Mi legyen veled, fű? – Demetrovics Zsolttal beszélgettünk a kannabisz világnapja kapcsán

Magyarországon is nagy a sajtóvisszhangja az alig egy hete, április 12-én bemutatott új német drogpolitikai tervezetnek, amely kis mennyiségű kannabisz birtoklását dekriminalizálná. Bár a javaslatnak még az EU és a német alsóház gátat szabhat, az egyértelműen látszik, hogy Németország is elindult azon az úton, amelyen többek között Hollandia, Belgium, Svájc és számos további európai ország, illetve Kanada, vagy éppen az USA tizenegy állama már évek óta jár. Annak ellenére, hogy itthon egyelőre nincs napirenden törvénymódosítás, a kérdés minket is érint, hiszen a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben egyre könnyebb hozzáférni mind a fűhöz, mind pedig a szintetikus, nehezen ellenőrizhető hatóanyag-tartalmú partidrogokhoz.

Az illegalitásból adódóan nehezen mérhető számok ellenére is elmondható, hogy egy 2020-as felmérés szerint a 18-34 év közötti lakosság körülbelül 14 százaléka, a 35-64 éves lakosságnak pedig a 7,4 százaléka fogyasztott már kábítószert – legtöbben az ominózus marihuánát. Éppen ezért a kérdéssel foglalkozni kell, már csak a megelőzés hatékonysága érdekében is.

Mi a drog egyáltalán?

Ahhoz, hogy megérthessük a kannabisz, azaz a marihuána vagy hasis kérdéskörét, meg kell határozni, mit értünk a drog fogalma alatt. „Tágabb értelemben véve drog minden olyan anyag, ami a szervezetbe kerülve módosítja annak működését, ugyanakkor a közmegegyezésben az illegális pszichoaktív szereket értjük alatta” – kezdi Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, kulturális antropológus, az ELTE tanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. „Akár tágabb, akár szűkebb értelemben vesszük, mindegyik drog más módon működik, de az 

közös bennük, hogy a központi idegrendszerre vannak hatással, ami persze igaz a legális drogokra, például az alkoholra, a nikotinra is.

Éppen ezért a drog nem igazán szerencsés szó, mert nincs eléggé definiálva. A köznyelvben használt drogfogalom valójában az illegális pszichoaktív szereket jelenti.”

A könnyűdrog és a keménydrog fogalmi elválása a szakember szerint számos buktatót hordoz, hiszen ez alapvetően egy drogpolitikai megfogalmazás: „A holland drogpolitikában merült fel ez a megkülönböztetés először, méghozzá abban az értelemben, hogy

vitán felül vannak olyan szerek, amelyek több, és vannak, amelyek kevesebb egyéni és társadalmi ártalmat okoznak.

Ilyen értelemben beszélhetünk valóban könnyű drogokról, hiszen a kannabisz esetében lényegesen kisebb akár az egyéni, akár a társadalmi kockázat, mint a heroin esetében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kannabisz ne lenne veszélyes, vagy az arra érzékeny személynél ne okozhatna súlyos problémát. De a kockázat populációs szinten lényegesen kisebb.”

A híres holland példa

Annak ellenére, hogy a köznyelvben nem szerencsés a könnyűdrog megnevezés, az addiktológus szerint éppen ez a klasszifikáció és a hozzá kapcsolódó intézkedések eredményezték a hollandiai drogproblémák jelentős visszaszorulását. „A hollandok nagyon sikeresen terelték keretek közé a problémát,

élesen más szabályozást rendelve a különböző kockázatú szerekhez.

Bár az ő példájuk híresült el, a világ számos országa osztályozza a drogokat – jól vagy rosszul megítélt – veszélyességük szerint. Ennek abszolút van értelme, ilyen szempontból nyilvánvalóan egészen más elbírálás alá eshet például a heroin és a marihuána. Kulcskérdés azonban, hogy az osztályzás racionális szempontok vagy egyéb vélelmek mentén történik.”

Tehát nem egyforma a szerek kockázata, de a szakember szerint „ettől függetlenül hangsúlyozni kell, hogy

orvosi szempontból természetesen egyik drog se jó.

Egyéni szinten mindegyik tud ártalmas lenni, és persze nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az egyes szerek különböző kockázatokat hordoznak: van olyan szer, aminél a függőség esélye nagy, más a mindennapi életminőséget rontja, megint más szer esetében az ismeretlen következmény a legnagyobb veszély. Azonban a számok azt mutatják, hogy nagyon különböző mértékben és eséllyel ártanak.”

Mit tudunk a kannabiszról? A kannabisz, marihuána vagy a népnyelvben csak fűként emlegetett szer az indiai kender, illetve a hasznos kender szárított virágzata. 483 vegyülete közül a THC a fő pszichoaktív hatóanyag. Időszámításunk előtt 3000-ből származik az első feljegyzés a növényről, amelyben gyógyászati célú használata szerepel. Közel-Keleten és Afrikában a népgyógyászatban ismert az alkalmazása. Amerikába kerülve a 20. században kezdődött a kriminalizálása, amely a világ számos pontján a mai napig tart. A világszerte használt pszichoaktív szerek között népszerűségét tekintve az ötödik helyen áll a dohány, a koffein, az alkohol és a bételpálma után. A marihuánahasználat rövid távú fizikai hatásai közé tartozik a szapora szívverés, a szájszárazság, kivörösödött szemek, a csökkent szemen belüli nyomás, izomlazító hatás, valamint hideg vagy melegség érzet a végtagokban. Használatának ideje alatt jelentkező, főbb hatások közt tartják számon a minták és színek fokozott érzékelését, az enyhe eufóriát, az elégedettség és ellazultság érzését. Magas THC-tartalom esetén szorongás is megjelenhet, az észlelés gyorsasága lassul, pontossága csökkenhet. Egészségügyi szempontból nem okoz komoly kockázattal járó függőséget; elvonási tüneteket főként nagy mennyiségű, hosszú időn át fennálló napi használat után eredményez. 

Szigorú szabályozás, végrehajtás nélkül

„Ma a világ egyre több részén azt a nézetet kezdik vallani, hogy a kannabisz által kisebb kárt szenved a világ, ha valamilyen szinten engedik a használatát, mint hogyha a tiltás mellett döntenének. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az országok azt mondanák, a kannabisz nem veszélyes, hanem azt, hogy nincs értelme annak a fajta üldözésnek és büntetéssel való fenyegetésnek, ami korábban volt” – mondja a szabályozások változtatásáról az addiktológus. Már csak azért sem, mert a törvényekbe foglalt büntethetőség egyszerűen nem kivitelezhető. Ráadásul ezzel a fekete piacnak adtuk a marihuánát, ahol kevésbé követhető, hogy a vásárló valóban a növényi anyaghoz jut-e, vagy egy sokkal veszélyesebb utánzathoz.

Magyarország példáján is látható, mi a fő probléma a szabályozással: „mivel

a magyar 16 évesek mintegy harmada már kipróbálta, a törvény szerint ők mind két év szabadságvesztéssel lennének büntethetőek.

Ez természetesen irreális, és szerencsére nem látszanak nagy erők megmozdulni a törvény betartatására, ilyen módon még az eredeti üzenet közvetítése sem hatékony. Ki lehet mondani, hogy a törvénynek ebben a formában nincs értelme, azért sem, mert rejtetté teszi a problémát, nehezíti a prevenciót és a kezelést. Elvágja azokat az utakat, amelyek által értelmesen beszélni lehetne a kannabisz kockázatairól” – sorolja az érveket Demetrovics Zsolt.

Kannabisz vs alkohol

Időről időre felmerül a kérdés mind a témával mélyebben foglalkozó szakemberekben, mind pedig a hétköznapi fogyasztókban, hogy mi az az éles vonal, ami az alkoholt és a marihuánát elválasztja egymástól. Az addiktológus szerint ez kimondottan abszurd helyzet: „Nem kérdés, hogy a legtöbb jellemzője alapján az alkohol egy lényegesen ártalmasabb szer, a rangsorolásokban minden összehasonlításban sokkal előrébb van, mint a kannabisz. Ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy az alkoholt azonnal be kell tiltani, s még csak azt sem, hogy a kannabiszt azonnal legalizálni kell. De elgondolkozni nem ártana azon, hogyan viszonyuljunk ezekhez a szerekhez. Azt például be kellene látni, hogy

az alkoholkészítményeket sem szabadna reklámozni, különösen nem egy olyan országban, ami világszinten vezető helyen áll a létező összes, alkoholproblémákat érintő jelzőindikátorban.

Meglátásom szerint az, hogy adómentesen főzhetünk pálinkát, ráadásul elképesztő mennyiségben, a lehető legrosszabb üzenet” – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy az utóbbi évek feltörekvő trendje ellenére a pálinkának közel sincs akkora hagyománya a magyarok között, mint a bornak: a töményszesz-fogyasztás a második világháború után, szovjet hatásra öltött nagy mértéket, és nagyrészt ez felelős azért, hogy – a WHO legutóbbi, más felmérésekhez képest óvatos becslése szerint – az ország lakosságának 9,4 százaléka, tehát körülbelül kilencszázezer ember alkoholfüggő, az összes elhunyt személy mintegy 20-22 százaléka pedig alkoholproblémákkal összefüggésben veszti életét minden évben. 

„A fiatalok jól látják a hasonlóságot a két szer között, s így nem tudják értelmezni azt az üzenetet, hogy az alkohol jó, a kannabisz pedig nem.

És az az igazság, hogy én, az addiktológus szakember sem tudnám megmagyarázni, miért van rendben az alkohol, mert erre nincs más magyarázat, mint az, hogy hagyományból. Ez lényeges és érthető dolog, de láthatjuk, hogy a hagyomány is változik, és ez a különbségtétel el fog tűnni nagyon hamar. Ezzel a problémával meg kellene küzdenie azoknak, akik üzenni akarnak a fiataloknak, mert ha nem küzdenek meg vele, akkor hiteles válaszokat sem fognak tudni adni. Pedig érvényes válasz nélkül nincs prevenció.”

Változó trendek, változó szülők

Mivel a rendszerváltás körüli években már egyre könnyebben lehetett hozzájutni a marihuánához, az első fűhasználó generációnak ma serdülőkorú gyerekei vannak. „Ez egy új helyzet. A mai szülők nagy részének több fogalma van a marihuána kérdéséről, mert harminc éve még azt látta egy szülő a filmekben, hogy füveznek, aztán jön a heroin, majd a túladagolás és a halál, de

egy mai 40-50 éves adott esetben azt látja, hogy a volt osztálytársa, akivel együtt füveztek, most sebész főorvos, matematikaprofesszor, minisztériumi főosztályvezető vagy épp óvónő.

Mindenesetre felnőtt, felelőségteljesen dolgozik, neveli a gyermekeit, s nem az utcán él heroinistaként.”

Kérdés, hogy akkor mit tudunk érvényesen, hatékonyan kommunikálni? „Szülőként, tanárként azt, hogy ezek a szerek mind kockázatot hordoznak. Azt tartom a leghasznosabbnak, ha a nevelésben az egészségtudatosság megközelítését alkalmazzuk. A tiltás hiteles válaszok nélkül kontraproduktív, és növeli a veszélyét annak is, hogy a legújabb kor sokkal kiszámíthatatlanabb szereit ismerjék meg a fiatalok.”

Demetrovics Zsolt szerint ugyanis a könnyen elérhető szintetikus szerek, a folyton változó partidrogok okozzák ma az igazi problémát. Ezeknek a legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem ismerjük az összetételüket, ezért a hatásuk is követhetetlenebb, ami az orvosi ellátást is megnehezíti. De a szakember összegzésképp újra kiemeli: „a drogok mind ártalmasak, mindenképp jobb nem használni őket, mint használni. Azonban mind állami, mind kisebb közösségi, családi szinten van mit tanulnunk arról, mit tehetünk érdemben a prevenció érdekében a betarthatatlan, senki által komolyan nem vett szabályozások helyett.”