Az utolsó király ajándéka szeretőjének, avagy legenda és valóság a Gellérthegyen

A valóság mindig hervasztóbb a legendáknál. Már az gyanússá teszi a sztorit, hogy IV. Károly – különösen királyi körökben ritka – nagy szerelemben élt Zita királynéval. További kérdéseket vet fel, hogy rendkívül rövid, világháborúval, majd trónfosztással fűszerezett uralkodása alatt aligha akadt ideje és alkalma oly nyalánkságokra, mint szeretőtartás, pláne villaépítés a budai dombokon.

És lőn: a ház építésének megrendelője egy könyvkereskedő volt, bizonyos Strasser Bertalan, akinek virágzó vállalkozása kettő üzletet foglalt magában a Veres Pálné utca 3. és 16-os számok alatt. A 16-ban az 1868 és 1950 közt létező Grill Károly-féle kereskedés létezett, amelynek kiadói üzletágát 1893-ban vették át Strasserék, és lettek így a híres Grill-féle Jogi Könyvtár, „Döntvénytár” és Magyar Törvények Grill-féle kiadványainak gondozói. Saját üzletük a Veres Pálné utca 3-ban Pannonia Magyar Irodalmi Intézet név alatt virágzott Kamer Mór és Strasser Bertalan tulajdonosok jóvoltából.

A gellérthegyi domboldal szintenként nagyjából 300 négyzetméteres, háromemeletes ingatlan szép kert közepén ezen vállalkozások gyümölcseként épült meg 1911-ben Darmstadler Gyula tervei szerint, a Kemény és Tisza Magyar Vasbeton Építő Vállalat kivitelezésében, akiknek legelső és egyúttal leghíresebb munkája a Párisi Áruház volt az Andrássy úton. A Mányoki út 5. az egyik a legelső magánház az akkor legmodernebb vasbeton kivitelű, pesti beruházások közül.

 

 

Aztán az első világháború után kissé megrogyott a könyvkereskedői iparág is, és ez meghozta a döntést: a lakásokat kiadásra kínálták, az addig mindössze három tagot számláló családon kívül más is beköltözhetett a szép, gellérthegyi villába. 1928-ban jelent meg a budapesti lakcímjegyzékben a Mányoki út 5. alatt Miklós Andor és felesége, Gombaszögi Frida neve. A legendás házaspár mindkét tagja megbecsült híresség volt a maga szakmájában, mai szóval élve igazi celebek, akik ugyan csak két évig éltek itt, mégis adtak némi alapot a későbbi legenda megszületéséhez.

 

Miklós Andor Klein Ármin néven született egy sokgyerekes szegény, zsidó családban, Pesten, 1880-ban. 15 évesen kifutófiúként, 23 évesen a Pesti Hírlapnál dolgozott. Két év múlva változtatott nevet, majd 1910-ben, 30 évesen megalkotta saját lapját, Az Estet, ami aztán a két világháború közti Magyarország legsikeresebb, legnagyobb példányszámban eladott napilapja lett.

1917-ben megvette az Atheneum kiadót, és ezzel médiabirodalmat alkotott. Az Est új stílust képviselt, kimagaslóan színvonalas külpolitikai és irodalmi rovattal rendelkezett. Ez utóbbit Mikes Lajos szerkesztette 1923-tól, attól kezdve nekik írt a teljes kortárs magyar irodalom. Állandó szerzőjük volt többek között Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, de Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc, Sárközi György, Erdélyi József is. A grafikákat Falus Elek készítette, a fényképeket többek között Escher Károly.

A már Miklós Andor halálát követő 1935-ös évben, a lap fennállásának 25. évfordulóját ünneplő, jubileumi szám borítóját Vaszary János festette. Abban az évben

a lap naponta 150.000-es(!) példányban fogyott, a szerkesztőségben 365-en, a terjesztésben több, mint hatezren dolgoztak.

De mint a sikeres, „self-made” üzletvezetők legtöbbje, Miklós Andor sem volt könnyű ember. Az Est irodalmi szerkesztőségében dolgozó Móricz így írt naplójában főnökéről: „Különös ellentmondás volt ebben az emberben. A felszínen közönséges szatócs, petróleumszagú, s képes volt az ország egyik legnagyobb vagyonát megteremteni, és, ami még nehezebb, megtartani. Kellett tehát benne képességnek lenni, de ezek el voltak rejtve. (...) Folyton borotvaélen járt a lapja, a szatócs megérezte, mi kell a tömegeknek (....) Egyetlen könyvet el nem olvas. Sejtelme sincs róla, ki volt Arany János. S ha néha egy íróról beszél, az embernek megáll az esze.”

Majd, amikor 1933-ban Miklós Andor meghalt, kissé cizelláltabban fogalmaz: „Miklós Andor tanította meg olvasni a magyar népet.”

Gombaszögi Frida férjéhez hasonló hátterű családba született Grün Frederika néven, szintén Pesten, 1890-ben. Öten voltak lányok, közülük négy színésznő lett. Ahogy a pesti pletyka mondta: „Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legszórakoztatóbb és Irén élt a legtovább.”

Frida 19 évesen végezte el a színiakadémiát és 1916-tól 1933-as visszavonulásáig a Vígszínház ünnepelt színésznője volt. Korának legjobb drámai színésznőjének tartották, a kritikusok Jászai Marihoz mérték tehetségét.

Az asszony megfontoltan válogatta a mellette feltűnő férfiakat: első férje Rajnai Gábor volt, akivel házassága alig egy évig, barátsága viszont élete végéig tartott. Rajnai bújtatta Fridát a háború alatt is, nem kis veszélybe sodorva így saját magát is. Második férje ugye Miklós Andor volt 1922 és 1933 között, Miklós halála után pedig Heltai Jenő felesége volt egy darabig.

Házasságai előtt – a maradéktalanul lelkes – pesti pletyka a Budapesten a századfordulón többször is megforduló Puccinivel hozta hírbe, valamint a későbbi IV. Károly királlyal annak süldő hercegi korában. Itt ér össze legenda és valóság: Frida flörtölt Károllyal, majd, évtizedekkel később, jóval Károly korai halála után valóban élt két évet férjével a Mányoki utca 5. alatti villában, amely árnyas fák alatti, teraszos házhoz semmi köze soha nem volt a tragikus sorsú királyi hercegnek.

 

Ugyan csak két évet éltek itt, nagy társasági életet vittek Miklós Andorék a Mányoki úton. Rendszeres vendég volt a fél szerkesztőség: Móricz, Szabó Lőrinc, de járt itt Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula és Karinthy Frigyes, sőt Krúdy és Tóth Árpád is.

1930-ban elköltözött a híres főszerkesztő-színésznő házaspár a Gellért-hegyről, új otthonuk Dísz téren az átalakított, szintén meseszép luxus villa lett a hatos szám alatt. Nem sokáig élvezhették szép házukat és közös életüket: 1933-ban 53 évesen meghalt Miklós Andor. Ekkor Gombaszögi Frida elhagyta a Vígszínházat, visszavonult, hogy örökölt cége vezetésében vegyen részt, aminek, lett légyen bármilyen sikeres, nem szabott jövőt a történelem. A szándékos kivéreztetés 1939-ben ért célt, Az Est utoljára az év novemberében jelent meg.

Gombaszögi Frida túlélte a háborút, utána Amerikát is megjárta, és hiába próbálta a régi barát Molnár Ferenc, és az új ismerős, Greta Garbo meggyőzni, hogy maradjon kint, Frida hazajött, és megkísérelte a lehetetlent, vagyona, hírneve visszaszerzését, ami persze nem sikerült. 1951-ben végképp mindent elvettek tőle, elszegényedve halt meg.

 

De a villa áll a Mányoki úton, és mesél. Félkör teraszai, magas ablakai szép kilátással és csenddel kényeztetik boldog lakóit, az erre sétálókat a szép kapu, és a lombok mögé bújó emeleti oszlopsor emlékezteti egy rég letűnt világ fénykorára.

Forrás: Helyszínbejárás 2020, 2021
illetve: Budapesti Történeti Levéltár és ez, és ez, és ez és ez az írás