Azt mondják, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Tehát a hibáink emberi mivoltunkhoz tartoznak, jóformán életünk részei, mégis olyan nehezen tudjuk elfogadni, hogy nem minden döntésünk jó. Ha belegondolunk, minden kis hibánk a fejlődésünkhöz tesz hozzá egy újabb darabot, viszont rengeteget számít, hogyan állunk hozzá, és mennyit vagyunk képesek tanulni belőle. Órás Mariann Andrea pszichológust kérdeztem (aki képzésben lévő család- és párterapeuta is).

Utazni csodálatos. Világot látni, más embereket, gyönyörű helyeket megismerni tanulságos és saját magunk fejlesztésében is óriási szerepet játszik. Viszont az utazás általában nagy kiadásokkal jár, ezért nagyon sokan maximum évente egyszer-kétszer utaznak el külföldre. Akkor aztán mindent beleadnak a költekezésben: egész évben spórolás után jön tengerpartos all inclusive hotel egy hétig. Így is lehet utazni, de nem csak így lehet. Ugyanis utazni szinte pénz nélkül is jó!

Gyerekként megtanultuk, hogy három kérdést tilos feltenni egy nőnek:  Hány éves? Hány kiló? Milyen méretet hord? Azt hiszem, a mai világban elő felnőttként ideje egy negyedik kérdést is hozzácsatolni ezekhez. Ne szegezzük boldog-boldogtalannak a kérdést: mikor lesz gyereke?

Gyerekkoromban tátott szájjal bámultam a Legyen Ön is milliomost a tévében. Mindig próbáltam kitalálni a válaszokat, együtt izgultam a széken ülő személlyel, aki bizony szép nyereményeket szedhetett össze, ha okosan csinálta. Reméltem, hogy majd egyszer én is eljutok Vágó István műsorába kvízezni. Ez nem így lett – helyette viszont lassan hét éve járok kocsmakvízre hétfő esténként a barátaimmal, hogy más csapatokkal mérjük össze tudásunkat, együtt éljük át az izgalmakat.

A szemét egyre nagyobb problémát jelent, ezért egyre nagyobb a hangsúlyt fektet a világ a szelektív hulladékgyűjtésre. Azt mind tudjuk, hogy a félig teli festékesdobozt nem lehet újrahasznosítani, ahogy azt is, hogy a kartondobozt a papíros kukába dobjuk. De sok mindenről talán fogalmunk sincs, hova való... teszteld, te tudod-e, hogy a következő mindennapi tárgyakat újra lehet-e hasznosítani?

A fotózás sokaknak olyan, mint a szuri. Nagy rákészülés előzi meg, aztán hamar átesünk rajta, és a végeredmény nem is rajtunk áll. Közben meg mindannyian szeretnénk, ha számítanánk, ha a megörökítendő pillanat részévé válnánk, amit évek múltán öröm felidézni. Íme pár tipp, hogy áthidalhatók legyenek ezek a nehézségek! 

A magyar kultúra napját ünnepeljük január 22-én. Teszteld a témával kapcsolatos tudásod!

Biztos mindannyian ismerünk olyan párt, akik évek óta együtt vannak, és lassan-lassan már csak a megszokás tartja össze őket. Nem járnak sehova, nem szerveznek közös programot, látszik, hogy nem boldogok, mégis inkább csak úgy elvannak egymással, hiszen ez sokkal könnyebb, mint felvállalni, hogy elkezdtek „belepunnyadni” a kapcsolatba, és esetleg ideje lenni tenni valamit ez ellen.

Ha megfigyelem a körülöttem lévő néhány embert, akivel még valamilyen mélyebb kapcsolatot ápolok, ugyanazt látom: kevés gyerekkori barátság maradt fenn az évek során,  felnőttként pedig nagyon ritkán alakulnak újak. Bár régen ez egyáltalán nem így volt, ma már egy kezemen meg tudom számolni azt a néhány embert, akiben megbízom és rendszeresen találkozunk, beszélgetünk. És azt kívánom: bár ne így lenne!

Nekünk, erdélyi magyaroknak, teljesen természetes, hogy vinettát eszünk és nem padlizsánkrémet, „és” helyett sokszor csak egy „s” betűt mondunk, és néhány szót biza átvettünk a román nyelvből. Próbáltam olyan kifejezéseket csempészni a kvízbe, amelyek NEM átvett szavak, vagy ha igen, már egyáltalán nem tűnnek annak a mindennapi használat miatt...  

December 29-én a magyar kártya világnapját ünnepeljük. A több mint másfél évszázados múltra visszatekintő kártya sok generáció életét végigkísérte, most pedig egy kvíz segítségével tesztelheted, te mennyit tudsz róla!

„Juliska néni, ide tetszene adni a sót, kérlek?” – hangzik a karácsonyi asztal fölött két pironkodás között. A családi ünnepek különös szépsége, hogy minden is megtörténik egy-egy találkozáskor. Ha tegeződünk, ha magázódunk. Akkor pedig pláne, ha azt se tudjuk, mit csinálunk.