Lélek-leltár – Nevess az újév arcába!

Pszicho

Lélek-leltár – Nevess az újév arcába!

Hogy idén ne szakadjon a nyakadba a szilveszter.

 

Utolsó és utolsó utáni munkanapok, visszaszámlálás, rengeteg ember mindenhol, ahelyett, hogy otthon volnának, tömeg, karácsonyillatú légfrissítő az áruházakban, fulladás, karácsonyi zene már mióta, nulla (ismétlem nulla) hó, már álmunkban is lásztkrisztmösz, ajándékpara, starwars, kuckózás, év vége.

Annyi energia, figyelem övezi méltán egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepünket, hogy a karácsonyi napok és vendégségek után

szinte váratlanul szakad ránk az év vége, a szilveszter és aztán a január 1.

Számomra már évek óta kulcsfontosságú szerepet tölt be ez a két nap, megkoronázzák az évemet. Mint hozzám hasonlóan sokan mások, szeretek ilyenkor leülni, leltárazni az év eseményeit, levonni a tanulságokat, kijelölni az új célokat.

Egy barátomnak köszönhetem, hogy az általános iskola utáni szünet után ismét naplóírásra adtam a fejemet. Nem hiszem, hogy mindenkinek szükséges lenne írni, és nem is minden nap (maximum az elején, hogy gyökeret verjen az új szokás), de bizonyos események papírra vetése a megtisztulás, a megkönnyebbülés élményével jutalmazhatnak bennünket. Megörökíteni a jót, kiírni magunkból a rosszat, egyensúlyt találni és ha kell, leülni, visszaemlékezni. Legalább egy nap egy évben.

Mondjuk, mióta naplót írok, az év utolsó napján igyekszem időt szakítani arra, hogy végigolvassam a naplóbejegyzéseimet, a facebook posztjaimat, hogy átnézzem az eseményeket, amiken részt vettem, és leírjam időrendi sorrendben egy összegző naplóbejegyzésben. Szóval, vezérfonál nekem az a füzet, segít rendszerezni önmagam. Ezután következhet az éves célok áttekintése:

miket írtam az év első napján? Jé! Ez is volt?

Hát ehelyett valami teljesen más lett! Ezen még dolgozni kell! Erre nem is számítottam!

Pipák, ikszek, toldások és foldások. Számomra ezek a pillanatok sosem fájdalmasak, inkább felemelnek. Nosztalgiázom, és ebben a nosztalgiában sikerül emlékeznem azokra a pozitív fejleményekre, amelyekről én bizony hajlamos vagyok megfeledkezni. Persze a negatív, nehezebb történések újragondolása sem maradhat el, ezek is segíthetnek új tanulságok feltárásában.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megérkezzek egy hálával teli lelkiállapotba, de ez valahogy mindig belülről fakad, sosem erőszakolom magamra. Komolyan, nekem is fura, de így van. Egyszerűen objektívebben látom az évet, mint ahogy év közben egy-egy hullám tetetjén, alján vagy éppen a közepén tettem.

Ezt követően még mindig nem vagyok kész! Fontosak lehetnek azoknak a tanulságoknak, mondatoknak a leszűrése, amikkel az év során gazdagodtam, és ezt papírra is vetem egy újabb naplóbejegyzésben. Mit tanultam? Miben fejlődtem? A személyes lelki fejlődés mérföldkövei kitörölhetetlenül megörökítésre kerülnek, hogyha egyszer visszanézek, lássam merről jöttem és hová tartok.

Aztán jöhet az este hátralévő része, visszaszámlálás, pezsgőbontás és új napra virradás.

Utána január 1-jén az új célok és tervek megfogalmazása. Szigorúan azután, hogy kiment a fejünkből a pezsgő minden utóhatása.

Röhejesnek hat, hogy én is itt „megfogadom” ezt meg azt, de erről szó sincs.

Olyan dolgokat írok le, amikre van erőm, amikért tenni szeretnék.

Nem kell, hogy minden egy év alatt megoldódjon, a személyes növekedés addig tart, amíg határt szabunk neki. Én szeretem ezt a részét nyitva hagyni, és helyette köztes célokat megfogalmazni, amiből a végső eredmény majd kikerekedik: a munkám gyümölcse.

Ettől válik számomra az évzárás és évkezdés egy frenetikus, izgalmas eseménnyé. Nem gyászolom többé az elmúlt időt, mert összegeztem, és arra jutottam, hogy az időm eltelt, megtelt, és minden, amit kaptam, amiért tettem, amivé lettem, az velem lesz, és hozzásegít, hogy a következő évben is előre haladjak. Na meg segít, hogy ha szükséges, változtassak!