A férfiak agyában dobozok, a nők agyában meg gombolyag van?

SZPSZ

Párkapcsolati kommunikáció humorral

A férfiak agyában dobozok, a nők agyában meg gombolyag van?

Az amerikai lelkész, Mark Gungor legalábbis így fogalmazza meg a férfiak és a nők gondolkodásmódjának különbségeit. A párkapcsolati kommunikációról szóló vicces előadásai és könyvei számtalan párnak segítettek már abban, hogy jobban megértsék egymást.

Mark Gungor lelkipásztor egyébként maga is nős, és házassági problémák szakértőjeként tartják számon. Férfiagy, női agy című könyvében nagyon szórakoztatóan írja le azokat a helyzeteket, amelyekkel találkozott, ennél talán csak az előadásai mulatságosabbak. Persze nevetni mindig azon nevetünk, ami betalál...

De nemcsak betalál, segít is. Ha ugyanis jobban megértjük, mit miért csinál a másik, mit gondolhat és érezhet közben, akkor rögtön nem lesz olyan idegesítő vagy bántó. Persze, sokan adnak ezerféle tanácsot a házasságokkal kapcsolatban, de az ő gondolatait sok pár emlegeti, érdemes elmélyedni a munkásságában.

A párkapcsolati kommunikáció anomáliái

Mark Gungor szerint a férfi agya kis dobozokból épül fel. Külön doboz van a gyerekekkel kapcsolatos ügyeknek, külön a feleségre vonatkozóknak, az autónak vagy a pénznek, megint más dobozban vannak a munkahelyre vonatkozó gondolatok, és így tovább. Azt állítja: „Nekünk mindenhol dobozaink vannak! És a fő szabály az: a dobozok nem érintkezhetnek!”. Ha egy témáról beszélgetnek vagy pláne egy probléma megvitatása zajlik, akkor a férfiak csak az adott dobozt veszik elő.

Semmi más nem kerülhet szóba, csak az, ami abban a bizonyos dobozban van.

A nők agyát viszont egy nagy gombolyag vezeték alkotja. Minden kapcsolódik mindenhez. Az autóval kapcsolatos ügyek a munkához, a munka a barátnőkhöz, a barátnők a gyerekekhez… és mindezt érzelmek árnyalják. Ezért hajlamosak a nők arra, hogy minden részletre emlékezzenek, hiszen az eseményhez érzelem kötődik, így aztán bevésődik a memóriába.

Ez többek között a következő konfliktust okozza: ha a férfi megkérdezi a nőt, hogy milyen volt a találkozója ma, rögtön elkezdődik a szóáradat. „és akkor leültünk, és ő olyan furán méregette a nyakláncomat, és jött a pincér….” és így tovább. A férfi feje szétrobban a rengeteg információtól, olyan részletes minden, mintha ő is átélné a találkozót – holott ezt egyáltalán nem akarta.

A férfi a lényeget mondja el egy történésről, a nő újraéli, és kínzó részletességgel meséli el.

Ha pedig a nő kérdezi meg, milyen volt egy munkaebéd, a férfi szépen odamegy a kis dobozaihoz, kiveszi a munkaebédről szólót, és azt látja, hogy az van ráírva: Jó. Így hát ennyit is mond. A nő pedig szintén megőrül ettől: hogy lehet ennyivel elintézni valamit?

Semmi és minden

Ráadásul a férfiak agyában van egy doboz, amiről a nők nem tudnak: a Semmi-doboz. Ez a kedvencük. Ha csak teheti, a férfi mindig megy a Semmi-dobozához. „Ez az, amiért a férfi képes látszólag agyhalott dolgokat csinálni órákon keresztül” – mondja a szerző.

Ez persze kiborítja a nőket, mert az ő agyuk folyamatosan száguldozik, és képtelenek elviselni a férfi látványát, aki látszólag nem csinál semmit. Ráadásul elkísérni sem lehet őket a Semmi-dobozba, mert ha már a nő is ott van, akkor az: valami. Szóval a Semmi-doboz a férfiak számára szuper kis mentális hely, és ennek segítségével kezelik a stresszt is.

Ez a másik nagy konfliktusforrás: a nők és a férfiak teljesen másképp kezelik a nehéz helyzeteket. Ha egy férfi stresszes szituációba kerül, csak a Semmi-doboz nyugtatja meg, vagyis

egyvalamit biztosan nem szeretne: beszélni a problémáról. A nő persze, faggatja.

Pedig ilyenkor azt kéne tennie, hogy távol marad, otthagyja a Semmi-dobozzal. A nők azonban ezt nem értik, mert nekik muszáj beszélniük a gondokról. Ha nem tennék, túlfeszültség keletkezne az amúgy is zsibongó gondolataik között. A nő ezért elkezdi sorolni a gondokat, ide-oda köti a témát, hol az egyik, hol a másik témakörhöz, ami számára természetesen kapcsolódik hozzá.

A férfiak ilyenkor nem tudják, mit mondjanak – pedig nem kellene mondaniuk semmit. Nem megoldást vár a nő, hanem csak azt, hogy meghallgassák. De a férfi magából indul ki, hiszen ő csak akkor mondja el az adott problémát egy másik embernek, ha megoldást remél tőle. Így hát megoldási lehetőségeket kezd sorolni, amelyek egyikére sem vevő a nő, és ez mindkettejük számára negatív következményekkel jár: a férfi azért mérges, mert semmibe veszik a javaslatait, a nő meg azért, mert számára bántóan leegyszerűsítik a problémáját.

Már vagy egy éve nem javítja meg a konyhapolcot

A harmadik konfliktushelyzet valószínűleg sokaknak lesz ismerős: a nő számtalanszor megkéri a férjét, hogy javítson meg valamit a ház körül. Nos, ez a legritkább esetben történik meg az első jelzés után, ami a nőnek bántó lehet. Mark Gungor abban látja a jelenség magyarázatát, hogy a nők folyamatos „adni” üzemmódban vannak, míg a férfiak egyáltalán nem gondolkodnak azon, hogyan is kellene táplálni a szeretetkapcsolatot. Így a nőnek sértő lesz az el nem végzett munka, pedig a férfi csak azért nem csinálta meg,

mert nem származik belőle konkrét előnye, ezért aztán halogatja.

A megoldás Gungor szerint az, hogy annyiszor kell szólni, amíg el nem lesz végezve, és közben tudni kell, nem szeretetlenségből ilyen a férfi, hanem… nos, egyszerűen csak így működik.

Ilyen és ehhez hasonló, szemléletes példákkal teli, jó humorral megírt, és főként rendkívül hasznos könyv a Férfiagy, női agy. Érdemes elolvasni, ha jobban meg szeretnénk érteni azt a külön világot, amelyet a másik nem képvisel a számunkra.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X