Tavaszjósló, hűségre intő nap a mai – Zsuzsanna és emléke a művészetben és a néphagyományban

Kult

Tavaszjósló, hűségre intő nap a mai – Zsuzsanna és emléke a művészetben és a néphagyományban

A népi kalendárium szerint február 19-e az egyik legfontosabb időjárásjósló nap a gazdálkodó ember számára. Archaikus rétegeiben azonban a népi tudás bibliai szálakat is őriz: az ószövetségi Zsuzsanna az ártatlanul vádolt hűséges asszony jelképe, akinek történetét rengeteg képzőművészeti alkotás feldolgozta, a magyar folklór pedig dramatikus szokást is őriz, amelynek Zsuzsanna a főszereplője. Amikor ma felköszöntjük a Zsuzsannákat, jusson eszünkbe, hogy a nevükhöz kapcsolódó történetből mindenkor okulhatunk.

A természettel szoros kapcsolatban élő ember mindenkori gyakorlata volt felmérni, előre kifürkészni az időjárás várható alakulását, ehhez pedig a természet jelzéseit figyelte – így a gazdasági év teljes ciklusát átszövik az időjárásjósló, termékenységvarázsló, termésjósló napok. Némelyikük kiemelkedik az évkör sűrűszövésű kalendáriumában sorsfordító erejével: ezeknek a napoknak nagyobb jelentőséget tulajdonított a gazda, és az ekkor tapasztalt időjárást fel is jegyezte a kalendáriumba, hogy később visszatekinthessen és ellenőrizhesse, bevált-e a jóslat. 

Az időjárásjóslás paraszti logikája az égitestek, az állatok, a növényvilág és a természeti jelenségek működésén alapuló törvényszerűségek mentén történt.

Egyetemes, a világ minden táján egységes elvek ezek, tehát a tévedés lehetősége ugyan nem volt kizárható, de bízni lehetett abban, hogy a megfigyelések működni fognak. Ennek egyik ékes példája a Zsuzsanna napi jóslás, miszerint, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, akkor közeleg a tavasz. A parasztember pontosan tudta, hogy a pacsirta az első madár, amelyik hazatér tavasszal, már februárban megérkezik a hangos sereglet, és elkezdik újjáépíteni fészkeiket. Ki tudhatná jobban, hogy mikor biztonságosak a körülmények a hazatérésre, mikor kezd melegedni az idő, ha nem a nagy utat bejáró kismadarak, akik életüket kockáztatják, ha rosszul döntenek?

A gazdálkodó ember nagyon is bízott a természet bölcsességében, olyannyira, hogy az időjárásjóslás számára annak a tanulási folyamatnak a vizsgaállomása, amivel saját gazdaságát sikeresen vezette. Aki nem tanult meg olvasni a jelekből, az nem sok jóra számíthatott a gazdálkodásban sem. Nem véletlen, hogy faluhelyen, ahol vannak még idősek és van még, aki dolgozzon a földdel, ilyentájt találkozhatunk határt járó, szemlélődő emberrel, aki nem csak a téli nyomait szemrevételezi, de a természet jeleit fürkészve tervezi a tavaszi munkálatokat. A pacsirta hangja számára bíztató jele a közelgő melegedésnek, egyben sürgető jelzés: ideje készülni a határban esedékes munkálatokra. Ha Zsuzsanna napján szép idő volt, elkezdték kihordani a trágyát és megkezdődtek a tavaszi szántási munkálatok is.

Fotó: Pexels

A magyar nyelvterület különböző vidékein más-más formában él ugyan az időjárásjóslás hagyománya, de a szokás lényegében nincsenek eltérések. A bácskai Topolyán a terméshozam becslésében kedvező jelnek gondolták, ha csöpögni kezdett az eresz, az alföldi pásztorok pedig az eget vizslatták, hiszen ha magasan repült a pacsirta, vélhetően melegre fordult az idő. Az időjárásjósláson túl azonban létezett egy – főként a bányásztelepüléseken élő – hagyomány, a Zsuzsanna-játék. A bibliai Zsuzsanna történetét feldolgozó misztériumjáték gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza:

„A 16. sz.-ban Stöckel Lénárt bártfai rektor írt az iskola számára Zsuzsánna-játékot s ennek szövege folklorizálódva tovább élt. A századforduló körül magyar, német, szlovák és román játékszövegeket ismertek, főként az aranybányászokból és sóbányászokból alakult laikus társulatok adták őket elő. Ezek részben Stöckl szövegére, részben barokk iskoladrámákra vezethetők vissza”– olvashatjuk a Néprajzi Lexikonban

A bibliai Zsuzsanna történetét Dániel könyvében olvashatjuk. A köztudatban Zsuzsánna és a vének történeteként maradt fenn, és az ártatlanul hűtlenséggel vádolt asszony témáját dolgozza fel. A babiloni Joakim felesége, a szép és erkölcsös, istenfélő Zsuzsanna kegyeire áhítozik a zsidó közösség két bírója, két öreg ember, akik gyakran látogatják Joakim házát azt remélve, hogy megkaphatják a páratlan szépségű asszonyt. Egy alkalommal, amikor Zsuzsanna fürdeni készül, meg is környékezik, de minthogy Zsuzsanna ellenáll, paráznasággal vádolják, és elérik, hogy ítélkezzenek fölötte. Zsuzsanna fohászait azonban az Úr meghallgatja, és Dániel prófétát küldi független bíróként az igazság kiderítésére, aki külön-külön meghallgatja a véneke, kérdéseket tesz fel nekik, válaszaikból pedig kiderül, hogy igazságtalanul vádolták Joakim feleségét. A példázat szerint az erkölcsös út mindig az egyetlen helyes megoldás. A téma több festőművészt is megihletett, így a vének által hamisan vádolt Zsuzsannáról több világhírű alkotás született. Néhány ikonikus festmény, amit a bibliai történet ihletett:

 

 

Katolikus vidékeken Zsuzsannát a gyümölcsfák védőszentjének tekintették, bányavidéken pedig a bányászok egyik védőszentje volt. 

Hantz Gyula Zsuzsanna históriája az egyik első feljegyzés a reformátusok körében Magyarittabén, a Bánságban előadott játéknak, melyről így ír Hantz Gyula: „E dramatizált bibliai műre nézve utánjárásom s több oldalú kérdezösködésem után azon hiteles tudomást vettem, hogy a református gyerekek – főleg Magyar Ittebén – nagy böjtben szoktak házról házra járni és ezt eljátszani; épen mint nálunk katholikusoknál a minő a betlehemes játék. Az egészet egy ittebei gyermek nótás könyvéből írtam le.” A szokás házaló népszokásként élt: nagyböjtben jártak házról-házra a gyermekek a Zsuzsanna-játékkal, melyben szerepelt az előadásban Zsuzsanna, Joakim, a férje, a két öregember, , valamint a „bíró”, a „hajdú” és a „község”, valamint Dániel, az igazságot tevő bíró. A dramatikus játék a Zsuzsannát hamisan vádoló vének elítélésével végződik:

„Ejnye gonosz! de jól tudtál most hazudni.
Az első azt mondta, hogy lentikus alatt
Látta, amely alól egy ifjú elszalatt.
Hát te tölgyfa alatt? Bezzeg hazudtatok,
De szépen sül a bün, a gonoszok, reátok!
Az urnak angyala ma ketté vág téged.
Aki másra kented istentelenséged.
125Meghaltok mindketten, kik sok bünt tettetek,
A nép ma bizonyság lesz ma ti ellenetek!
Soknak tisztaságát már megrontottátok,
De ezt kivallani nem merték reátok.
A szép Zsuzsannát is bünre kísztettétek,
De mint hüséges párt meg nem szédítétek;
És hogy ki ne sülne reátok a vétek,
E nagy gyalázatba azért kevertétek!
A kösség feleljen, mit csináljunk vélek
Ugy-é hogy meghaljon e két gonosz lélek?
A község szól: Haljon meg, haljon meg mindkettő erővel,
Verjük agyon őket száz meg ezer kővel.”

 

A nyelvterület egyes részein névnapi köszöntők is fennmaradtak a Zsuzsanna napi szokásokból, a zenés rigmusok után pedig tréfás verssel zárták a köszöntőt. Íme egy példa Lajtha László 1954-es széki gyűjtéséből:

Agyon Isten nektek sok Zsuzsanna napot,
Eső ellen egy nagy bükkfa kalapot,
Hogy rajtatok ne maradjon a szegény állapot!

A Zsuzsanna naphoz kötődő szokások mára – a névvel együtt – sokat veszítettek népszerűségükből. Az időjárásjólás érthető okokból szorult háttérbe, és talán a Zsuzsanna-játék elmaradására is van ésszerű magyarázatunk. A Zsuzsanna név azonban méltatlanul szorult háttérbe a múlt század vége felé. 

A Zsuzsanna név ókori egyiptomi eredetű, eredeti jelentése: lótuszvirág. Héber közvetítéssel került át más nyelvekbe: a héber Sósánná formában már liliomot jelent. A magyarság körében a 17. századtól kezdve a múlt század '80-as éveiig igen gyakori női keresztnév volt, utána csökkent népszerűsége, és főként becézett formáit részesítették előnyben névadáskor.

Nyitóképünkön: Pompeo Batoni Zsuzsanna és a vének című festménye – Forrás: Wikimedia Commons

Ajánljuk még:

Álomvilágot sűrít magába: a hógömb története

Sokan giccsesnek tartják, s talán valóban nem lőnek mellé ezzel a véleménnyel, egy-egy szép hógömb azonban mégis értékes darabja lehet az otthoni ajándéktárgy-gyűjteményünknek. A feltalálása nem volt tudatos, de pillanatok alatt népszerű dísze lett az otthonoknak, sőt, idővel szimbolikus jelentőséget is kapott a filmekben. Nem meglepő, hiszen a hógömb egy izgalmas, mesebeli téli világba repít minden gyereket és felnőttet.