Harmincas nyugdíjasok, akik úgy kezdték, mint te vagy én: így érik el, hogy többé ne kelljen dolgozniuk

A F.I.R.E. mozgalom egyre népszerűbb világszerte és Magyarországon is. Jelentése és neve a pénzügyi függetlenség ( Financial Independent) és korai nyugdíj (Retire Early) fogalmainak összetételéhez kötődik. Lényege, hogy néhány év munka után akár „nyugdíjba” is tudunk menni köszönhetően annak, hogy addigra összegyűlik annyi pénz, amennyiből akár további jövedelem nélkül meg lehet élni.

Mielőtt azt gondolnád, hogy ez egy átlagembernek úgysem menne, mert vagy izmos kezdőtőke vagy egy briliáns vállalkozás ötlete szükséges hozzá, gyorsan szögezzük le: ezek nélkül is meg lehet csinálni a magunk szerencséjét. Van, aki 2008-ban 180 ezres havi bevételtől indulva jutott el odáig, hogy ma már legalább 3 hónap fizetés nélküli szabadságra mehetne minden évben. A célja persze az, hogy a teljes évnyi szabadság lehetőségét elérje, vagyis teljes egészében hátat fordítson a munkának. 

Persze valami csavarnak lennie kell, és van is: jókora elszántság kell ahhoz, hogy a FIRE elveit követve pénzre tegyünk szert. Első körben szükségünk van a lemondás képességére és az igen-igen visszafogott életmódra, mégpedig jó hosszú időn keresztül. 

Mert az első lépés az, hogy évekig félre kell tenni a fizetésünkből minél többet. Akik már elérték a céljukat, 

a fizetésük 50-60 százalékát félrerakták 10-15 éven keresztül.

Most biztos felhördülsz, hogy ez egyszerűen nem lehetséges. De ha belegondolunk, mennyivel kevesebb pénzből is meg bírnánk élni, ha nem rendelnénk pizzát, nem mennénk moziba, nem vásárolnánk olyat, amire nincs elengedhetetlenül szükségünk a túléléshez... bizony jócskán karcsúsodnának a havi kiadásaink. (És talán azok az örömforrások is, amelyeknek hála nem egysíkú az életünk.)
 
Nos, a FIRE-esek mégis megteszik ezt, lemondanak szinte mindenről. Évekig a lehető legminimálisabb összegeket költik. Persze, az a pénz, amit félretesznek, még akkor se lenne elegendő életük végéig, ha tényleg meg bírnák takarítani a fizetés felét. Itt jön a második csavar. De ez se nagy dolog ám: tőzsdéznek. De másképp, sokkal egyszerűbben, mint hinnénk.

Tőzsde, de nem úgy 

A FIRE-esek nem vesznek-eladnak részvényeket, csak megveszik, és megtartják őket. Nem olyan lényeges tehát számukra az árfolyam, mint a hagyományos tőzsdézésnél: nem arról van szó, hogy befektetnek nagy pénzeket ilyen-olyan részvényekbe, aztán ha emelkedik az ára, a részesedésüket drágán eladva nyernek, ha pedig nagyot csökken, akkor bukják a pénzt. A lényeg ugyanis teljesen más: az osztalék.

Az osztalék nem más, mint az adott részvényt kibocsátó cég folyamatos „jutalomfizetése”. Ha megveszel egy részvényt, azzal résztulajdonosává válsz a cégnek, amelyik kibocsátotta. Márpedig egy jó cég nyereséget termel évről-évre. A nyereség egy részét időről időre (negyedévente, félévente, évente) szétosztják a részvényesek között. Vagyis ha van egy osztalékfizető részvényed, akkor

a számládra folyamatosan jön egy adott összeg. 

A FIRE-esek csak olyan részvényt vesznek, ami osztalékot fizet. Ez az, amihez kell némi jártasság, azonban még ezt is megszerezhetjük: (ingyenes) oktatóvideóikban megmutatják, hogyan tudod kiválasztani, melyik cég fog fizetni remélhetőleg még hosszú ideig osztalékot. (Az árfolyamokat persze nézegetik ők is, ha nem is naponta, pláne nem olyan megszállottan, mint a tőzsdézők, és lehetőleg akkor vásárolnak, amikor a legjobban megéri.)

A számlájukra tehát rendszeresen jön némi pénz a megvásárolt részvények után. Ezt azonban nem veszik fel, hanem befektetik, vagyis újabb részvényeket vesznek rajta. Az osztalék így egyre több és több lesz – míg el nem éri azt a szintet, hogy úgy dönthetnek: már nem, vagy csak kedvtelésből dolgoznak tovább, hiszen az osztalékok elegendőek a kiadásaik finanszírozásához. 

FIRE a magyar fizetések mellett?

A FIRE mozgalom módszere tulajdonképpen ennyiből áll: spórolj nagyon, amit megspóroltál, fektesd be, amit a befektetéssel nyersz, azt is fektesd be. Annak is megvannak a szabályai, hogy pontosan mennyit kell félrerakni ahhoz, hogy biztonsággal elég legyen a hátralévő évekre. Ezek a számítások és kalkulátorok az interneten megtalálhatók (ha pontokkal elválasztva írjuk be a F.I.R.E. mozgalom nevét, pontosabb találatokat kapunk). 

A hazai körülmények között sem lehetetlen megteremteni már fiatalon is a pénzügyi függetlenséget. Ez már sikerült is a 30-as nyugdíjasként elhíresült Takács Szabolcsnak, és Sólyomi Dávid is csak kedvtelésből dolgozik már. A cikk elején említett 180 ezer forintos fizetésből Petró István ért el sikereket, akinek ingyenes oktatóvideói számos embernek segítenek, hogy kövessék példáját. 

Nem meggazdagodni akarnak  

A FIRE mozgalom hívei nem arra törekednek, hogy luxuséletet teremtsenek maguknak. Egy visszafogott költségvetésre készülnek egész életükre nézve, tehát ha például a spórolós években havi 200.000 forintból élnek meg, akkor úgy tervezik, hogy osztalékaik fedezzenek mondjuk egy havi 300.000 forintba kerülő életmódot.

Céljuk ugyanis nem a gazdagság: egyszerűen csak azt szeretnék elérni, hogy minél kevesebb évet kelljen a munka világában tölteniük. Nem feltétlen a lustaság vezérli őket, ugyanis az egész mozgalom mögött alapvető elvek húzódnak: ahogy egy éttermi vacsoránál célszerűbbnek tartanak egy baráti sétát, úgy a munkánál is fontosabbnak tartják a magánéletet, a szeretteikkel való együttlétet. Talán ezért is nem olyan nehéz a követőknek ideig-óráig lemondani a nagy vásárlásokról, pénzen vett örömökről.

Többen tovább dolgoznak az elért pénzügyi függetlenség után is, csak épp már nem muszájból, hanem kedvtelésből:

kipróbálják magukat különböző szakmákban, bontakoztatják a tehetségüket, esetleg jótékonykodnak. 

Sokat tanulhatunk tőlük

Természetesen a FIRE valóban csak az elszántaknak való, és sokan gondolják úgy, hogy legszebb fiatal éveiket botorság lenne feláldozni a spórolás oltárán. Ám ha nem is leszünk a mozgalom elkötelezett hívei, érdemes figyelni a követőikre, mert rengeteget tanulhatunk tőlük.

Például rámutatnak, hogy a túlfogyasztás milyen káros hatással van a környezetünkön kívül a saját pénztárcánkra is; hogy „nem kell mindig kaviár”; hogy a legnagyobb értéket nem a kiadásokkal járó találkozók, hanem maguk a beszélgetések, együttlétek adják; hogy lehet felelősen tervezni a jövőt – és az arra hajlandóságot érzők akár az osztalékfizető részvények világát is megismerhetik, hasznosíthatják saját pénzügyeik területén.

Ha FIRE-esek nem is leszünk, profitálhatunk mindabból, amelyet ez a különös mozgalom képvisel és megmutat a világ számára.