Nincsen diós mákos nélkül! – Bejglitörténelem az ünnepekre

Hol kezdődik a bejglitörténet?

A homályos ismeretlenben, találgatások és tapogatások között. Három legenda verseng a bejgli eredettörténetéért – ki-ki eldöntheti, melyik történet a legszimpatikusabb számára. Az első teória szerint a bejgli a pozsonyi kifliből született. A pozsonyi pékek állítólag gondosan ügyeltek a vásárlási szokásokra és igényekre, így hosszas kutatómunka árán 1559-ben megvalósították a vásárlók „álomsüteményét”, a dióval és mákkal töltött kifliket. A patkó alakú édességek sikere akkora volt, hogy Pozsony városának határát is átlépték, messzi-messzi tájakra jutott el a sütemény híre.

Úgy tartják, a töltött patkók nyomán született meg később az azonos tésztájú és töltelékű, ámbár gazdaságosabb bejgli.

Fotó: 123RF 

A második teória a mesék hangulatát idézi fel; egy névtelen, pozsonyi pékmestert jelöl meg a bejgli feltalálójaként, aki a városi gyerekeket gazdagon töltött kiflikkel ajándékozta meg az adventi időszak elején, Miklós napon.

A harmadik legenda szerint a bejgli Sziléziából származik, és német közvetítéssel jutott hazánkba a 19. században. A bejgli a német „beugen”, azaz „meghajlít” szóból ered, így nyelvileg igazoltnak látszik ez az elmélet.

Régen minden más volt: még a bejgli is?

Ha a bejgli nem is, de elkészítésének módja, hagyománya minden bizonnyal megváltozott az idők során. Régebben a bejglisütésre egész napokat áldoztak, elkészítése hosszadalmasabb volt, de kicsik és nagyok egyaránt segédkeztek benne.

Fotó: 123RF  

A háziasszonyok (ahogy sok helyen ma is) maguk törték és őrölték a diót, darálták a mákot, hosszan gyúrták és nyújtották a tésztát, hogy végül megszülessen az ünnepi csoda, a márványosra sült, töltött tekercs. Régebben még a tölteléknek is fontos szerep jutott: a diót rontás ellen használták, a máktól pedig bőséget vártak.

Sokáig élt egy olyan hagyomány is, ami szerint ha a lány szenteste mákot eszik, hamar férjhez fog menni.

Miben rejlik a bejgli sikere?

Az eredettörténethez hasonlóan ezt is nehéz megmondani. Egy legenda szerint még a híresen édesszájú Ferenc József sem tudott meglenni nélküle. Schratt Katalin, a császár szeretője szerint úgy lehetett Ferenc József kedvében járni, ha egy rúd mákos vagy diós bejglit adományoztak neki. Be kell látnunk: pontosan nem tudjuk, miért, és azt sem tudjuk, hogyan, de a bejgli közismert lett.

Fotó: 123RF  

Szájról szájra terjedt a sütemény híre, mintha varázslat lengte volna körbe.

Az első magyar nyelvű recept 1830-ban jelent meg Czifray István szakácskönyvében „Posonyi finom mákos kaláts” néven.

184 évvel később, 2014-ben pedig már ott tartott a bejglitörténelem, hogy megszületett a fél kilométeres bejgliálom, ami az 570 méteres hosszúságával rekordot állított a Kossuth-téren. 2020-ban először választották meg az ország bejglijét.

Fotó: 123RF  

Meg merem kockáztatni, hogy minden háztartás rejt egy jól bevált, generációról generációra öröklődő családi receptet – mi is nagymamám kézzel pingált, szinte felismerhetetlenségig elmaszatolódott, rongyosra használt receptjét vesszük elő minden évben. Ki tudja, lehet, a saját nagyanyja diktált le neki...

Az ezerdolláros kérdésre viszont nem tudok választ adni. Adjatok ti: diós vagy mákos?!

Borbás Marcsi receptjét mindkettőhöz itt találjátok.

Nyitókép: 123RF