Harry & Meghan: a figyelemfelkeltő, de részleges „igazság” sorozata

Megosztó

Harry & Meghan: a figyelemfelkeltő, de részleges „igazság” sorozata

Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk: mindenki választhat neki tetsző narratívát Harry és Meghan kapcsán – nagyjából ezt erősíti a Harry & Meghan Netflixen már elérhető első három epizódja.

1997 szeptembere igazán emlékezetes marad számomra: akkor kezdtem az iskolát, első osztályba mentem. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az az időszak különösen elevenen él bennem a mai napig. Pontosan emlékszem rá, az első iskolás hetemen esténként a tévés híradó semmi másról nem szólt, csak arról, hogy Diana hercegnő egy súlyos autóbalesetben életét vesztette Párizsban. Folyton róla beszélt mindenki. Az is beégett, hogy a temetésére szeptember 6-án került sor. Ezt az élő közvetítést én is néztem, hiszen még hatéves kislányként is tisztában voltam azzal, miért jelentős, amit látok.

A királyi család azóta is bőven ontja a történeteket, amelyekre figyel a világ. Most egészen új szögből láthatunk rá az egykori, s az azóta zajlott botárnyokra a Harry és Meghan című netflixes „dokumentumsorozat” segítségével. Legalábbis az ígéret ez volt – a katartikus felismerések ugyanakkor máig elmaradtak. 

Diana halála után nem követtem a királyi család életének alakulását, legalábbis az átlagosnál nem követtem szorosabban, ugyanakkor a családról szóló filmes alkotásokat nagy előszeretettel néztem mindig. A koronán kívül említhetném a Hercegnők éjszakáját, A királynőt, de akár A király beszédét is, amelyeket igyekeztem minél hamarabb ledarálni. Így esett, hogy a Harry és Meghanra is igen hamar rávetettem magam, még akkor is, ha korábban különösebben nem követtem a pár szerelmének alakulását sem. 

Showtime  

A Netflix legújabb „dokumentumsorozata” hetek óta lázban tartja a világot. Mindenki találgatásokba fogott, pontosan milyen titkokat tárnak fel a fiatalok, sokan még a monarchia veszélybe kerülését is megjósolták, bár mivel ez rendre felmerült az elmúlt évtizedekben, nehéz e jövőképet túl komolyan venni, pláne egy sorozat apropóján. 

Joggal remélhette a világ, hogy a korábban felreppent rasszizmus-vádak, a sajtót bejárt problematikák terítékre kerülnek, valamilyen formában elszámol, leszámol a vádakkal és ha szükséges, a szembesítésre is lehetőséget teremt a „doku”. Csakhogy ez nem jött össze, legalábbis az eddig elérhető három részben – ami a sorozat fele – semmiképp.

Aki tehát bulváros fordulatra számított, az valószínűleg csalódni fog.

Nincs szó óriási leleplezésekről, de még kicsikről se nagyon, legalábbis egyelőre. A királyi család eddig nem kommentálta a pár által megfogalmazott kritikákat, de úgy hiszem, ez eddig látottak alapján nem is szükséges bármit mondaniuk.

Látunk dolgokat, de miért is nem a lényeget?

Először Harry herceg gyermekkorát, fiatal éveit láthatjuk, illetve megismerkedésük történetét is elmeséli a látszólag valóban szerelmesként működő pár. Érdekes felismerés volt számomra, hogy Meghannek az elmondásuk szerint fogalma sem volt arról, ki az a Harry herceg. Igazából ez azért fura, mert rajta kívül a családjában és barátai körében ezt mindenki más tudta. Ez a tájékozatlanság már csak azért is furcsa, mert a második részben épp Meghan meséli el, hogy a Neveletlen hercegnő naplója című filmből tanult pukkedlizni, és ebben az alkotásban, pontosan emlékszem, egy képkocka erejéig bejátsszák az angol trónörökös, Vilmos képét is, mint a főhősnő potenciális vőlegényjelöltjét. De ha e felett egykor át is siklott Meghan, furcsa volna, hogy úgy nőtt fel Amerikában, hogy egy szót sem hallott a királyi család tagjairól, Diana balesetéről. Ezért ezen a ponton kicsit sántít a történet, így felmerül egyéb tartalmak hitelessége is.

A második részből aztán mélyebben megismerhetjük a lányt. A stábtagok meglátogatják hollywoodi iskoláját, benne pedig kedvenc tanárnőjét, aki rajongva meséli el, mennyire szerette a rendkívül okos, mindig felkészült, céltudatos Meghant, aki hamar elhatározta, hogyha felnő, befolyásos, gazdag és híres szeretne lenni. Ebben a részben kiderül: az apukájával is szoros kapcsolatot ápolt, de édesanyja is mindig mellette állt. Kiderül az is, hogy Harry szerint Diana hercegnő és Meghan sokban hasonlítanak egymásra. Egy érzelmes pillanatban azt láthatjuk, amikor Meghan karján a kisfiával egy Diana portré előtt áll, a kisbaba pedig simogatja a képet a falon. Ezt a párhuzam egy kicsit erőltetettnek érzik, tekintve, hogy még Diana sem egészen hasonlított arra a képre, amit róla alakított ki a média és önmaga, ám itt aztán végképp nem érezzük a hasonlóságot a mutatni kívánt kép és az általunk érzékelt valóság között. Az előbbi esetben talán csak a hangsúlyok tolódtak el, de Meghan egyértelműen megosztja a közönséget. 

A harmadik részben már némiképp érdekesebb témák kerülnek terítékre. 

Harry például egészen őszintén vall arról, hogy kamaszkorában egy jelmezbálra náci egyenruhát vett fel, ezzel pedig sikerült a teljes brit sajtó figyelmét magára vonnia. Természetesen ezt a tettét mélységesen megbánta, mára ízléstelen tréfának látja, amit tett. Felnőtt fejjel úgy tűnik, traumatizált gyerekkorával magyarázza sok megbicsaklását. Végre komolyabban szót ejtenek aztán Meghan és a királyi család viszonyáról is: megtudjuk, hogy az amerikai nő emberjogi aktivistaként is tevékenykedett már, s fekete édesanyja és fehér édesapja mellett úgy érezte, igazán sehová sem tartozik. Úgy véli, a britek bőrszíne miatt nem fogadták megfelelően.

Egy kérdés maradt: miért?

Szóval megnézi az ember ezt a három részt, amelyről a BBC úgy fogalmazott, csupán egy „globális színpadon készült gigantikus szelfi”, és nehéz nem egyetérteni a brit közszolgáltatóval. Mert ha nem is akarunk ítélkezni a valóságban teljesen ismeretlen, ám életüket a nyilvánosság előtt élő párról, ők ebben nem segítenek. A színházban az egyik legfőbb szabály: ahhoz, hogy hitelesen tudjunk eljátszani egy-egy szerepet, meg kell értenünk a karakter fő motivációit. Most Meghan és Harry szerepében Meghant és Harry-t látjuk, akik sokat nem tesznek a történethez, csak szajkózzák a maguk igazát.

A királyi családot sok vád érte már, hogy egyoldalúan kommunikálnak – és most Harry és Meghan is ezt teszi. Ráadásul úgy, hogy nem értjük, miért tartották fontosnak elmesélni a saját történeteiket.

Nem beszélgetnek, de nem is igazán nyilatkoznak: nem kérdezik azt, akivel konfliktusban állnak, és maguk sem mondanak semmi újat.

Helyette egy gyönyörűen dokumentált, hosszasan bemutatott love story-t adnak a nézőknek. A harmadik részben persze valami felsejlik valódi konfliktusokról, nehéz témákról, amelyekről jó volna beszélni – de erre ezidáig nem került sor

Amit láttunk, az magukat szerető emberek magyarázata saját sorsuk alakulásáról. Dollármilliós kivitelezésben. A pénz pedig érdekes szempontot hoz ebbe a történetbe, ugyanis a pár nagyon szeretne meggyőzni bennünket: bármilyen titulusunk is van és bármennyi pénz is jár vele, lehet szenvedni. Elmesélik például, hogy a megismerkedésük után kéthetente találkoztak Amerika és Anglia közt ingázva. Egy átlagembernek ez elképzelhetetlen, az érzés azonban, amit szeretnének ezzel demonstrálni, bizonyára ismerős. Akár még országon belül is előfordulhat, hogy két fiatal szerelmes elszakítva él egymástól, mondjuk az egyik Nyíregyházán, a másik meg Sopronban. Ők épp úgy szenvednek egymás hiányától, mint a kőgazdag pár. Nem mondom, hogy könnyen veszi be az ember gyomra, ha a sok pénzért és az azzal járó kevés feladatért kell sajnálni valakit, de amint egy lépéssel távolabbról nézzük a helyzetet, természetesen egyértelmű:

mindenkinek a maga problémája a legnagyobb. Irigykedni már csak ezért is felesleges.

Egyértelmű, hogy a brit média használja a királyi családot: „Mi fizetünk, ti pózoljatok!” – ez a mondat el is hangzik a dokumentumfilmben. És nem elképzelhetetlen, hogy a királyi család tagjai is használják a médiát. A brit sajtó a hercegi pár szerint rasszista volt, már az első perctől kezdve, ahogy kiderült a kapcsolat. Ennek kapcsán mesél Harry a királyi család és a brit sajtó közötti kommunikáció működéséről, háttéralkuiról. A sorozat végül erősíti a gyanúnkat, hogy többeknek is van narratívája az eseményekről, és mindenki a lehető legfigyelemkeltőbb módon szeretné előadni a sajátját, ám egyik sem a valóságot takarja.

Ez pedig fontos volna itt, hiszen állítólag dokusorozat van előttünk. És ilyenkor zavaróbb, egyszersmind streminget fizető felhasználóként felháborítóbb az, hogy fogalmunk sincs, mi a valóság, mint mikor A korona új évada felett fogyott a pattogatott kukorica. Nem arról van szó, hogy nekünk jogunk van megtudni az igazságot – a világban vannak zárt ajtók, és talán jó az, hogy még a Netflix sem láthat be mindegyik mögé. De akkor ne mondja senki azt, hogy mégiscsak betekintést nyerhetünk a nagy titkokba...

Nyitókép: Harry & Meghan / Netflix

Ajánljuk még:

Egy pap, aki apa is – gondolatok A döntés című dokumentumfilm kapcsán

Robi atya egy vidéki falu közkedvelt római katolikus plébánosa. Eddig ebben nincs is semmi rendkívüli. Ám abban már igen, hogy papi hivatása mellett három gyermekes édesapa. Kilenc év titkolózás után saját elhatározásból döntést kell hoznia: folytatja-e jelenlegi kettős életét, vagy a lemond a hivatásáról? Ugrin Julianna és Vízkelety Márton A döntés című filmje nyerte idén a Verzió Filmfesztiválon a legjobb magyar dokumentumfilm díját. Őszinte, tabukat döntögető alkotás, ami nemcsak a pap, de a Magyar Katolikus Egyház felelősségét is felveti. A film november 24-től elérhető az HBO MAX-on. 

 

Már követem az oldalt

X