Kikeletet hirdető pacsirtaének: miért éppen ezek a kismadarak jelzik a tavaszt?

Kert

Kikeletet hirdető pacsirtaének: miért éppen ezek a kismadarak jelzik a tavaszt?

A tavasz legismertebb hírnökei a pacsirták, énekükkel hirdetik, hogy lassan véget ér a tél, és beköszönt a sokunk által várva várt tavasz. De vajon miért éppen a pacsirtaszó jelzi a kikelet közeledtét? Ennek jártunk utána.

A népi mondás szerint, ha Zsuzsanna napján Zsuzsánna „elpisili a havat”, akkor megszólal a pacsirta, és hamarosan beköszönt a tavasz. A mondás valószínűleg azon a megfigyelésen alapszik, hogy a hazai pacsirtaállomány – miután a téli hónapokra melegebb éghajlatra költözik – jellemzően februárban kezd visszatérni hazánkba a déli, mediterrán területekről. A telelő és átvonuló pacsirták a számunkra olyan kedves és szívmelengető csiripeléssel értesítik a többieket többek között arról is, hogy megérkeztek. A szakemberek szerint a hímek messzire elhallatszó, párcsalogató és a konkurenciát távoltartó énekéről szólhat a mondás, miszerint tavaszköszöntő madárének jelzi a tavasz közeledtét Zsuzsanna napján.

Ihletet adó madárének

Feltehetően tavaszhírnökként vált a pacsirta a népdalaink egyik igen kedvelt madarává. Többször feltűnik folklór szövegeinkben, jellemzően fülbemászó és meglehetősen hosszan tartó és messzire elhallatszó éneke miatt. Például ekképpen:

„Barázdában szépen szól a pacsirta.
Levelemet régi szeretőm írta.
Könnyes szemmel azt olvasom belőle:
Csak a halál választhatna el tőle.”

A költők is szívesen foglalták bele verseikbe ezt a kismadarat, ami többek között Petőfi Sándort is megihlette. Pacsirtaszót hallok megint című versének első három versszaka így hangzik:

„Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.
 
Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.
 
Dalolj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,
Egyszersmind költő is vagyok.”

Ugyancsak a mezei pacsirta éneke ihlette meg például Shelley angol romantikus költőt is, Egy mezei pacsirtához című versét Kosztolányi Dezsőnek fordításában olvashatjuk:

„Köszöntelek, víg szellem!
Nem is vagy te madár,
ki fönn a messze mennyen
lágyan dalolva jár
s csorog a szivedből az édes dallam-ár.”
 
Sokat emlegetjük, de vajon mennyit tudunk róla?
 

Aki csak a népdalokból és a hangjáról ismeri a pacsirtát, nem biztos, hogy tudja, hogy a pacsirtafélék családjába több fajta is tartozik. A szakemberek százegy pacsirtafajt jegyeznek, ezek főként Afrika és Eurázsia melegebb, nyílt élőhelyein találhatók. Magyarországon az előzőekben bemutatott mezei, erdei és búbospacsirta meglehetősen elterjedten fészkel. Alkalmi vendégként találkozhatunk havasi fülespacsirtával és kalandrapacsirtával – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán. Ezek mellett a szikipacsirta szélesebb körben elterjedt fajának hazai alfaja – ami az egyetlen, bár vitatott státuszú bennszülött madarunk – mára szinte teljesen eltűnt.

Fotó: Pexels

A mezei pacsirta a magyar puszták egyik legjellegzetesebb madara. Az igazi tél beálltával repül egy kicsit délebbre, viszont számos áttelelő példánnyal itthon is találkozhatunk. Főleg a talajon tartózkodik. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a költőhelyet. Nyáron rovarokat, rovarlárvákat, sáskákat és hernyókat fogyaszt, ősszel és télen pedig magvakat. A fiókák etetéséből mindkét szülő kiveszi a részét. A fiókák még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de annak közelében tartózkodnak – ez idő alatt még a szülők gondoskodnak az etetésről. A mezei pacsirta népies neve például a szántóka, a dalos pacsirta és a szántó pityer.

A mezei pacsirta Magyarországon védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

A megfigyelések szerint az erdei pacsirta a legszebb hangú madár a pacsirtafélék családjából – a latin nevét is innen kapta: lullula arborea. Sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér a költőhelyére, ahol a dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyét. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyaszt. Az erdei pacsirta szinte egész Európában elterjedt, nálunk a nyílt területekkel tarkított dombos erdőfoltokban, cserjésekben, gyümölcsösökben, valamint az alföldi fenyvesek közelében költenek. Fészkének helyét a talajon a csőrükkel kaparják ki. A tojásokon a tojó kotlik, miközben a hím a közelben énekel. 

Az erdei pacsirta védett madár hazánkban: eszmei értéke 50 000 forint.

Jellegzetes pacsirtafajunk a búbospacsirta, amely a feje tetején található felmereszthető, csúcsos tolldíszről kapta nevét. Tavasztól őszig többnyire rovarokat, míg télen növényeket, gyommagvakat fogyaszt. Egyre gyakrabban figyelhető meg a búbospacsirta településeken: legtöbbször az állattartó telepek közelében találkozhatunk velük. Nagyobb városokban a lapos tetőkön is egyre gyakrabban feltűnik, ahogy az utak mentén, köves, homokos területeken, parlagokon és szántókon is. A pipiske népi névre hallgató madár sokszor költ lapos tetőkön és utak mentén. Az erdei pacsirtához hasonlóan náluk is kizárólag a tojó ül a tojásokon, miközben a hím énekel. Az etetésben azonban már mindkét madár részt vesz. 

A búbospacsirta szintén védett: természetvédelmi értéke szintén 50 000 forint.

Melyik pacsirta hirdeti a tavaszt?

Arról ugyanis nem szól a cikk elején említett megfigyelés, hogy a hazánkban előforduló fajok közül melyik pacsirta szólal meg februárban. A három hazánkban gyakori faj közül a búbospacsirta jellemzően nálunk telel, ennek ellenére február közepétől július végéig, valamint szeptemberben és októberben jellemzően gyakrabban láthatók. A mezei pacsirta kis számban ugyancsak áttelel, de februártól velük is egyre többször találkozhatunk a szántókon és a gyepeken. Az erdei pacsirta azonban csak ritkán telel át, február második felében kezd el emelkedni a számuk a nyíltabb, erdős élőhelyeken. Ezek alapján pedig arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy a népi megfigyelésnek valóban van valóságalapja, arra azonban nem tudnak választ adni, hogy melyik fajról lehet szó. De talán nem is olyan fontos, elég ha csak élvezzük a fülünk számára olyan gyönyörű madárcsicsergést…

Ajánljuk még:

Eléggé figyelsz kerted jelzéseire? A fák állapotukról is mesélnek, csak észre kell vennünk!

A gyümölcsész kertjében nem klónok sorakoznak katonás rendben, hanem a kertnek otthon adó táj különféle fajtáit találjuk látszólagos összevisszaságban ültetve. A kert-ember saját gyermekeiként szereti, óvja és gondozza a rá bízott fákat, melyeket ismer, szeretget, sőt igen gyakran beszél is hozzájuk. Ismeri őket, és ahogy a szülő a gyermekre nézve azonnal látja, ha az kibillen egyensúlyából és valami betegség, szomorúság, vagy éppenhogy öröm közelít, úgy a kert-ember is figyeli és látja fáinak állapotát. A fák állapotára az általuk mutatott jelzések alapján tud következtetni, hogy aztán tettekkel segítse a rá bízott növényeket.

 

Már követem az oldalt

X