Szerénytelenül kijelenthetem: évek óta az előszezoni nyaralás koronázatlan királynője vagyok. Mesteri szintre fejlesztettük, mikor, merre és hogyan utazzunk május végén, június elején, így mikor a legtöbben várják a nyarat, mi már nyaralunk. Mert ilyenkor már könnyen lehet, sőt, érdemes is utazni. Például ezért.

Kicsiben kezdeni is ér, legalábbis szerintem. Mert bár a negyediken nem célszerű oázist berendezni, néhány (túlburjánzó) növénysarok elférhet. Ha pedig kert van, megállás nincs...

A párkapcsolati nyelv fantasztikus, akkor is, ha olykor végtelenül leégeti vele magát az ember. Sőt: olyankor talán még szeretnivalóbb – legalábbis, amikor már nem ég az arcunk miatta. 

Tánczos Anita egy különleges projektbe kezdett évekkel ezelőtt: szerette volna összegyűjteni, milyen ruhában házasodtak a magyarok 1920-1990 között. Mára kétezer ruhát és több mint kétezer család történetét megismerve kollégáival könyvet készítenek a múltról, ugyanis a ruhák sokkal többről árulkodnak, mint hinnénk.

Petőfi, Pilvax, 12 pont, nyomdafoglalás, kokárda – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ikonikus karaktereiről, helyszíneiről és eseményeiről sokat hallottunk már életünk során. Ám az iskolában tanultak nemegyszer nem is fedik a valóságot! Ugyanis éppen a legismertebb események azok, ahol nagy tévedések között kóválygunk. Teszteld tudásod: te vajon tudod, valójában hogy néztek ki a március 15-ös események?

„Bár eddig is már a pokol fele, Sőt több felénél, pappal van tele” – írta Petőfi 1844-ben. Többek között őt idézték a napokban, mikor az egyik egyházhoz köthető, fiatalkorúakat érintő szexuális zaklatási ügy áldozata nevét és arcát vállalva beszélt a sajtónak. Attila esete nyomán annak jártunk utána, miből fakad az egyház nem megfelelő viselkedése, igyekeznek-e változtatni a hibás rendszeren és vajon miért nem tudták eddig feloldani az évszázados rossz beidegződéseket.

Svájcban a nők éppen 50 éve, 1971. február 7-én kaptak választójogot – a nyugati demokráciák közül utolsóként, ezért ma különösen időszerű „hű”, „ha”, „jaj”-felkiáltásokkal sopánkodni, milyen világban élünk, éltünk. Aztán az ötvenéves évfordulón éppen a lengyel abortusztörvények elleni lázadástól hangos Európa. 

Pedofília, incesztus, erőszak – súlyos témák körül alakul egyre nagyobb botrány Franciaországban. Ezerszám számolnak be áldozatok az interneten az őket ért traumákról, a legfelsőbb vezetés pedig változásokat ígér. Hol van a jog, hol van az erkölcs, hol lehet a segítség – és hol voltak mindezek az elmúlt ötven évben, hogy idáig jutottunk? 

Attól, hogy színházba / koncertre / kiállításra / moziba jársz, nem leszel több vagy kevesebb. És nem is gazdagodhatsz tőle, amíg bele nem teszel valamit. Mondjuk magadat. 

Huszonéves nő vagyok, aki fontosnak tartom a nemi egyenjogúságot, a nők hátrányos helyzetének megszüntetését, és várom, hogy érdemben folyjon társadalmi párbeszéd egyenértékű nők és férfiak között. És tisztelem, szeretem a hagyományokat. Fontosnak tartom, hogy emlékezzünk a tradicionális feladat- és szerepkörökre, és éltessük azokat – olyan mértékben, amennyire az kényelmes számunkra. Kényszerek és nyomasztás nélkül. Mert csak úgy érdemes.

Különös, hovatovább: különleges egy év van a hátunk mögött – erről már mindenki hallott eleget. Mégis, számunkra is érdekes volt 2020, és nem csak a jól ismert okok miatt. Első évét élte az oldal, amibe a szívünket-lelkünket beletettük, nem csak az elmúlt 365 napban.

„A géppisztolyom még az Akácfa utcában törtem össze, hogy ne tudják használni ellenem.”