A természettel szoros kapcsolatban élő ember mindenkori gyakorlata volt felmérni, előre kifürkészni az időjárás várható alakulását, ehhez pedig a természet jelzéseit figyelte – így a gazdasági év teljes ciklusát átszövik az időjárásjósló, termékenységvarázsló, termésjósló napok. Némelyikük kiemelkedik az évkör sűrűszövésű kalendáriumában sorsfordító erejével: ezeknek a napoknak nagyobb jelentőséget tulajdonított a gazda, és az ekkor tapasztalt időjárást fel is jegyezte a kalendáriumba, hogy később visszatekinthessen és ellenőrizhesse, bevált-e a jóslat. 

Az időjárásjóslás paraszti logikája az égitestek, az állatok, a növényvilág és a természeti jelenségek működésén alapuló törvényszerűségek mentén történt.

Egyetemes, a világ minden táján egységes elvek ezek, tehát a tévedés lehetősége ugyan nem volt kizárható, de bízni lehetett abban, hogy a megfigyelések működni fognak. Ennek egyik ékes példája a Zsuzsanna napi jóslás, miszerint, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, akkor közeleg a tavasz. A parasztember pontosan tudta, hogy a pacsirta az első madár, amelyik hazatér tavasszal, már februárban megérkezik a hangos sereglet, és elkezdik újjáépíteni fészkeiket. Ki tudhatná jobban, hogy mikor biztonságosak a körülmények a hazatérésre, mikor kezd melegedni az idő, ha nem a nagy utat bejáró kismadarak, akik életüket kockáztatják, ha rosszul döntenek?

A gazdálkodó ember nagyon is bízott a természet bölcsességében, olyannyira, hogy az időjárásjóslás számára annak a tanulási folyamatnak a vizsgaállomása, amivel saját gazdaságát sikeresen vezette. Aki nem tanult meg olvasni a jelekből, az nem sok jóra számíthatott a gazdálkodásban sem. Nem véletlen, hogy faluhelyen, ahol vannak még idősek és van még, aki dolgozzon a földdel, ilyentájt találkozhatunk határt járó, szemlélődő emberrel, aki nem csak a téli nyomait szemrevételezi, de a természet jeleit fürkészve tervezi a tavaszi munkálatokat. A pacsirta hangja számára bíztató jele a közelgő melegedésnek, egyben sürgető jelzés: ideje készülni a határban esedékes munkálatokra. Ha Zsuzsanna napján szép idő volt, elkezdték kihordani a trágyát és megkezdődtek a tavaszi szántási munkálatok is.

Fotó: Pexels

A magyar nyelvterület különböző vidékein más-más formában él ugyan az időjárásjóslás hagyománya, de a szokás lényegében nincsenek eltérések. A bácskai Topolyán a terméshozam becslésében kedvező jelnek gondolták, ha csöpögni kezdett az eresz, az alföldi pásztorok pedig az eget vizslatták, hiszen ha magasan repült a pacsirta, vélhetően melegre fordult az idő. Az időjárásjósláson túl azonban létezett egy – főként a bányásztelepüléseken élő – hagyomány, a Zsuzsanna-játék. A bibliai Zsuzsanna történetét feldolgozó misztériumjáték gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza:

„A 16. sz.-ban Stöckel Lénárt bártfai rektor írt az iskola számára Zsuzsánna-játékot s ennek szövege folklorizálódva tovább élt. A századforduló körül magyar, német, szlovák és román játékszövegeket ismertek, főként az aranybányászokból és sóbányászokból alakult laikus társulatok adták őket elő. Ezek részben Stöckl szövegére, részben barokk iskoladrámákra vezethetők vissza”– olvashatjuk a Néprajzi Lexikonban. 

A bibliai Zsuzsanna történetét Dániel könyvében olvashatjuk. A köztudatban Zsuzsánna és a vének történeteként maradt fenn, és az ártatlanul hűtlenséggel vádolt asszony témáját dolgozza fel. A babiloni Joakim felesége, a szép és erkölcsös, istenfélő Zsuzsanna kegyeire áhítozik a zsidó közösség két bírója, két öreg ember, akik gyakran látogatják Joakim házát azt remélve, hogy megkaphatják a páratlan szépségű asszonyt. Egy alkalommal, amikor Zsuzsanna fürdeni készül, meg is környékezik, de minthogy Zsuzsanna ellenáll, paráznasággal vádolják, és elérik, hogy ítélkezzenek fölötte. Zsuzsanna fohászait azonban az Úr meghallgatja, és Dániel prófétát küldi független bíróként az igazság kiderítésére, aki külön-külön meghallgatja a véneke, kérdéseket tesz fel nekik, válaszaikból pedig kiderül, hogy igazságtalanul vádolták Joakim feleségét. A példázat szerint az erkölcsös út mindig az egyetlen helyes megoldás. A téma több festőművészt is megihletett, így a vének által hamisan vádolt Zsuzsannáról több világhírű alkotás született. Néhány ikonikus festmény, amit a bibliai történet ihletett:

• Anthony van Dyck: Zsuzsanna és a vének, 1621–1622
• Jacob Jordaens: Zsuzsanna és a vének, 17. század
• Pietro Muttoni: Zsuzsanna és a vének, 1670–1680-as évek
• Lorenzo Lotto: Zsuzsanna és a vének, 1517
• Jan Matsys: Zsuzsanna és a vének, 1567
• Sisto Badalocchio: Zsuzsanna és a vének, 1609
• Jacopo Robusti Tintoretto: Zsuzsanna és a vének, 1552–1555 és 1555–1556
• Paolo Veronese: Zsuzsanna és a vének, 1585–1588
  
• Giovanni Bassano: Zsuzsanna és a vének, 1580 körül
• Barbieri Guercio: Zsuzsanna és a vének, 1650
• Peter Paul Rubens: Zsuzsanna és a vének, 1607, 1609–1610;  1636–1639
• Artemisia Gentileschi: Zsuzsanna és a vének, 1652
• Guido Cagnacci: Zsuzsanna és a vének, a 17. század második fele
• Rembrandt van Rijn: Zsuzsanna és a vének, 1647
• Jan van Noordt: Zsuzsanna és a vének, 1660
• Sebastiano Ricci: Zsuzsanna és a vének, 1713
• Pompeo Batoni: Zsuzsanna és a vének, 1751

 

 

Katolikus vidékeken Zsuzsannát a gyümölcsfák védőszentjének tekintették, bányavidéken pedig a bányászok egyik védőszentje volt. 

Hantz Gyula Zsuzsanna históriája az egyik első feljegyzés a reformátusok körében Magyarittabén, a Bánságban előadott játéknak, melyről így ír Hantz Gyula: „E dramatizált bibliai műre nézve utánjárásom s több oldalú kérdezösködésem után azon hiteles tudomást vettem, hogy a református gyerekek – főleg Magyar Ittebén – nagy böjtben szoktak házról házra járni és ezt eljátszani; épen mint nálunk katholikusoknál a minő a betlehemes játék. Az egészet egy ittebei gyermek nótás könyvéből írtam le.” A szokás házaló népszokásként élt: nagyböjtben jártak házról-házra a gyermekek a Zsuzsanna-játékkal, melyben szerepelt az előadásban Zsuzsanna, Joakim, a férje, a két öregember, , valamint a „bíró”, a „hajdú” és a „község”, valamint Dániel, az igazságot tevő bíró. A dramatikus játék a Zsuzsannát hamisan vádoló vének elítélésével végződik:

 

A nyelvterület egyes részein névnapi köszöntők is fennmaradtak a Zsuzsanna napi szokásokból, a zenés rigmusok után pedig tréfás verssel zárták a köszöntőt. Íme egy példa Lajtha László 1954-es széki gyűjtéséből:

Agyon Isten nektek sok Zsuzsanna napot,
Eső ellen egy nagy bükkfa kalapot,
Hogy rajtatok ne maradjon a szegény állapot!

A Zsuzsanna naphoz kötődő szokások mára – a névvel együtt – sokat veszítettek népszerűségükből. Az időjárásjólás érthető okokból szorult háttérbe, és talán a Zsuzsanna-játék elmaradására is van ésszerű magyarázatunk. A Zsuzsanna név azonban méltatlanul szorult háttérbe a múlt század vége felé. 

A Zsuzsanna név ókori egyiptomi eredetű, eredeti jelentése: lótuszvirág. Héber közvetítéssel került át más nyelvekbe: a héber Sósánná formában már liliomot jelent. A magyarság körében a 17. századtól kezdve a múlt század '80-as éveiig igen gyakori női keresztnév volt, utána csökkent népszerűsége, és főként becézett formáit részesítették előnyben névadáskor.

Nyitóképünkön: Pompeo Batoni Zsuzsanna és a vének című festménye – Forrás: Wikimedia Commons