Nem csodaszer, de majdnem: a mindfulness módszere

Pszicho

Nem csodaszer, de majdnem: a mindfulness módszere

Előadások, tréningek és könyvek ezrei kínálják nekünk a mindfulness tudományát. Instant, meditatív, gyógyító – állítják. A mindfulness azonban ennél sokkal több, és bizonyos szempontból sokkal kevesebb. Ugyan keresztyén gyökerekkel is rendelkezik, fő iskolájában, a buddhizmusban ez a módszer csupán egy lépcső a hétből, mely a bölcsesség felé vezet minket. És egyáltalán nem olyan könnyed, mint gondolnánk, de annál is felszabadítóbb.

A mindfulness pszichológusok szavával nem más, mint egy ablak a belső toleranciára (window of tolerance). Általa képesek vagyunk tisztán gondolkodni arról az érzelmi és testi állapotról, amiben lehetőségünk van egészségesen, zavartalanul működni. Ez tehát a nyugalom szigete, ahol végre megpihenhetünk és szélnek ereszthetjük a gondjainkat? Nem egészen!

A mindfulness valójában egyszerre jelöl egy folyamatot és annak célját is: a jelenben való tudatos, aktív elmélyülést jelenti. Magyarul így is fordítjuk: tudatos jelenlét; alapja a jelen, az adott pillanat, helyzet elfogadása. Ebben az állapotban képesek vagyunk feltenni azt a bizonyos belső szemüveget, és megvizsgálni, hogy mi is zajlik bennünk. Ilyenkor önmagunkra figyelünk, és megéljük azt a helyzetet, amiben vagyunk, azokkal az érzésekkel, gondolatokkal, amik éppen velünk vannak. Ekkor rájöhetünk például arra, hogy a pillanatnyi dühünk mögött igazából tanácstalanság van, vagy arra, hogy a bennünk tanyázó szorongás esetleg a kötödés iránti vágyunkból és az ettől való félelmünkből fakad. Ezt teszi a mindfulness: lerántja a leplet, láttatja az igazságot. Mindez elsőre úgy tűnhet, mintha végiggyantáznánk a szőrös lelkünket – valljuk be, nem túl csábító. Mégis: a mindfulness egy kellemes, hasznos és egészséges folyamat.

Hogyan működik a módszer?

Ehhez a mindfulness három fő aspektusával érdemes megismerkedni, melyek közül az első a már említett figyelem. Ha képesek vagyunk megfelelően befelé figyelni, akkor kezünkben van az a kontroll, megérthetjük, mi zajlik bennünk. Ez a szemlélődés egyszerre kapcsol össze és távolít el picit minket az adott témától, helyzettől. Ahogy a figyelmünket megtanuljuk irányítani és tartósan összpontosítani, utat találnak hozzánk a bennünk zajló folyamatok.
Ez a kitettség, a megtapasztalás a mindfulness következő fontos faktora.

Gyakorlással egyre tovább együtt tudunk maradni az érzéseinkkel, nő a toleranciánk.

Mindez azonban nem jöhet létre, ha nincs meg bennünk az elfogadás. Attól válik a jelentudatosság egy felszabadító, a belső nyomás és szenvedés alól feloldozó folyamattá, hogy képesek vagyunk a megjelenő gondolatainkat és érzéseinket elfogadni. Ez az, ami igazán sok gyakorlást kíván a részünkről: hogy képesek legyünk mindenféle ellenállás vagy elfordulás nélkül megfigyelni, ott maradni a belső tartalmainkkal.

Instant boldogság – egy kultúra hazugságai

A fentiek alapján már érezhetjük, hogy a mindfulness nem egy egyoldalas útmutató az élethez. Folyamatos gyakorlást, elköteleződést kíván a részünkről. Fogadjuk el, a jelentudatosság nem egy gyorsan letudható, kivonatolható recept az életünkhöz. A világ körülöttünk szeretne mindent könnyedén fogyaszthatóvá tenni, de ez a módszer befektetést igényel.

Főleg a nyugati kultúra az, ami elvárja az egyéntől, hogy mindent gyorsan, hatékonyan, elsőre sikeresen teljesítsen, még ha olyan apróságokról is van szó, mint a boldogság vagy a jelentudatosság. Ebből fakad sokak esetében az, hogy nem kitartóak a mindfulness gyakorlásában, mert úgy érzik, hogy nem használ nekik. Mert

itt tényleg nincs azonnali megújulás 10 perc után.

Egy másik hazugsága az individualista kultúrának, hogy minden rólunk, nekünk, értünk, velünk kapcsolatban történik; a lényeg az ego. A mindfulness ezzel szemben arra tanít minket, hogy nem vagyunk egyenlők az érzéseinkkel és gondolatainkkal, amik épp bennünk mocorognak. Hanem ennél sokkal többek vagyunk! Egy filozófiai megfogalmazás alapján, nem egyszerű pszichológiai tartalommal rendelkezünk, hanem kontextussal – aminek közepét nem az ego adja. Magyarul, a tudatos jelenlét módszere nem ígéri nekünk, hogy a segítségével egy eldugott, fantasztikus identitást találunk. Inkább azt tanítja meg, hogyan éljük meg emberi, tökéletlen mivoltunkat és legyünk képesek ezt mások előtt is felvállalni azt. Őszinte, valódi könyörületet tanulhatunk magunk és mások felé. De hogyan léphetünk a tanulás útjára?

Utak a jelenbe

A mindfulness alapvető útja a meditáció, melynek két formája közül választhatunk. Az egyik a koncentráció meditáció, amikor egy tárgy (például gyertya lángja, lélegzés ritmusa stb.) vagy egy szöveg mondogatása révén fókuszáljuk a figyelmünket. Ilyenkor célunk, hogy azt fenn is tartsuk! Ezzel szemben az is segítheti az elmélyülést, ha kiképezzük az elménket arra, hogy minden belső folyamatot tudatosítson, anélkül, hogy értékelnénk a folyamatot.

Ezen túl rengeteg gyakorlatot fejlesztettek ki az évek során, melyek a hétköznapokban próbálnak minket egy kis valódi jelenlétre ösztönözni és kézzelfoghatóvá teszik a tudatos jelenlétet. A minfulness alapú kognitív terápiában is alkalmazott gyakorlatokból az interneten is sokat találunk, például a szakma hazai úttörőjének videóit.

Jó módszer, de nem csodaszer

A mindfulness egy folyamat és egy cél egyben, amelyet érdemes teljesen megismerni és gyakorolni. Tudatosabbá, figyelmesebbé, megértőbbé tehet minket a mindennapok történéseiben és segíthet feldolgozni és elfogadni a bennünk zajló vagy velünk történt eseményeket. De ehhez tennünk kell, ezért dolgoznunk kell. Magunkkal, önmagunkon, sok-sok szeretettel.

Nyitókép: Darius Bashar / Unsplash  

Ajánljuk még: