója Apponyi Albert volt, aki idővel lakást bérelt számára, okíttatta, tanárokat fogadott mellé. Szakításuk után az Újvilág (mai Semmelweis) utcai lakást megtarthatta a lány, aki rövidesen újabb hódolókat is talált. Ilyen volt „Pest vőlegénye” Podmaniczky Frigyes, Károlyi István gróf, Milán, szerb király, Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös, és a néhai Batthyány miniszterelnök fia, Batthyány Elemér gróf, aki élete végéig hűséges hódolója és barátja maradt Rózának – és gyakori vendége a Magyar utca 20-nak.

A leghíresebb vendég, aki Róza Magyar utcát megelőző lakásában a legendák (és Krúdy) szerint háromszor is megfordult, a titokzatos „Lord T.” volt. Ő nem más, mint Albert herceg, a majdani VII. Edward és Viktória királynő fia és utódja, aki még trónörökös korában, 1873 és 1891 között öt alkalommal járt Budapesten. Legtöbbször nagyszámú kísérettel, a sajtó lelkes figyelme mellett, arisztokrata társaságban mutatkozott. Olykor hosszú heteket töltött itt, és voltak csendesebb látogatásai is. Ezen vizitek némelyikén járt az Újvilág utcában, Róza egykori otthonában, ahol a ház legendás úrnőjének romantikus, híressé vált nevet adott:

Pilisy, született Schumayer Rózát „Pest Rózsájának” nevezte el a brit trónörökös.

Krúdy Gyula már a Magyar utcában, a Róza által 1896-ban felépített, parkra néző kétszintes ház pazarul berendezett, első emeleti lakásában ismerte meg „Róza őnagyságát”, és benne legkitartóbb, legkomolyabb barátnőjét, szerelmét. Őt örökítette meg műveiben legtöbbször, a Vörös Postakocsiban Madame Louise alakjában egész életét megírta. „Különös nő volt – írta róla Krúdy. – Bizonyos dolgokban – főleg praktikus dolgokban – okos, mint a nap. (...) szívbéli dolgokban olyan naiv, mint egy gyermek.” Tehetségét tanúsítja, hogy versei, novellái is megjelentek. 

Krúdy anyját és húgát is elhozta 1910 körül. Krúdy Ilona 1960-as, Tóbiás Áron magnójára vett emlékezései szerint így zajlott a találkozás: „Minket is felvitt hozzá Gyula, hogy ismerjük meg. A Magyar utcában lakott az első emeleten. Emlékszem, gyönyörű lakása volt, egy hatalmas, derék asszony, (...) királynői alak. Mint Laborfalvi Róza. (...) Gyönyörű szép lakás volt. Úgy emlékszem, négy egymásba nyíló szoba, rengeteg értékes, márkás festmény.”

 A ház ma

Károlyi-kertre néző házát az okos Róza „részvénytársasági alapon” építette meg. Minden gavallérnak, aki időt óhajtott majdan tölteni e szentély termeiben, részvényjegyzési joga volt. Vagyis a ház árát a lelkes hódolók adták össze, s mert nem voltak kevesen, viszont volt köztük tehetős úr bőven, az ötlet kivitelezhetőnek bizonyult. A legenda szerint Batthyány Elemér gróf karján lépett új otthonába „Madame Rose”, a páros gyakran jelent meg nyilvánosság előtt együtt.

A ház nemcsak neves vendégeiről, de kivételesen igényes berendezéséről is nevezetes volt.

Bútorait az a franciás szakállú Thék Endre faragta, aki az Operaház, a Budavári Palota és a Parlament famunkáit, és aki Krúdy szerint nemcsak a szép bútorokat, de a szép hölgyeket is szerette. Így eshetett meg Pesten azon pikáns helyzet, hogy ugyanaz a mester faragta a magyar kaméliás hölgy híres, baldachinos ágyát, aki a magyar miniszterelnök íróasztalát. A szép berendezésnek híre ment, így Róza asszony alkalmat adott a házat csak hírből ismerő pesti hölgyek látogatásának is.

Munkácsy Mihály titkára, Malonyai Dezső mutatta be Pekár Gyulát a Magyar utcában. Pekár francia műveltségű, rendkívül termékeny, viszont annál kevésbé olvasható, gyenge képességű író, és törtető, öntelt ember hírében állt, amely kvalitások nevetség tárgyává tették, különösen az éles nyelvű és tollú írótársak körében. Később országgyűlési képviselő lett, államtitkári rangban, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Petőfi Irodalmi Társaság elnöke 1920 és 1936 között. Pekár kisportolt fiatalember volt, róla mintázta Stróbl a Múzeum kerti Arany–szobor mellékalakját, Toldit – legalábbis magáról ezt híresztelte az író, azonban ez nem volt igaz. Szeretett volna modellt állni, Stróbl azonban nem volt elégedett az önjelölt modellel, ezért mást, Müller Dávidot, az MTK országos tornászbajnokát választotta Toldi modelljéül – valószínűleg, pontos feljegyzése az atlétikus Toldi-modell kilétéről, ahogy modelljei többségéről sem ismert.

Róza mégis, mindettől függetlenül beleszeretett az ifjú titánba, és amikor az elhagyta, öngyilkosságot kísérelt meg, amely öngyilkosságot már a kiérkező orvos is megkérdőjelezett, kínos helyzetbe hozva a mindeközben a szomszéd szobában lapító Pekárt. Krúdy a sztorit a Francia kastély című művében írta meg, amiben az ellenszenves Pankotai Pál szerepében Pekár könnyedén felismerhető.

A Karinthy által hatökör helyett hatpekárnak csúfolt Gyula később, államtitkár korában vett revansot: letiltatta Krúdyt,

akinek ennek köszönhetően kellett 1930-ban elhagynia szeretett margitszigeti otthonát, Óbudára költöznie, és gyakorlatilag éheznie élete utolsó éveiben.

1926-ban, amikor bevonták a nyilvános házak engedélyét, Pilisy Róza 70 éves volt. Krúdy emlékei szerint utolsó éveiben sokszor mondogatta: „Életem eliramlott! Barátaim a másvilágon járnak. De mi lesz Elemér gróffal!”

Még öt évet élt, kívánsága szerint Krúdy írta búcsúztatóját 1931-ben: „Egy soha vissza nem térő, patetikus, szerelmes korszaka volt Magyarországnak, amikor a férfi regényhősök mellett a nők is igyekeztek regényhősnők módjára élni, szeretni, meghalni. Senki sem bánhatta meg, ki ismerte”.

A Magyar utca 20 eredeti díszeitől nagyrészt megfosztva, halványkék színben pompázó falakkal simul dísztelen szomszédjai közé, pikáns múltjára, híres látogatóira semmi nem emlékeztet. Az emeleti lakás szép bútorainak egy része a szemközti Károlyi-palotába, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe került a hajdan irodalmi álmokat ringató Róza otthonából.

Helyszínbejárás és fotók: 2021. március

Ajánljuk még:

A hiányzó őr háza: élő történelem a Király utcán
Hat őr, az egyikük eltűnt, hűlt helyén vastraverz áll ki a falból. Szomorú csere, elárul ezt-azt az utókor igénytelenségéről. Mégis érdemes emelt fővel és nyitott szemmel sétálni, a Király utcán is, mert a házak itt is mesélni tudnak…