A Jégkirálynő birodalma Európa közepén – A Dobsinai-jégbarlangban jártunk

Egy baráti házaspárral keltünk útra, hogy a saját szemünkkel lássuk a tapasztalt utazók által sokat emlegetett Dobsinai-jégbarlangot.

Ez az igazán gyönyörű hely Szlovákiában található, a Szepes-Gömöri karszt területén, Dobsina városától légvonalban körülbelül hat kilométernyire, a Ducsa hegy oldalában, a tengerszint fölött majdnem 1000 méter magasan (969 m). A barlang bejárata a Gölnic folyóvölgynél van.

Mivel mi motorral utazunk, túrázunk, jelen esetben ugyanazt az utat követtük, amit az autóval közlekedők, a 67-eset. A hely megközelítése azonban nem lehetséges teljesen autóval se, motorral se, mert a bejárat a kiépített műutaktól valamivel magasabban fekszik. Ugyan a mi motorunk terepen is jól boldogul, a felfelé vezető szakaszt jobbnak láttuk gyalog megtenni. Ugyanis „mászni” kell. Amikor azt olvastuk, hogy kis erdei ösvényen kell felgyalogolni a barlang szájához, azt hittük, néhány tíz métert kell megtenni, de hadd oszlassam el mások tévképzetét: erősen emelkedő szerpentinről van szó, azért tüdőpróbáló lehet annak, aki egy-két perces kényelmes sétára számít. Bár az út nem annyira hosszú, hogy ne lehessen komfortosan bárkinek megtenni, azért szánjunk rá időt.

A Dobsinai-jégbarlang napjainkban

Kimelegedve vigyázzunk aztán, mert a barlangban – ahová óránként indul csoport – nem hűvös van, hanem hideg. Nem véletlenül nevezték a régiek a helyet „Jéglyuknak”: nulla fokos átlaghőmérséklet uralkodik benn. Régebben, az elbeszélések szerint juhászok és vadászok hűsöltek a kiáramló levegőnél, mások meg hazahordták a barlang szája közelében lévő jeget.

 

Alámerészkedni a hely felfedezése után se mert senki jó ideig. Ha mégis volt ilyen, akkor az nem jött vissza és nem tudta elmesélni mit látott, ugyanis a barlang lefelé gyilkos szögben lejt. Valahol azt olvastam, hogy egy időben korcsolyáztak is benne, de ezt el nem tudom képzelni, mert én csak ijesztően mély, lefelé nagyon meredeken futó jégszakadékokat láttam.

Mégis: ez a hely maga a csoda.

Stabil fémkorlát és lépcsősor segítségével lehet bejárni a látogatók előtt megnyitott szakaszt. Erős fényű lámpák világítják be a teret, és amit a lámpák fénye megmutat, attól elolvad a szív. Gyönyörű jégképződmények, cseppkőformába rendeződött jégoszlopok. Kecses jégalakok várják a bámuló szemeket. Az egyik alak szerintem a nekünk hátat fordító Jégkirálynő maga, de más jéggé fagyott menyasszonynak látta ugyanazt, akinek a menyasszonyi fátyla a mélybe szalad.

 

A Világörökség része a természetnek e pazar remekműve.

Források szerint a barlangot néhány bátor férfi, „Ruffinyi Jenő dobsinai bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő, valamint még öt társuk kezdte felmérni, Pack József bányász, Gáll János és Jakab Lipták János brigádvezetők pedig kiszélesítették a nyílást, felállítottak egy csörlőt, majd leeresztették Ruffinyit. Ő egy mécses fényénél látta meg a jégképződményeket, visszatért a felszínre, majd rövid pihenő után újra leereszkedett és elkezdte a barlang felmérését. Megvizsgálta a Kis és Nagy termet, valamint a „Pokol” feletti térséget. 

 

A barlang teljes hossza 1483 m, egy 21 km hosszú barlangrendszer részét képezi. Jégrétegeinek vastagsága 30–40 m, térfogata 110 000 m³. A hatalmas jégveremként működő barlang megőrizte a jégkorszak idején keletkezett jégtömböt, és az minden télen tovább hízik.

 

A körülbelül egyórás (talán annyi se volt) barlangi séta jó ideig lefelé visz, és ugyan ügyesen kialakított fémlépcsőkön, aztán fémhidakon, teraszokon át vezet az út visszafelé. Érdemes komolyabb talpú, csúszásmentes cipőben érkezni, mert kicsit azért minden csúszik, minden nedves. Kell a vastag pulóver, a sapka és egy meleg kesztyű is jó szolgálatot tesz, mert a korlát, amit érdemes végig kézközelben tudni, jéghideg.