Mi az a nimfománia?
A kérdés adott, a válasz viszont a legkevésbé sem egyszerű. Ha az Amerikai Pszichológiai Társaság definícióját nézzük, akkor a nimfománia az, amikor egy nő túlzott mértékben vágyik a szexuális ingerlésre. Bár a szakmai társaság foglalkozott a kérdéssel, a nimfomániát nem sorolhatjuk a diagnosztizálható mentális betegségek közé: a diagnosztikai kézikönyv 2013-as változásakor egyes szakértők javasolták a „hiperszexualitás” címke felvételét a betegségek listára, de ez végül nem került be a végleges változatba. Ha bekerült volna, akkor impulzuskontroll és viselkedészavar ernyője alá tartozna, tehát egy olyan mentális betegségnek számítana, aminek fő ismérve, hogy az érintett nem tudja megfelelően kontrollálni a rátörő késztetéseket, ami így nem megfelelő viselkedésben nyilvánulna meg. Csakhogy a szakma véleménye megosztott, sokak szerint mindezt nem jelenthetjük ki a nimfomániáról.
Ráadásul vannak olyan tanulmányok is, amik azt mondják, a nimfománia és a hiperszexualitás két egymástól különböző dolog. A kérdésre adott rövid válasz tehát az, hogy a nimfománia nem betegség, de egy nagyon is valós probléma. Amit, lévén besorolni sem tudunk a jelenlegi diagnosztikai rendszerbe, nehezen tudunk kezelni is.
És ha nem lenne elég, hogy a szakma nehezen jut dűlőre annak kapcsán, mi is a nimfománia, a társadalom határozott véleményt alkot, kegyetlenül címkéz. Az 1940-es években a nimfománia még bűnös, erkölcstelen viselkedés volt, amit többnyire csonkító módszerekkel „orvosoltak”. Később elmegyógyintézetbe zárták az érintett nőket, mondván, veszélyesek a társadalomra. Szerencsére mára már felvilágosultabbak vagyunk – valamivel.
Hol a nimfománia határa?
A válasz attól függ, mikor, kinek és a világ mely pontján tesszük fel a kérdést. Ahogy a szexualitás megítélése, úgy a vele kapcsolatos zavarok sem függetlenek attól a kortól, amiben megjelennek. Ugyanígy hozhat különbséget a kultúra, vagy akár az is, hogy melyik társadalmi réteghez tartozunk.
Ma, Európában egyértelműen nimfomániás személynek azokat tartja a pszichológia, akik számára hátrányokat okoz az élet más területein a szexről való folyamatos gondolkodás, vagy az, hogy az életét a szexualitás köré centrálja. Egy ilyen nő nem tud a munkájára vagy a tanulásra koncentrálni, túl sok időt vesz el tőle a szexről való fantáziálás vagy éppen a tervezgetés. Mindenképpen intő jel az is, ha megpróbálja kontrollálni késztetéseit, ám ez kudarcba fullad.
A nimfomániában érintettek számára a szex nem a kielégülésről szól.
Sokan vannak, akiknek bár maga az együttlét örömet okoz, nem képesek például az orgazmus elérésére. A szexben nem a másik személy jelenléte számít számukra, az intimitás és a kötődés teljesen elveszik belőle, nincsenek jóleső érintések, az egyetlen cél a frusztráció levezetése. A szexualitás menekülőút számukra a stressz, az unalom vagy éppen a szorongás elől: ahogyan egyesek stresszhelyzetben dohányoznak, mások alkoholt fogyasztanak, úgy fordulnak ők a szexuális ingerlés felé. De nagyon fontos, hogy ez nem valami olyan megküzdési mód, amit ők tudatosan választanak!
Gondoljunk bele, ha érintettként valakit a munkahelyén stressz ér, milyen érzés lehet, hogy a levezetés egyetlen módja, ha valamilyen módon önkielégítést végezhet? Ha innen nézzük, már legkevésbé sem tűnik élvezetes dolognak. De lehet még fokozni: egyes tanulmányok szerint az érintettek 63 százaléka gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt, ami révén azt tanulta meg, hogy az együttlét egy megküzdési mód lehet, még akkor is, ha az eltér a normálistól. Ez szintén egy olyan szempont, ami inkább az élvezet hiánya felé mutat.
A nimfománia mindenképpen olyan zavar, ami rontja az életminőséget, tehát érdemes a kezelésével foglalkozni. A terápia során fontos, hogy a viselkedéssel való munka mellett a probléma gyökerét is megtalálja az érintett. Szerencsére ma már vannak kifejezetten érintetteknek szóló önsegítő csoportok is, például az Anonim Szex- és Szerelemfüggők közössége, így könnyebb a stigmatizáció és a sztereotípiák elleni küzdelem is.
Egy férfi lehet „nimfomániás”?
A köznyelv róluk egyáltalán nem beszél, pedig a nimfománia férfi változata, a szatiriázis is létező dolog. Ellenben ha egy férfi keresi az elfogadottnál nagyobb mértékben a szexet, akkor ő még menő is lehet, mert „csődör”, „trófeákat gyűjt” és „igazi férfi”.
Mégis, a nőknek marad a legkevésbé sem elismerő „könnyűvérű” vagy „szajha” titulus, holott épp annyira lehet küzdelmes a hiperszexualitással megküzdeni mindkét nemnek.
Ajánljuk még:
A kéz íze: ezért más mindig, ha nagymama készíti a desszertet
„Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget” – 5 magyar vers a szerelemről a költészet napjára
Idézetek szerelmes versekből: felismered, melyiket ki írta? Kvízezz!
Lelkünk állapota a tányéron: ez állhat a zugevés, túlevés, stresszevés hátterében
Az olyan étkezési zavarok, mint az anorexia, bulimia vagy orthorexia talán már sokaknak ismerősek. De mi van akkor, ha diagnosztizálható zavarról nem beszélhetünk, mégis gondjaink vannak az étkezés területén? Mi a zugevés és miért csináljuk? Miért esszük túl magunkat? Mitől függ, hogy stresszevők vagyunk, vagy egy falat sem megy le a torkunkon olyankor? Ezekre a kérdésekre keressük a választ!
