„Törekszünk a jónak gyakorlására” – Dr. Lőrincz György borásszal beszélgettünk

Kult

„Törekszünk a jónak gyakorlására” – Dr. Lőrincz György borásszal beszélgettünk

Az egri borvidéken működő St. Andrea Szőlőbirtok szakmája egyik legjobbika, de ami még ennél is fontosabb: a borászat fejlődésében mára több generációs sikertörténetet követhetünk végig. Dr. Lőrincz Györggyel, a birtok vezetőjével ezúttal a vállalkozás emberi oldaláról beszélgettünk, hogy kiderüljön, mi kell ahhoz, hogy a gyerekek is beleszeressenek a szülők foglalkozásába.

A rendszerváltás után a magyar szőlőtermesztés felébredt Csipkerózsika-álmából, és egyre több családi vállalkozás döntött a bortermelés mellett. Az így gazdagodó piaci környezetben indult a St. Andrea Szőlőbirtok is, amely tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Honnan indul a St. Andrea története?

A külső szemlélődők számára családi vállalkozásnak tűnő St. Andrea birtok valójában nem családi vállalkozásként indult, hanem két család befektetéséből született meg. A rendszerváltozás után indultunk, eléggé speciális helyzetben, mert korábban más szemlélet uralkodott, mást kellett megtanulnunk, és vállalkozási ismeretekkel sem voltunk felvértezve. Nem volt előttünk példa, hogyan kell egy vállalkozással foglalkozni, hogyan kell a szőlőtermesztést és a bortermelést jól csinálni, de a gondviselés adott egy társat, aki fantáziát látott abban, hogy közösen alapítsunk vállalkozást. A birtok már megvolt, az én szaktudásomért cserébe pedig 50-50 százalékos tulajdonrésszel indultunk el huszonegy évvel ezelőtt. Csodálatos volt megtapasztalni azt a bizalmat, hogy a tudásomért – amihez akkor még csekély tapasztalat társult – a fele üzletrészt is megkaptam. Így fogtunk hozzá a szőlőbirtok építéséhez.

Milyen szaktudással vágott bele a szőlőtermesztésbe, bortermelésbe?

A Kertészeti Egyetemen végeztem, élelmiszeripari vonalon, borász szakmérnökként, és ugyancsak ott szereztem a doktori fokozatot is. Világéletemben nagyon érdekelt a szőlő és a bortermelés, ezek minden részlete, és ebben szerettem volna jobban elmélyülni. Akkor, huszonévvel ezelőtt azonban még nem rendelkeztem sok tudással az egyetemi tanulmányokon szerzett ismereteken kívül. Ebben a szakmában öt-hat generáció tapasztalatának, teljesítményének kell összegyűlnie ahhoz, hogy azt mondhassuk, valóban komoly mennyiségű tudás halmozódott fel. Elkezdtük hát a háromszáz éves szőlőbirtokon a munkát akkor még „csak” nagy reményekkel. Mára a négy gyerekünk közül a nagyobbik fiúnk, Gyuri is tíz éve velünk dolgozik, és hamarosan Bálint is csatlakozik, aki befejezte az aktív élsportolói karrierjét.

 

Húsz év egyrészt nagyon nagy idő, másrészt nagyon is szűk keret ahhoz, hogy több generációs vállalkozássá nője ki magát egy ekkora birtok. A St. Andreából a lehető leggyorsabban lett több generációs vállalkozás. Egyértelmű volt, hogy a fiúk is követik a példát?

Nagyon nagy dolog, hogy szülőként és vállalkozóként is látom a folytatást, különösen az elmúlt húsz évben megélt krízisek után. Egyben hatalmas felelősség, hiszen még jobban oda kell figyelnünk, hogy értéket tudjunk állítani a gyermekek elé. A mi történetünk talán abból a szempontból sem szokványos, hogy a megélt krízisek nemcsak a vállalkozás, de a családunk életében is fordulópontot jelentettek. Amikor

három évvel az alapítást követően az első társam meghalt, olyan kilátástalan helyzetbe kerültünk, amire nem számítottunk.

Érzelmileg, emberileg rendkívül nehéz időszak következett, és nagyjából egy évnyi vívódás és küzdelem után rendeződött a helyzet: azt hiszem, a gondviselésnek köszönhetően. Én akkor olyan erős hitet kaptam, ami azóta is meghatározza az egész életemet és a családomét is, ahogyan az üzleti gondolkodásomat is. Azóta érzem és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Elemi változást jelentett ez számunkra.

Hogyan fogadták a gyerekek ezt a változást?

Amikor ez a krízis kialakult, a gyerekeim kamaszok voltak, és még nem nagyon értették, miért megyünk templomba, mit jelentenek a különböző ceremóniák. Azóta felnőttek, és nagyon örülök, hogy mindannyiukat keresztény embereknek érzem. A feleségem is megkeresztelkedett és összeházasodtunk keresztény szertartás szerint is. Később pedig beiratkoztam a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolára, és ahogy telt az idő, először a gyermekek értettek meg sokkal több mindent abból, hogyan kell helytállni a világban.

Arra vagyok a legbüszkébb jelenleg, hogy Isten igéje jól működött bennük. Akkor, az elején nagyon izgalmas volt ezt az új helyzetet kezelni apaként, hiszen mi gyakorlatilag egy új életformát alakítottunk ki a keresztség felvételével.

 

Egy szülő számára aligha létezhet nagyobb elismerés a gyermeke részéről, mint az, hogy az általa mutatott mintát és utat kívánja követni. Mi jelentette a legnagyobb kihívást, amikor a nagyobbik fiú bejelentette: ő is szeretne csatlakozni a St. Andrea csapatához?

Amikor nekem szavaztak bizalmat, az nagy inspiráció volt számomra, ugyanakkor éreztem a felelősség nyomását is. Amikor pedig Gyuri csatlakozott, hamar komoly és nehéz feladatokat adtam neki, amiket önállóan kellett végeznie, ugyanis az az elvem, hogy így tud az ember a leggyorsabban fejlődni. Én is hatalmas feladatokkal kezdtem, és teljes önállóságot kaptam. A fiam ezen a birtokon nőtt fel, és komoly dolog volt számára, hogy pár hónap után már egy 45 hektáros szőlőbirtokot kellett felügyelnie és irányítania. Természetesen a segítségemmel, de azért mégiscsak a saját erejéből.

Nem tűnt kockázatosnak a mélyvízbe dobni a gyereket egy már felépített vállalkozás biztonságos működése és a saját szakmai motivációjának fenntartása szempontjából? A nagy tehertől akár meg is riadhatott volna.

Volt bennem egy kis ijedtség az elején, de a nagy felelősség és az önállóság nagyon el tudja rendezni a gyermekekben a dolgokat. Az a tapasztalatom, hogy ettől lendületet kapnak, és megérzik a saját erejüket – jó értelemben.

Hogyan fogadja – most már fogadják – az iránymutatásait? Az ifjú vérben még ott pezseg a világmegváltás igénye is, és nem feltétlenül egyértelmű, hogy megelégszenek azzal, hogy a szülők elképzeléseit valósítsák meg.

Nagyon érett gondolkodással tanulnak, és kellő alázattal vesznek részt a folyamatokban. Ugyanakkor már várom, mikor fognak előrukkolni olyan saját ötlettel, ami akár nagyobb, rendszerszintű változásokat is jelent majd a cég életében, hiszen ők már jobban értenek a mai kommunikációs trendekhez, jobban kezelik a világgal való kapcsolattartás különböző csatornáit. Eddig nem jött ilyen változtatási igény a gyermekeim részéről, mert nem volt miért, de el fog jönni ennek is az ideje. Reméljük, időben fel fogjuk ismerni, hogy mire lesz szükség, addig is folytatjuk a munkát azzal az alapfelfogással, hogy érett gyümölccsel dolgozunk, alacsony hozammal, és a gazdag bor irányába orientáljuk a termelést. Ez a koncepció eddig helytállónak bizonyul.

Most ismét lelkes vagyok, mert Bálint is csatlakozik hozzánk, akivel képzettségénél fogva gazdálkodási kérdéseket is tudunk majd feszegetni, és tudom, sok újat tanulok majd tőle, persze az eddigi tapasztalatokat is kamatoztatva. A harmadik fiúnk, Ákos ugyancsak most jelentkezett, hogy szeretne Master of Wine lenni, és már el is kezdte tanulni a szakmát nálunk. Hiszek abban, hogy oda kell figyelni a fiatal generációra, arra, amit gondolnak és mondanak, mert ők már egészen más tudással rendelkeznek, mint mi, és lehetnek olyan ötleteik, tanácsaik, amelyek messze előremutatóak.

 

Hogy látja, mi a legfontosabb, amit át kell adnia a gyermekeinek, akik továbbviszik a vállalkozást?

A következő generáció tényleg teljesen más, és én nem akarom őket megváltoztatni, de vannak örökérvényű parancsok, amelyeket ismerniük kell, magukévá kell tenniük és alkalmazniuk kell ahhoz, hogy a jó irányban tudjanak haladni. Fontos, hogy szem előtt tartsák, hogyan tudják kezelni ezeket a parancsokat. Például a felebaráti tisztelet olyan alapvető norma, amit minden emberi és üzleti, partneri viszonyban kell tudniuk érvényesíteni. Nem is olyan egyértelmű, hogyan kell ezt jól csinálni a mai, túltegezett világban, amikor sokkal felületesebbnek érezzük a kapcsolatokat. Ilyen jellegű alapvetések átadására törekszünk, hiszen ettől tudnak helytállni a gyerekek az életben és a munkában. A St. Andrea fő gondolata, üzenete is az, hogy „törekszünk a jónak gyakorlására” – ebben minden benne van. 

Egy ekkora család és a mellette növekvő, a maga területén sok tekintetben piacvezető vállalkozás felépítéséhez és működtetéséhez női kezek és szemek is kellenek. Andrea, a felesége aktívan részt vesz a birtok életében is, nemcsak névadója. Hogyan született meg az ötlet, hogy St. Andrea névre kereszteljék a szőlőbirtokot?

A gondolat már borral kapcsolatban is létezett bennem, amikor még a korábbi főállásom mellett elkezdtem egy kis családi birtokot kialakítani az apósommal. Akkor találtam ki a St. Andrea nevet, és rá is tettem a palackra. Nyilván nem vált szélesebb körben ismertté, de amikor ezt a szőlőbirtokot a társammal újraalapítottuk, akkor ő is úgy gondolta, hogy ez lenne a legideálisabb név. Akkoriban családnevekről kereszteltek szőlőbirtokokat, nem volt szokás személynevet adni egy ilyen cégnek, de mivel ez nem egyetlen család vállalkozása volt, nem akartunk családnevet választani. Ez a név pedig mindenkinek tetszett, így lett St. Andrea a birtok neve.

Andrea melyik részét viszi a vállalkozásnak?

Nagyon fontos szerepe van a kommunikációban, ő szervezi a rendezvényeket, de az elszámolások és a személyzeti kérdések is az ő vállát nyomják. Valójában az egész üzlet bizalmi részét a feleségem tartja kézben. És persze emellett a család is ad feladatot bőven.

 

A minőségi bortermelés szűkebb mezsgyéjét választották: a terroir fajták megtartásával lemondtak néhány szőlőfajtáról, amit korábban termesztettek. Miért?

Alapelvem, hogy egri bortermelőként egri bort kell termelni – ez kötelességünk is egyben. Majdnem húsz évig több fajtát is termesztettünk, és persze szeretjük azokat a borokat is, de meg kellett hoznunk ezt az áldozatot, mert úgy éreztük, ez a kötelességünk. Meggyőződésem, hogy hosszú távon százszorosan megtérül majd ez a lemondás. Tudom, hogy sokáig emlegetik még a régi borainkat, viszont úgy érzem, hogy ha az egri borvidékről szeretnénk üzenetet közvetíteni a világ felé, azt csakis az egri borral tehetjük meg, jelesül az Egri Csillaggal és az Egri Bikavérrel.

Mit szeret a legjobban ebben, a már huszonéves, vagyis bőven „érettségizett” vállalkozásban?

Jó itt lenni, ebben a cégben. Magasztosan erős feladatok vannak előttünk, nagyon inspiratív stratégiával. Hiszek az egész ügyben, rengeteg visszajelzést és bíztatást kapunk, és végtelen áldásként élem meg, hogy nem vagyok egyedül. Két és fél éves a nagyobbik unokám, tizennégy hónapos a kicsi és jön a harmadik – mindhárman férfiak! Van tehát folytatása annak, amit elkezdtem.

A cikk megjelenését a METRO támogatta.

Fotók: St. Andrea Szőlőbirtok

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X