Mark Gungor lelkipásztor egyébként maga is nős, és házassági problémák szakértőjeként tartják számon. Férfiagy, női agy című könyvében nagyon szórakoztatóan írja le azokat a helyzeteket, amelyekkel találkozott, ennél talán csak az előadásai mulatságosabbak. Persze nevetni mindig azon nevetünk, ami betalál...
De nemcsak betalál, segít is. Ha ugyanis jobban megértjük, mit miért csinál a másik, mit gondolhat és érezhet közben, akkor rögtön nem lesz olyan idegesítő vagy bántó. Persze, sokan adnak ezerféle tanácsot a házasságokkal kapcsolatban, de az ő gondolatait sok pár emlegeti, érdemes elmélyedni a munkásságában.
A párkapcsolati kommunikáció anomáliái
Mark Gungor szerint a férfi agya kis dobozokból épül fel. Külön doboz van a gyerekekkel kapcsolatos ügyeknek, külön a feleségre vonatkozóknak, az autónak vagy a pénznek, megint más dobozban vannak a munkahelyre vonatkozó gondolatok, és így tovább. Azt állítja: „Nekünk mindenhol dobozaink vannak! És a fő szabály az: a dobozok nem érintkezhetnek!”. Ha egy témáról beszélgetnek vagy pláne egy probléma megvitatása zajlik, akkor a férfiak csak az adott dobozt veszik elő.
Semmi más nem kerülhet szóba, csak az, ami abban a bizonyos dobozban van.
A nők agyát viszont egy nagy gombolyag vezeték alkotja. Minden kapcsolódik mindenhez. Az autóval kapcsolatos ügyek a munkához, a munka a barátnőkhöz, a barátnők a gyerekekhez… és mindezt érzelmek árnyalják. Ezért hajlamosak a nők arra, hogy minden részletre emlékezzenek, hiszen az eseményhez érzelem kötődik, így aztán bevésődik a memóriába.
Ez többek között a következő konfliktust okozza: ha a férfi megkérdezi a nőt, hogy milyen volt a találkozója ma, rögtön elkezdődik a szóáradat. „és akkor leültünk, és ő olyan furán méregette a nyakláncomat, és jött a pincér….” és így tovább. A férfi feje szétrobban a rengeteg információtól, olyan részletes minden, mintha ő is átélné a találkozót – holott ezt egyáltalán nem akarta.
A férfi a lényeget mondja el egy történésről, a nő újraéli, és kínzó részletességgel meséli el.
Ha pedig a nő kérdezi meg, milyen volt egy munkaebéd, a férfi szépen odamegy a kis dobozaihoz, kiveszi a munkaebédről szólót, és azt látja, hogy az van ráírva: Jó. Így hát ennyit is mond. A nő pedig szintén megőrül ettől: hogy lehet ennyivel elintézni valamit?
Semmi és minden
Ráadásul a férfiak agyában van egy doboz, amiről a nők nem tudnak: a Semmi-doboz. Ez a kedvencük. Ha csak teheti, a férfi mindig megy a Semmi-dobozához. „Ez az, amiért a férfi képes látszólag agyhalott dolgokat csinálni órákon keresztül” – mondja a szerző.
Ez persze kiborítja a nőket, mert az ő agyuk folyamatosan száguldozik, és képtelenek elviselni a férfi látványát, aki látszólag nem csinál semmit. Ráadásul elkísérni sem lehet őket a Semmi-dobozba, mert ha már a nő is ott van, akkor az: valami. Szóval a Semmi-doboz a férfiak számára szuper kis mentális hely, és ennek segítségével kezelik a stresszt is.
Ez a másik nagy konfliktusforrás: a nők és a férfiak teljesen másképp kezelik a nehéz helyzeteket. Ha egy férfi stresszes szituációba kerül, csak a Semmi-doboz nyugtatja meg, vagyis
egyvalamit biztosan nem szeretne: beszélni a problémáról. A nő persze, faggatja.
Pedig ilyenkor azt kéne tennie, hogy távol marad, otthagyja a Semmi-dobozzal. A nők azonban ezt nem értik, mert nekik muszáj beszélniük a gondokról. Ha nem tennék, túlfeszültség keletkezne az amúgy is zsibongó gondolataik között. A nő ezért elkezdi sorolni a gondokat, ide-oda köti a témát, hol az egyik, hol a másik témakörhöz, ami számára természetesen kapcsolódik hozzá.
A férfiak ilyenkor nem tudják, mit mondjanak – pedig nem kellene mondaniuk semmit. Nem megoldást vár a nő, hanem csak azt, hogy meghallgassák. De a férfi magából indul ki, hiszen ő csak akkor mondja el az adott problémát egy másik embernek, ha megoldást remél tőle. Így hát megoldási lehetőségeket kezd sorolni, amelyek egyikére sem vevő a nő, és ez mindkettejük számára negatív következményekkel jár: a férfi azért mérges, mert semmibe veszik a javaslatait, a nő meg azért, mert számára bántóan leegyszerűsítik a problémáját.
Már vagy egy éve nem javítja meg a konyhapolcot
A harmadik konfliktushelyzet valószínűleg sokaknak lesz ismerős: a nő számtalanszor megkéri a férjét, hogy javítson meg valamit a ház körül. Nos, ez a legritkább esetben történik meg az első jelzés után, ami a nőnek bántó lehet. Mark Gungor abban látja a jelenség magyarázatát, hogy a nők folyamatos „adni” üzemmódban vannak, míg a férfiak egyáltalán nem gondolkodnak azon, hogyan is kellene táplálni a szeretetkapcsolatot. Így a nőnek sértő lesz az el nem végzett munka, pedig a férfi csak azért nem csinálta meg,
mert nem származik belőle konkrét előnye, ezért aztán halogatja.
A megoldás Gungor szerint az, hogy annyiszor kell szólni, amíg el nem lesz végezve, és közben tudni kell, nem szeretetlenségből ilyen a férfi, hanem… nos, egyszerűen csak így működik.
Ilyen és ehhez hasonló, szemléletes példákkal teli, jó humorral megírt, és főként rendkívül hasznos könyv a Férfiagy, női agy. Érdemes elolvasni, ha jobban meg szeretnénk érteni azt a külön világot, amelyet a másik nem képvisel a számunkra.
Ajánljuk még:
7 találmány, amiről nem tudtad, hogy nőknek köszönhetjük
Érző, gondolkodó, kommunikáló növények – mítosz lenne, vagy ez a valóság?
Így lett vége egy családtaggal való kapcsolatomnak a pénz miatt
Titkos csoportokban sírnak az anyák: csak védelmező közegben lehet elmondani az igazságot
Egy barátnőm zárt Facebook-csoportba küldött meghívót, előre felkészítve arra, hogy jelentkezéskor az átlagosnál szigorúbban ellenőrzik, oda való vagyok-e. Hozzátette: higgyem el, ha igazán nyitott szemmel szeretnék járni, nem hagyhatom ki ezt a csoportot. Átestem a procedúrán, a felvételt követően pedig nemhogy nyitott szemmel, de tágra nyílt, könnyező szemmel csodálkoztam rá a valóságra. Az anyák olyan titkokról vallottak, amit nem lehet könnyek nélkül kibírni. Azokkal sem.
