Július vége óta a csapból is a Barbie mozi és annak óriási sikere folyik. Rendezőjét, Greta Gerwiget is dicséri a szakma. Viszont nem ő az egyetlen női filmrendező Hollywoodban, akinek érdemes közelebbről megismerni a munkásságát.

Tegye fel a kezét, aki sosem érzett még irigységet egy-egy nyaralási fotó, esküvői portré, előléptetés, lottónyeremény láttán! Akiknek magasban a kezük, azok ne olvassanak tovább, mert ők bizonyára szentek. A  többiek viszont maradjanak, és okuljanak velünk együtt. Hogyan győzzük le az irigységet, és egyáltalán: le kell-e küzdenünk azt? Meddig normális és mikortól káros érzelem? Ezeket a kérdéseket is feltettük dr. Roboz Gabriella pszichológusnak.

A szeptember elsejei becsengetés évtizedekkel azután is fel-felsejlik az emlékeinkben, hogy utoljára tettük be lábunkat az alma materbe. Lehet, hogy az ember ősidők óta nem járt oktatási intézmény közelében, az is lehet, hogy gyermekei vagy unokái lépik majd át ősszel újra az intézmény küszöbét, de mind emlékszünk, milyen is az az első tanítási nap. És vannak filmek, amiket jó a csengőszót megelőzően elővenni: ha iskolába járunk még, azért, ha már nem, akkor azért! 

Általános iskolás és középiskolás koromban rendkívüli módon szerettem olvasni, és sok kortársamhoz hasonlóan engem is a Harry Potter és a bölcsek köve vezetett be ebbe a világba. De ahogy teltek az évek, elmaradt mellőlem ez a fontos hobbi, így most a gyermekkori könyveim újraolvasásával próbálom meg feltámasztani és ismét a mindennapjaim részévé tenni. Jacqueline Wilson, Thomas Brezina és Louis Sachar köteteit pedig a mai kiskamasz lányoknak is ajánlanám.

Kamerával felvett intim jelenet vagy biztonságos környezet nőnek és férfinak egyaránt? Felesleges macera és akadékoskodás vagy egy hiánypótló foglalkozás? A hollywoodi intimitás-koordinátorok munkájához kapcsolódó kérdésekben merültünk el.

Mostanában ugyan unokája halála, illetve hetedik gyermekének születése kapcsán került a hírekbe Robert De Niro, mi azonban több mint ötvenéves pályafutását vesszük górcső alá a színészlegenda nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Éljen a maffiózó, a taxisofőr, az após és a bokszoló, aki még most sem pihen.

Nagy jelentősége van annak, hogy milyen dolgokat találunk humorosnak és mikkel, hogyan viccelünk, a humorunk (hiánya) ugyanis sok mindent elárul rólunk, nem mellesleg erősítheti, de rombolhatja is kapcsolatainkat.

Nemrég 25 éves korában elhunyt Angus Cloud, az Eufória című sikersorozat egyik sztárja. A fiatal férfi évek óta küzdött mentális betegséggel, erről többször nyilatkozott is – a jelenlegi híresztelések szerint halálának oka pedig öngyilkosság volt. Az ő története szomorú véget ért, de emberek százezreinek segített azzal, hogy megosztotta a közönséggel küzdelmeit, és nem ő az egyetlen: napjaink egyik legnagyobb problémája a depresszió és a szorongás. Még a hírességek is küzdenek vele. 

Amerikában a forgatókönyvírók három hónapja tartó sztrájkjához két hete csatlakoztak a színészek is. Közel 160 ezren szüntették be a munkát az őket tömörítő szakszervezetek felszólítására, így minden ottani film és sorozat forgatása leállt, sőt az Emmy díjátadót is elhalasztották. Mi jön ezután?

Gondoljunk csak bele, mennyire kevéssé lenne félelmetes, ha A bárányok hallgatnak Hannibal Lectere (Anthony Hopkins) nem Bach egyik művét hallgatná gyilok közben, hanem mondjuk Cyndi Laupert. A filmművészetben évtizedes hagyománya van, hogy a nyomasztó vagy félelmetes helyzeteket és a gonosztevők személyiségét komolyzenével hangsúlyozzák. De vajon miért alakult így?