IKEA és Google került a gondolkodásodba – A kognitív torzítások és az ismert dolgok viszonya

Pszicho

IKEA és Google került a gondolkodásodba – A kognitív torzítások és az ismert dolgok viszonya

Kognitív torzítások szinte mindenki gondolkodásában megjelennek. Hogy könnyebben megértsük, mik is ezek, a kutatók nem röstellik bevetni a legnépszerűbb márkaneveket sem.

Kognitív torzítás – mi is az?

A szakmai definíció szerint kognitív torzításnak nevezzük az „olyan gondolkodási vagy észlelési hibákat, melyek önsorsrontó irányba befolyásolják az információfeldolgozást”. Vagyis a kognitív torzítások során egy (akár nem tudatosuló) feltételezés hatást gyakorol a döntéshozatalunkra, ítéletalkotásunkra, amely ezáltal nem is lehet majd helytálló. 

Amikor benne vagyunk egy helyzetben, gyakran futnak át az agyunkon olyan gondolatok, amelyekről nem is tudunk, viszont az érzés, amit maguk mögött hagynak, tudatosul. Ez történik például akkor, ha egy nehéznek tűnő feladatot oldanánk meg, és lehangoltnak, szomorúnak kezdjük érezni magunkat. Ilyenkor sokakban az automatikusan átfutó gondolat az, hogy „úgysem sikerül”, ez pedig rosszkedvűvé tesz, amitől valóban rosszabbul is teljesítünk. Ilyen mechanizmusok által vezethetnek a kognitív torzítások ahhoz, hogy szürke szemüvegen keresztül látjuk a világot, és így nem is igazán érezzük jól magunkat benne. Ennek pedig szerepe lehet a depresszió és a különböző szorongásos zavarok kialakulásában is.

Gyakori kognitív torzítások

Gyakori kognitív torzítás a túláltalánosítás, amelynek során egy kis részletet, vagy egy ritkán előforduló tapasztalatot veszünk alapul, és nem az aktuális, egészleges képet vizsgálva döntünk. Ilyen lehet, ha azt mondjuk, hogy „engem senki nem szeretett még igazán, vagyis nem vagyok alkalmas a párkapcsolatra, jobb is, ha nem megyek el a randira, ahová elhívott az új kolléga”.

A pozitív dolgok figyelmen kívül hagyása is gyakori jelenség. Ebben érintettek lehetünk, ha azt mondjuk, „a gyerekem még életében nem pakolt el maga után, annyira rendetlen, hogy mindent én csinálok helyette”.

perszonalizáció is sokakat érint: ilyenkor magunkra vesszük azt is, ami nem nekünk szól, Sok helyzetben magunkra vonatkoztatunk kritikákat, vagy akár tőlünk független eseményeket, így felelősnek érezzük magunkat valami olyanért, amihez a valóságban lehet, közünk sincs. („A főnökömnek ma rossz napja volt. Valószínűleg most olvasta a múlt heti jelentésemet, és látja, hogy rosszul dolgozom.”)  

Az utánfutó hatás miatt bizonyos helyzetekben azért csinálunk valamit, mert mások is azt csinálják. Csak úszunk az árral, megyünk a többiek után, hagyjuk, hogy a csordaszellem sodorjon minket. Ezt a torzítást jól ki tudja használni például a reklámipar is azáltal, hogy azt sugallja, az adott termék mások – különösen például hírességek – számára jó választás. 

Az elköteleződési torzítás okán, amikor a fejünkbe veszünk valamit, netalántán még pénzt, időt vagy energiát is ölünk bele, hajlamosak vagyunk kitartani mellette még akkor is, ha menet közben kiderül, az nem túl kifizetődő számunkra. Ez történik például akkor, amikor egy vitában a végsőkig kiállunk az álláspontunk mellett, annak ellenére, hogy közben felmerültek már olyan érvek vagy szempontok, amelyek szerint kevésbé helytálló az, amit képviselünk. Ilyenkor már sokkal inkább az a cél, hogy nyerjünk. De ez a jelenség állhat például annak a hátterében is, amikor egy személy kitart egy nem jól működő kapcsolatban, vagy éppen egy munkahelyen, mert már rengeteg idejét és energiáját áldozata rá, nem akarja feladni. Csökkenthető a hatás, ha egy-egy dologgal kapcsolatban már előre meghatározzuk, meddig tartunk ki mellette.

A pszichológiai segítségnyújtás egyik jelentős ága, a kognitív irányzat épp abban segít, hogy a rögzült, káros gondolatok, beidegződések megváltoztatásával a terápiában részt vevő hangulata, és így viselkedése is megváltozhasson. Ugyanis ha ismerjük a gyakori kognitív torzításokat, vagy éppen azokat, amelyek ránk jellemzőek, elkerülhetjük, hogy azok áldozatává essünk. 

Kognitív torzítások, amelyekre emlékezni fogsz

A logikailag hibás gondolatoknak a szakemberek számos típusát azonosították a fenti példákon túl is. A torzítások egy részét pedig neves, elismert emberekről, trendi cégekről nevezték el, hogy könnyebben megérthessük, miről is szólnak valójában.

  • Ben Franklin-hatás

Benjamin Franklin, a polihisztor kifejezetten erős volt abban, hogy maga mellé állítson másokat, támogatókat találjon. Ezt egy olyan tudatosan alkalmazott stratégiának köszönhette, amelyben elérte, hogy az adott személy, akit meg akar nyerni, szívességet tegyen neki. Stratégiájáról önéletrajzát megjelentető írásában is beszámolt, a későbbi szakmai elemzések pedig valóban bizonyították a módszerét. Ugyanis a tudomány szerint, ha szívességet teszünk valakinek, később nagyobb eséllyel fogunk ismét ugyanígy tenni, mint akkor, ha mi magunk kaptunk volna segítséget az adott személytől.

Mi is történik ilyenkor?

Elkezdjük jobban kedvelni azokat, akiknek szívességet tettük,

különösen akkor, ha esetleg korábban kevésbé szimpatizáltunk velük, vagy semlegesen viszonyultunk hozzájuk. Ennek hátterében az úgynevezett kognitív disszonancia áll, ami nem más, mint egy belső ellentét, ami valahogy így hangozhat: „miért segítek neki, ha nem is kedvelem különösebben?”. A megoldás pedig az, hogy megkedveljük, jobbnak látjuk inkább az illetőt, hogy disszonáns érzéseinktől szabaduljunk. Így igazoljuk magunk számára a befektetett energiát.

Ennek a torzításnak fontos szerepe lehet a kapcsolatok kialakításában, hiszen a segítségkérés ilyen módon felhasználható a kapcsolatok építésére is. Sajnos van negatív irányú Ben Franklin-hatás is, ilyenkor az történik, hogy ha valakivel szemben negatívan viselkedünk, később nagyobb valószínűséggel fogjuk ugyanezt tenni, mert az ellenszenv nő bennünk.

  • Google-hatás

A Google-hatás lényege, hogy azokat az információkat, amelyekről tudjuk, hogy bármikor könnyedén hozzáférhetünk, hajlamosak vagyunk hamarabb elfelejteni. Innen jön a név is, hiszen manapság, ha nem jut eszünkbe valami, szinte biztosak lehetünk benne, hogy néhány gombnyomással hozzájuthatunk a válaszhoz egy Google-keresés által. A való életben akkor láthatjuk a Google-hatást megjelenni, amikor már

sokadszorra keresünk rá, meddig is van nyitva a bolt, ahova járunk, vagy éppen nem tudjuk felidézni legközelebbi hozzátartozóink telefonszámát sem.

Feloldható, ha legalább néhány információt (pl. a legközelebbi családtagok telefonszámát) megjegyezzük fejből, így kevésbé leszünk kiszolgáltatva digitális eszközeinknek.

  • IKEA-hatás

Ha próbáltál már valaha összerakni egy IKEA-s bútordarabot, tudod, hogy az felér egy óriási lego-élménnyel, és tudod azt is, hogy amikor végre elkészülsz, igencsak elégedett vagy magaddal. Ebben áll az IKEA-hatás titka: aránytalanul felülértékeljük azt, aminek az elkészítésébe, összerakásába aktívan időt és energiát fektettünk. Valójában nem számít, hogy milyen lett, vagy az, mekkora tapasztalatunk van az adott területen, mi akkor is tökéletesnek (vagy legalábbis a reálisnál jobbnak) látjuk munkánk gyümölcsét.  A leírások szerint nem önmagában az okozza a torzítást, hogy sok időt fektetünk egy adott tevékenységbe, sokkal inkább az, hogy a feladat elvégzése által úgy érzed, kompetens vagy. Értesz hozzá, mert erőfeszítést fektettél abba, hogy megoldd a feladatot. Ez a kognitív torzítás felelős azért, hogy a magunk sütötte süteményt szebbnek és finomabbnak találjuk, mint a bolti változatot.

Összességében bármely torzításon kapjuk is magunkat, a tudatosítás jó ellenszer lehet. Segít, hogy reálisabban észleljük a helyzetünket és megalapozottabb döntéseket tudjunk hozni egy-egy kérdésben.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X