A csók a szerelem állásinterjúja – de ösztönös vagy tanult dolog, ha csókolózni kezdünk?

Egy puszira, csókra számtalan okunk lehet. Része lehet az a köszönésnek, elköszönésnek, a szerelmünk felé tett érzelemkimutatásnak, az intim együttléteknek, de még olyan fontos rituálénak is, mint az esküvő. És ha már ennyit csináljuk, mi az, amit érdemes tudni róla – a tudomány szerint?

Csókolózni ösztönös dolog. Vagy mégsem?

Amikor csináljuk, legtöbbször ösztönből, érzésből jön és jól érezzük magunkat tőle, de ha belegondolunk, mégis furcsának hat a csókolózás, mint olyan. Hiszen mi értelme van cuppantani egyet egymás arcára, vagy éppen összeérinteni a szánkat, esetleg a nyelvünket valaki máséval? Nos, ez még a tudomány számára sem teljesen világos.

A mai napig kérdéses, hogy a csókolózás egy ösztönből jövő vagy inkább tanult viselkedés-e. Arra például, hogy tanulás eredménye, egy bizonyíték az, hogy vannak olyan törzsek a világban, ahol nincs kultúrája a csókoknak, pusziknak. Ezzel szemben az ösztönös viselkedés-koncepció mellett szóló érv, hogy az állatvilágban is van hasonló gesztus, például az orr összedörgölése, vagy a kutyák nyalogatása. A bonobo majmokra pedig élő bizonyítékként tekintenek, akik bizonyítani akarják, hogy a csókolózás ösztönös, ugyanis a bonobók nagyon hasonlóan csókolóznak, mint az emberek.

Ma már az uralkodó nézet az, hogy a csókolózás evolúciósan hasznos tevékenység, melynek során tulajdonképpen kiszimatoljuk, milyen is a másik személy, ebben pedig a feromonok segítenek nekünk. Egyesek úgy fogalmaznak, a csók olyan, mint egy állásinterjú, azzal a különbséggel, hogy itt a kritérium, aminek meg kell felelni, az a mi genetikánkhoz való illeszkedés.

Oxitocin, dopamin és egyéb hormonok

Bár az oxitocint leggyakrabban a szülés és a szoptatás témája mentén emlegetjük, a csókok esetében is egészen fontos szerepet tölt be, méghozzá a kötődésen keresztül. Amikor csókolózunk, az agyunk nagymennyiségű oxitocint termel, ami aktiválja a „szeretet-érzést”. Egyes tanulmányok szerint férfiaknál az oxitocin segít a monogámia fenntartásában és a párjukhoz való kötődésben, ilyen módon tehát a csókolózásnak hosszabb távon is nagy jelentősége lehet.

Mindezt csak tovább fokozza a dopamin megjelenése, ami a boldogságérzetet növeli. Amikor valami olyat csinálsz, olyan emberrel, ami neked jólesik, a dopamin segít, hogy ez az érzés tovább fokozódjon, akár eufóriával töltsön el.

A listából persze nem maradhat ki a harmadik nagyon fontos, boldogságot fokozó hormonunk, a szerotonin sem. Amikor csókolózunk, szerotonin szabadul fel, vagyis a hangulatunk javul, így nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbaknak érezzük magunkat. Egy tanulmány szerint a férfiak nyála tesztoszteront tartalmaz, ami partnerük szájába kerülve képes befolyásolni a libidót. Nem meglepő tehát, hogy a vizsgált férfiak gyakrabban kezdeményeztek olyan csókot, ahol a nyitott szájon keresztül könnyebben megvalósulhat a nyálcsere.

Na és a szemek?

Miért csukjuk be a szemünket, ha csókolózunk, és miért vesszük rossz néven, ha valaki mégis kinyitja? A közgondolkodásban lévő magyarázat szerint azért, mert túl közel van a másik ahhoz, hogy rendesen fókuszálhassunk rá, ha tehát nyitva lenne a szemünk, homályosan látnánk a másikat, esetleg automatikusan kancsalítanánk. Mások szerint a becsukott szem azt jelzi, hogy bízunk a másikban és biztonságban érezzük magunkat, így felül tudunk kerekedni azon az evolúciós késztetésen, hogy állandóan monitorozzuk a környezetünket. A Londoni Egyetem kutatói úgy vélik, azért hunyjuk be a szemünket csók közben, mert nem tudunk egyszerre két érzékszervünkre fókuszálni, így a látványt jobb kiiktatni ahhoz, hogy valóban meg tudjuk élni a csók élményét. 

A tudomány ugyanakkor nem erősíti meg egyértelműen, hogy a nyitott szemmel való csókolózás bármilyen szempontból rosszabb lenne, mint a csukott szemes – szóval csinálja mindenki, ahogyan jólesik, már csak azért is, mert az egészségünknek is jót tesz. Illetve... 

Csók és egészség

Amikor a csókolózásra gondolunk, az egészség több oldalról is eszünkbe juthat: gondolhatunk fizikai és mentális egészségre, illetve előnyök és hátrányok is kerülhetnek képzeletbeli listánkra. Nyilvánvaló, hogy vannak egészségügyi kockázatai annak, ha valakivel ilyen szoros fizikai közelségbe kerülünk; számos baktérium átadható, könnyebben terjednek a vírusok is – nem véletlen, hogy a mononukleózist korábban csókbetegség néven emlegették.

De a csókolózásnak számos előnye is van. A termelődő, boldogságért felelős hormonok és a kortizolszint együttes csökkenése segít, hogy nyugodtabbnak érezzük magunkat. Ha pedig nyugodtabbak vagyunk, valahogy minden könnyebbé válik: jobb beszélgetőpartnerekké válunk, türelmesebbek, rugalmasabbak leszünk. A csókolózás serkenti az adrenalintermelődést is, így segít abban is, hogy éberebbé váljunk. A szenvedélyes csókolózás fokozza a kalóriaégetést, így javítja az anyagcserét.

Egy Németországban végzett tanulmány eredményei szerint

öt évvel tovább éltek azok a férfiak, akik munkába induláskor csókkal búcsúztak párjuktól.

Ugyanezen kutatóknak vannak eredményeik arról, hogy akik nem köszönnek ilyen módon el reggel, nagyobb eséllyel szenvednek autóbalesetet, és több időt töltenek távol a munkájuktól betegség miatt. Természetesen nem állítható, hogy mindettől kizárólag a csókolózás védene meg, ugyanakkor közvetett módon nagy szerepe lehet benne. A csókok növelik az intimitást, a jobb intimitásban élő párok pedig összességében nagyobb jóllétet tapasztalhatnak. Ez pedig kihat az élet többi területére: kevésbé lehangoltak, jobban tudnak koncentrálni (például vezetés közben is), harmonikusabbnak érzik magukat, és ez hatással van a mentális és a fizikai egészségükre is.

A csókolózásnak tehát, ha járhat is némi egészségügyi kockázattal, összességében mégis több az előnye, mint a veszélye – az pedig külön előny, hogy még élvezetes is csinálni!