Esküvői dekoráció saját kezűleg, pasztellszínekben

Egyre többen döntenek úgy, hogy az esküvői dekorációt maguk vagy a baráti kör készíti el. Hogy ehhez miért érdemes szakember tanácsát kikérni, arról itt írtam. Sokszor kérnek meg, hogy segítsem az esküvői virágdíszek közös megalkotását, nagyon jó kis buli szokott kerekedni ezekből az összejövetelekből, ami össze is kovácsolja a csapatot.

Legtöbbször a „vidéki romantika” jegyében vadvirágos, természetközeli dekorációk készülnek, ilyenkor a virágoskertem és egy közeli mező adja a változatos alapanyagot, máskor a virágok a kertészetből kerülnek a helyszínre. Ilyen volt az az alkalom is, amikor a menyasszony pasztellszíneket álmodott, és a többit rám bízta. Könnyű dolga volt, hiszen az anyukája vagyok!

Nyár, kánikula, hervadás

Nyári esküvőnél nem szabad figyelmen kívül hagyni a kánikula esélyét. Ha lesz, ha nem, induljunk úgy neki, hogy a virágoknak iszonyú forróságban kell helyt állniuk. Ahhoz, hogy biztosak legyünk a sikerben, elő kell készíteni őket: friss virágot használjunk, visszavágva. A virág száráról azokat a leveleket, amelyekre nem lesz szükség, érdemes előre eltávolítani. Olyan dekorációkban gondolkodjunk, amelyekben a virág vízben van, gondoskodni kell a viszonylag hűvös tárolásról, szállításról. És persze mindent a lehető legeslegutolsó pillanatban kell megalkotni.

Pasztell árnyalatú virágok

Most egy pasztellszínekben megálmodott esküvőre készültünk, a vőlegény halványkék öltönye és ehhez passzoló rózsaszínes színvilág volt az álom. A csokorhoz apró fejű rózsát, bogyós orbáncfüvet, tollbugát és liziantuszt választottam. Ez utóbbit jó szívvel ajánlom, mert gazdaságos, tartós és gyönyörű: mind a bimbós, mind a teljesen nyílt állapotában is. A liziantuszt nevezik lizikének, ritkábban préritárnicsnak és olykor tévesen szellőrózsának is, bár egy picit valóban hasonlít rá. A színek vezérfonala a rózsa mesés, bordóval cirmozott rózsaszín színvilága volt.

 

Kerek csokor fátyolvirággal szegélyezve

A virágfejek a csokorban szorosan egymás mellé kerültek, a levelektől lecsupaszított szárak párhuzamosan egymás mellé, így félgömb formájú csokrot és tenyérbe illő szárköteget kapunk. A szárakat erősen összekötöttem, majd évelő fátyolvirággal gondosan körberaktam. Ettől különösen légiessé, könnyeddé válik a gömbtömeg. Ezt is átkötöttem, a szárakat eligazgattam és egyenesre vágtam. A szertartásig hasznos nyakig vízben tartani a csokrot, és csak az utolsó pillanatban tenni rá a szalagdíszt. Ehhez fehér szalaggal szorosan, a széleket egymásra lapolva tekertem körbe a szárköteget, majd néhány üvegfejű gombostűvel rögzítettem.

A szertartás után vízzel telt vázába téve a csokor jó néhány napig friss marad. Ha szeretnénk megőrizni, teljes nyílásában függesszük fel szellős helyen, gyönyörűen megszárad.

A vőlegény kitűzője

A vőlegény kitűzője a csokor virágaiból készül. Kis műanyag fiolába téve tűzzük a zakó kihajtójára, vagy egyszerűen süllyesszük a felső zsebbe. A fiolát is becsavarhatjuk a csokorhoz használt szalagba.

 

Asztaldekoráció egyszerűen

Az asztaldíszekhez is jó hasonló színű virágokat használni. Nagyon egyszerű dekoráció, ha az asztalon hosszában különféle magasságú poharakat helyezünk el, ezekbe egy-két szál virág kerülhet. A virágok nagyságával és a szárak hosszával lehet játszani, így vidám, kedves és gazdaságosan megalkotható a látvány.

 

 

Befőttes üvegekből virágváza

A hosszabb virágokat vegyes csokorba fogva, szalaggal vagy csipkével ékesített befőttes üvegekbe is tehetjük. A tisztára mosott üvegekre spárgából masnit köthetünk, gyönggyel, szívecskékkel, madarakkal díszíthetjük. A kertben a fákra is felakaszthatjuk az így elkészített „vázákat”.

 

Tűzött virágkompozíciók a maradékból

Az apróbb, rövidebb szárú virágokból alacsony, tűzött kompozíciót készíthetünk, így a csokorhoz használt virágok oldalhajtási sem vesznek kárba. Ez alkalommal vesszőből font, szív alakú kosárkákat béleltem ki fóliával, ebbe került a nedves tűzőhab. A megfelelő méretűre vágott virágokból arasznyinál nem magasabb virágdíszek készültek, amelyek jól mutattak az asztalon, nem megzavarva a beszélgetést és a szemkontaktust.

 

A halvány színek egysége nyugalmat, békés eleganciát sugárzott. Szépen, szelíden és egyszerűen keretezte a nagy napot, hiszen nem a virág volt a főszereplő. Csupán színt visznek az ünnepbe, a reménnyel és a boldog jövő ígéretével.