A közhelytár legcsúnyábbika: csak magadnak kell megfelelned!

Megosztó

A közhelytár legcsúnyábbika: csak magadnak kell megfelelned!

Bármilyen hevesen is állítjuk az ellenkezőjét, valójában folyton elvárásokat támasztunk önmagunk és mások felé. De ha ez így van, akkor nekünk kinek kell megfelelnünk? Magunknak? Másoknak? Meg lehet egyáltalán felelni? Vagy nem is kell? Létezik erre egyáltalán jó válasz?

Mindannyian számtalanszor hallottuk már azt a mondatot életünk során, hogy: Csak saját magadnak kell megfelelned! És azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindez nem több mint egy unalmas közhely, ami egyfajta önmegnyugtatás annak, aki mondja.

Ez a mondat lényegében egy virtuális takaró, amit magunkra húzhatunk, ha megriadunk attól, hogy a másikban kételyeket okoztunk. Veszett kényelmes, puha, és ami a lényeg, hogy eltakarja mindazt, amit nem akarunk látni: mi okoztuk a másik kételkedését. Miattunk csalódott magában. A mi csalódottságunk lett az ő csalódottsága.

Azt mondják: Magaddal legyél elégedett, a többi nem számít! Már hogyne számítana? 

Az embereknek megvan az a jó szokása, hogy azt hiszik, minden aszerint történik, ahogy azt ők szeretnék, vagy akár elvárják. Ez alapján ítélik meg a másikat. Igaz ez élethelyzetekre és emberekre is. Valahol mindenki azt szeretné, ha az adott ember mindig úgy reagálna, ahogy neki jó. De helyette sokszor az ellenkezője történik, és jön a csalódás. És akkor hangot ad az ember a nemtetszésének, és a másikban máris felmerül: Nem voltam elég jó! Csalódást okoztam! 

Sokszor előfordul, hogy elvétjük a lépést, véletlenül hibázunk. Ilyenkor könnyű belátni, hogy elrontottuk. De vannak olyan helyzetek, amikor azt tesszük, amit szeretnénk, ahogyan szeretnénk, mégis kapunk a fejünkre. Mégsem jó. Mi nem értjük, a másik meg csalódott.

A helyzet az, hogy mindannyian folyamatosan elvárásokat támasztunk önmagunk és mások felé. Soha nem fogunk száz százalékban eleget tenni ezeknek, hiába akarjuk. Lehetetlen mindenkinek azt adni, amit kapni szeretne, de mégis elvárják ezt. Mondjuk ki: mind elvárjuk ezt.

A szomorú valóság az, hogy hiába felelünk meg magunknak, ha a világ körülöttünk folyton azt érezteti velünk, hogy nincs velünk megelégedve. Ezt mindig éreztetni fogják, vagy akár meg is mondják. Ha szeretjük, ha nem, az emberek valójában csak akkor lesznek boldogok, ha az ő igényeiket is sikerül kielégíteni.

Persze elképzelhető, hogy egy nap valaki megfogadja ezt a „Csak magadnak kell megfelelned” tanácsot, és jól faképnél hagy minket az elvárásainkkal együtt. És akkor már senkinek sem akar megfelelni, talán már önmagának sem. 

Szóval igenis számít, hogy kinek akarunk megfelelni, mert nem elég csak magunknak! Ha érvényesülni akarunk, el akarunk valamit érni, ha nyugalmat szeretnénk a családon és kapcsolatainkon belül, igenis figyelembe kell venni, hogy a többiek mit várnak, mire számítanak tőlünk. Csak így lehet meg az egyensúly, és csak így állíthatunk mi is elvárásokat mások felé.