Pszicho

Xanthippé-szindróma, ami a pokoli civakodás mögött állhat időskorban

Békés és csendes családanyák és családapák, magányos hatvanasok, magukat jól ellátó, társasági életet élő özvegyek, egyik-napról a másikra, váratlanul neurotikusan kezdenek viselkedni, veszekednek, kiabálnak, kiállhatatlanok lesznek, elsősorban azért, mert nem tartunk rendet, vagy még inkább azért, mert szerintük nem megfelelően tartjuk be ezt. Ami harminc-negyven évig jó volt, hirtelen rossz lesz, s rövid idő alatt azt vesszük észre, hogy már mindennel bajuk van. Mi történik ilyenkor, és mi az, hogy Xanthippé-szindróma, amelyre ilyenkor a szakember gondol? Összefoglalónk.

Xanthippé a nagy ókori görög filozófus, Szókratész felesége volt, Kr.e. V-IV. század fordulóján élt, s híres volt két dologról: egyrészt mániákusan szerette a rendet, másrészt rengeteget vitatkozott azokkal, akik nem tartották be azt. Kissé igazságtalanul rá is akasztották a házsártos asszony jelzőt. A 20. század közepén Xanthippe-szindrómásnak nevezték el azokat az embereket (főleg asszonyokat), akik életük egy szakaszától hirtelen és váratlanul békés rendszeretőkből agresszív rendmániások lettek. 

OKOK A TÜNETEK MÖGÖTT

Az ötven év felettiek váratlan hangulatváltozásának fizikai és lelki okai egyaránt lehetnek. Nagyon komolyan kell vennünk, ha viselkedésváltozást tapasztalunk ismerősünkön, rokonunkon, különösen akkor, ha nagy váltásról beszélünk, és az illető már bőven túl van a menopauzán és a kapuzárási pánik szakaszán.

A rendszerető ember, aki mindig elpakol maga után, s néha rászól a környezetére, mindig valamilyen okból válik agresszív rendmániássá. A legenyhébb ok az, hogy elege van: sok évtized után megunta, hogy szolgaként más emberek után pakol, egyszerűen belefáradt. Ebben az esetben nincs is szó Xanthippe-szindrómáról, a környezetnek kell felébrednie, és átvenni tőle fontos feladatokat, mielőtt lelkileg vagy fizikailag belerokkan az illető.

Azonban a Xanthippé-szindróma utalhat arra is, hogy az érintettnek más baja van a környezetében élő emberekkel, például azt érzi, hogy nem figyelnek rá, nem teljesítik a kéréseit, levegőnek nézik. Ebben az estben mindig végig kell gondolnunk, mit segíthetünk, és meg kell próbálnunk megbeszélni az illetővel, valójában mitől feszült, mi a problémája, s a megnevezés után közösen kell igyekeznünk a helyzet kezelésén. Amennyiben erre nem kerül sor, a szindróma elfajulhat, és valóban megszülethet a súlyos eset: a „kiállhatatlan asszony” vagy a „kiállhatatlan férj”, aki végül már mindenbe beleköt, semmi sem jó neki.

Szintén ok lehet a Xanthippé-szindrómára az önmagunkkal való elégedetlenség. Ötven év körül szükségképpen változik a testünk, megjelennek az erősebb ráncok, petyhüdtebbek lesznek az izmok, az élet természetes rendje szerint előjönnek kisebb-nagyobb egészségügyi problémák. Sajnos ilyenkor előfordul az, hogy az önmagával elégedetlen asszony vagy férfi a környezetén vezeti le feszültségét, mondjuk kiállhatatlan rendmániássá válik. Ilyenkor is nagyon fontosak a jó beszélgetések, s ha ezek nem érnek eredményt, szakemberhez kell fordulni, mert valamilyen önkép-zavar áll fenn, amely rengeteg, még komolyabb pszichológiai vagy pszichiátriai gond forrása lehet.

Sajnos azonban az időskori Xanthippe-szindróma hátterében nem egy esetben még ezeknél is sokkal súlyosabb gond húzódik, ugyanis tünetként a demencia első jele lehet, ugyanis az amygdala kezdődő leépülése, ami ilyenkor jelentkezik, a társas kapcsolatok megváltozását okozza. Ha a gyakori veszekedés mellett találkozunk a túlzott fáradékonyság vagy a felejtés különféle tüneteivel, célszerű meglátogatni egy demencia-vizsgálatot, ahol pár órán belül látható lesz, vajon egy atrofikus (sorvadásos) folyamat indult el, vagy a házsártosnak nyilvánított embernek a lelke jelez, hogy változásra van szüksége.

Fontos tehát az időskori viselkedésváltozásokra figyelni, és súlyos felelőtlenség egy kézlegyintéssel elintézni a dolgokat, mondjuk azzal, hogy idősebb korára mindenki házsártosabbá válik…

Ajánljuk még:

A leggyakoribb tanácsunk segít a legritkábban az idősek alvászavarán

A kor előrehaladtával a legtöbb embernél fokozódnak az alvási nehézségek: idősebb korban később és nehezebben alszunk el, kevesebb időt töltünk mélyalvásban és hamarabb kelünk, mint fiatalabb korunkban. A nép bölcsességek pedig, amiket e probléma orvoslására hallunk, sokszor csak messzebb visznek az igazságtól.

 

Már követem az oldalt

X