Tavasz derekán az erdő és a rét olyan zöldben ring, amit talán a legnagyobb festők sem tudnak visszaadni vásznukon. Ezeket a zöld ízeket megkóstolhatjuk, levesbe vagy főzelékbe szelídíthetjük – persze, csak azután, ha meggyőződtünk róla, hogy ehetőek. Ezt a füves tokányt egy kedves erdész barátunk készítette nekünk először, az erdő rejtekén. Csodájára jártunk, mi minden került bele a kosarából! A sok-sok zöld „miskulancia” mennyei mártássá változott benne, mire a hús megpuhult, a juhtúró és a tojás bársonyossá simította, a tejföl csöppet savanyított rajta – ízében ott volt a tavaszi madárdal, a kikelet jókedve, az erdő zúgása fenségesen.
