Mindezt – állítólag – a hat évem teljes komolyságával, rezzenéstelen arccal meséltem el a teljes osztálynak. Az osztálytársaim hüledeztek, kinevettek, kedves tanítómnak meg nem volt szíve ellentmondani nekem. Lehet, jómagam azért őrzöm, lesem és várom a mai napig minden ünnep alkalmával a csodát, azért maradt élénk mesecsalogató képzeletem, mert nem billentettek ki túl korán abból a mindent remélő, minden szépet látó és váró világból, amivel akkoriban védtem magam a valóságtól.
De manapság, amikor egyre korábban éri el a valóság a gyerekeket, amikor a szülők mellett, helyett ezer helyről szereznek információkat a gyerekek: vajon mikor jön el az ideje az ünnep leleplezésének? A szerkesztőség néhány tagja korábban már mesélt arról, kinél hogyan lepleződött le a Mikulás vagy éppen az Angyal, ezúttal pedig ismerősök, barátok közt futottam egy kört e kérdéssel.
„Nem igényeltem a varázslatot”
Réka, 32 éves óvónő: „Én már óvodásként tudtam, hogy valami trükk van a dologban, a szüleim lebuktak, amikor a fa alá tették az ajándékokat. Volt ugyan valamilyen homályos magyarázkodás arról, hogy őket csak megkérték erre – nem hittem nekik. Elég racionális ember vagyok, és gyerekként se igényeltem hosszú távon a varázslatot, elég jól meg tudtam barátkozni azzal a gondolattal öt-hat évesen, hogy a szüleim figyelik a viselkedésem, és rajtuk múlik, lesz-e ajándék, és milyen. Nekem még nincs saját gyerekem, de az óvodásaim jelentős része még boldog tudatlanságban várja az ünnepet. Talán nincs is közöttük olyan, aki ne a Mikulástól, ne Jézuskától remélné az ajándékokat. Tehát a legtöbb szülő később hozakodik elő az igazsággal és a legtöbb gyerek nem kételkedik, nem kutatja az igazságot.”
„Húzom az időt”
Zoltán, 41 éves informatikai mérnök: „Az én szüleim sose mondták el az igazat ezzel kapcsolatban, de olyan alsós, talán harmadikos lehettem, amikor már az osztálytársak között megoszlottak a vélemények ezzel kapcsolatban. Részemről csalódás volt, erősen felháborodtam, amikor megpiszkálták a társaim ezt a mesét. Addig ámuló szemmel figyeltem minden szépet, ami a karácsonyt körülveszi. De aztán résen voltam, és sajnos meg is láttam, amit addig nem vettem észre. Két fiam van, az egyik kilencéves, a másik négyéves. Nálunk még a Jézuska hozza az ajándékokat, de már várom, hogy a nagyobb mikor szegezi nekem a kérdést, mi az igazság. Húzom az időt, amíg csak lehet. Addig szép a karácsony igazán, amíg angyalok repkednek a fa körül, nem?”
„Haragudtam”
Anna 27 éves, jogász: „Viszonylag korán, olyan 6-7 évesen már tudtam, hogy egy szép karácsonyi előadás vesz csak körül minket, és a szüleim a rendezők. Két nővérem van, jóval idősebbek nálam, korán kikotyogták az igazságot. Én tiltakoztam, tomboltam, nekem szükségem volt még a titokra. Haragudtam rájuk, meg haragudtam a szüleimre is, amikor szembe kellett néznem az igazsággal. Két kislányom van, ikrek. Most ötévesek – a mi karácsonyunk csupa izgalom még. Annyira édesek, ahogy készülnek, ahogy közösen levelet írunk a Jézuskának, diktálják, mit írjak. Az advent minden pillanatát élvezik, az óvodában betlehemes darabban szerepelnek. Ártatlanul hisznek mindenben, ami szép – remélem ez sokáig így marad. Én őrzöm nekik az ünnep csodáját, amíg csak lehet.”
„Soha nem akarom megtudni”
Vera, 18 éves, tanuló: „Miért, nem a Jézuska hozza az ajándékokat? Oké, tudom, hogy tudnom kell. De engem légyszi, ne világosítsatok fel soha. Még nagyon sokáig szeretném érezni a csodavárás izgalmát.”
Meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? – Tudományos választ kerestünk
Szegény Mikulás a létével örök dilemmát és örök ütközési felületet ad kicsik és nagyok számára. Van, aki el sem kezdi mesélni a hozzá kapcsolódó történeteket és van, aki a kelleténél tovább meséli azokat. Valahogy mindenki mást gondol e téren. De mégis ki tudhatná a választ arra a kérdésre, meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? Van egyáltalán általános recept vagy iránymutatás ezzel kapcsolatban? Mit mondanak a szakemberek, és vajon lehet-e ez szakmai kérdés? Utánajártunk!
Lelepleződés esetén
Tehát úgy gondolom, amíg a gyerekek igénylik ezt a szép kerettörténetet, amíg a szülők lelkesen partnerek ebben és igyekeznek életben tartani a csodát, addig maradjon a varázslat. Ha azonban a gyerekben kétségek merülnek fel, és rákérdez az igazságra, ha megkérdőjelezi az eseményeket, és őszinte választ remél tőlünk, akkor érdemes gyengéd kommunikációval ugyan, de színt vallani. Akkor ugyanis a hitelességünk megőrzése a tét. De hogyan vigyük tovább a varázslatot, amit újra megéltünk a gyerekeink mellett? Úgy, hogy a gyereket is bevonjuk a csodateremtésbe. A varázslat az igazság mellett is bekövetkezhet.
