„Előbb gondolják, hogy muszlim vagyok, mint rákos, és ez nekem jó” – Dia küzdelme a hajveszteséggel
A fiatalság és az egészség szimbóluma a hosszú haj. De mi történik akkor, ha valakit megfosztanak nőiességének e meghatározó jelképétől? Mit él át egy kemoterápián átesett nő, aki egyik reggel úgy ébred, hogy a fél hajkoronája a párnán hever? Hogyan hat a párkapcsolatára, és talán ami a legfontosabb: hogyan barátkozik meg önértékelése az új tükörképpel? Egy érintettel beszélgettünk.
Háború folyik a muszlim nők ruhatárában – véleményem „a kendő alól”
17 éves voltam, amikor muszlim lettem, 19, amikor felvettem és rendszeresen hordtam a kendőt. Megharcoltam érte, magammal, a családommal és a társadalmi nyomással is – és éppen ezért fáj annyira az, ahogy ma Iránban harcolniuk kell a nőknek ellene. Mert ideje lenne eljutni oda, hogy vita nélkül viselhessen ki-ki azt, amit szeretne.
„Gyakran megállunk tevét fejni, és hozzám fordulnak párkapcsolati tanácsokért” – Tünde élete egy beduin faluban
Tünde története számomra különösen izgalmas, mert nem muszlimként él az egyik legkonzervatívabbnak tartott muszlim országban, ráadásul ott sem akárhol, hanem egy kis beduin faluban, már 2019 óta. Olasz férjével afféle modern nomádként több helyen laktak már a világban, javarészt mediterrán országokban, így nagy kultúrsokkra nem számítottak a királyságba érve. Ismerős volt számukra a családcentrikusság és a gyerekek szeretete éppúgy, mint a káoszos közlekedés vagy a helyiek azon szokása, hogy lépten-nyomon leállnak egymással beszélgetni.
„Már profi módon kiabálok magukat hithű muzulmánnak gondoló férfiakkal” – Kriszta története Egyiptomból
Kriszta Angliában élt és dolgozott, amikor 12 évvel ezelőtt megismerkedett későbbi, egyiptomi férjével. Kiköltözött, így edzői karrierjét érdemben már ott építette ki. Kairó egyetlen brit személyi edzői stúdiójában helyezkedett el, most pedig már egy brit iskola wellbeing szakértője. Az ő története számomra azt bizonyítja, kultúrák metszéspontjában élni szépen hasznosítható tapasztalatokat hoz.
„Annyi pénz van, ami emberi ésszel felfoghatatlan” – Zsófi története Szaúd-Arábiából
Az utóbbi évek „szaudizációjának” köszönhetően rengeteg külföldi alkalmazott – többségében arabok, dél- és távol-keletiek – vesztették el állásukat Szaúd-Arábiában. Ám az európai befektetőket és szakértelmet tárt karokkal várják, King Salman király nyugati nyitásával egyre inkább. Zsófi holland férjével egy üzleti ajánlat révén érkezett az országba még 2017-ben, saját biznisze kissé kalandosan indult, de jól érzi ott magát.
„Itt automatikusan azt feltételezik, egy európai túl liberális, szabad gondolkodású” – Sonita története a Közel-Keletről
Sonita interkulturális családban nőtt fel: apukája algériai, anyukája magyar. Apukája nem nevelte vallásosan, de mindig is arab férjet szeretett volna neki – csak azt nem gondolta volna, hogy a lánya a család egyik barátjába fog beleszeretni.
Európa Jeruzsáleme, avagy ezért érdemes Boszniába utaznod
Természetimádóként és a különböző kultúrák iránt érdeklődőként már egy ideje ért bennem a gondolat, hogy körbe kéne nézni a Balkánon, lehetőleg még azelőtt, hogy a tömegturizmus is felfedezné magának.
Az apámhoz mentem feleségül? – avagy miért rizikós döntés a család ismerete nélkül párt választani?
...Feleségével néha összefut a házban megvitatni egy-egy dolgot, elviszi a fodrászhoz, megy vele családi vizitre, és ha az megkéri, még a szemetet is leviszi. Ám világukat mintha mégis leginkább külön élnék, a közös dolgokat valami láthatatlan megegyezés működteti. A köszönésen és elköszönésen kívüli alkalmaktól eltekintve nem látok a házban ölelést, és sosem hallom, hogy „szeretlek”. Hányszor lehet ugyanannak a történetnek áldozatul esni?
„Mintha az éves, egy hónapig tartó »menzeszem« lenne” – magyar muszlim szemmel Ramadánról
A Ramadán havi böjt olyan, mint a nők életében a menstruáció: rendszeres ciklikussággal tűnik fel, az első napokban némi fizikai kényelmetlenséggel jár, szerepe pedig a befelé figyelés és számvetés – lenne, ha képesek volnánk egy kicsit néha csendben maradni. Csányi Timea magyar muszlimként mesél, milyen az iszlám száraz böjttel töltött hónapja itthon, és azon elmélkedik, miért lenne olyan nagy szükség - vallástól függetlenül – az ilyen időszakokra.
„Nélkülük csak robotok vagyunk egy gyári futószalagon” – a meghatározó metajelekről
„Legalább nem néznek ufónak a buszon, ha olvasás közben fülig ér a szám” – írja az interneten valaki arról, miért élvezi a maszkviselést. Én pedig elgondolkodom: valami igencsak fontosat mulasztunk el észrevenni, ha ezen örömködünk.
