Szia, életem! – Elkészült egy új magyar film, ami minden szinten példát mutat

Kult

Szia, életem! – Elkészült egy új magyar film, ami minden szinten példát mutat

Az apaság fontos témájáról egyre jobb filmek születnek. A hazai piacon idén elképzelhető, hogy a Szia, Életem! viszi majd a prímet.

Évekkel ezelőtt bőszültem fel azon (először), hogy a gyermekvállalási kedvet miért a nőkben igyekszik növelni a világ. Huszonévesként évek óta kapacitálva érzem magam, hogy gyereket vállaljak: támogatások, kedvező hitelek, adóvisszatérítések várnának rám a gyermekágyi boldogság mellett. Úgy győzködnek, mintha csak rajtam múlna, akarok-e gyereket. Arról nem beszélnek, hol van az a velemkorú férfi, aki ideiglenesen félreteszi a karrierjét, a haverjait, a hobbiját és alapvetően sokféle igényét, hogy a kisgyermekes életmódot választja. Biztosan van ilyen ember, mert magam is ismerek – a kiterjedt ismeretségi körömben kettőt. (Rájuk is furcsán néz a baráti kör.) Az apává válás mielőbbi fontosságát mégis kevésbé tematizálja a politikai kommunikáció.

Nem így a média és a mindennapok. A valóságban ugyanis az apaság egyre inkább téma: lépten-nyomon előkerül a tévében, lapokban, az életben.

„Azért lettem apa, mert ahhoz túl menő vagyok, hogy passzos ruhában repkedve mentsem meg a világot.” „Néhányan a nevemen szólítanak, azonban a legfontosabbak apának hívnak.” „A világnak csak egy apa vagy, de nekünk te vagy a világ” – Ez a három idézet néhány felirat azon szövegezett pólók hosszú sorából, amelyeket apák napja előtt az online boltok kínálatában találunk. Általuk már az élet bármely napján, akármely helyzetében deklarálhatja egy férfi: ő apa. Számomra az ilyen ruhák remekül

megmutatják, mi a baj azzal, ha nők akarják menőnek mutatni az apaságot.

Nem érzem hitelesnek, hogy egy férfi érzelmes vallomásokat viseljen magán, vicceskedve sem. Távol esik ez nemcsak a 20. századi férfiképtől, de az evolúció alakította nemfogalmainktól is.

Ahogyan a hétköznapokban, úgy a médiában is egyre gyakrabban előkerül a férfiak szülői minősége. Az egy.hu oldalán hétről hétre példakép-édesapákat faggat az apaság előtt álló fiatalember, Ayhan Gökhan, mert mi magunk is fontosnak, hiánypótlónak tartjuk azt, hogy a férfiak családügyeit tematizáljuk.

És amiképp az írott tartalmak közt, úgy a filmeknél is mind többször előjön az apaság, a hazai és nemzetközi kínálatban egyaránt. Tavaly Kiss Hajni Külön falka című nagyjátékfilmjét, idén pedig a Szia, Életem! című csupa szív vígjátékot nézhetjük a témában az augusztus 25-ei premiert követően. A Veszprémben és környékén tartott Magyar Mozgókép Fesztiválon megnéztük a film díszbemutatóját. Megérte!

A történet szerint Barna (Thuróczy Szabolcs) menő fantasyregény-íróból lecsúszott tévés celeb, aki kiadójától tíz napot kap, hogy valami értékelhető szöveget mutasson. A szerző a gödör alján ücsörög az üres monitor előtt, mikor csengetnek: a befutó vonat ezúttal nem a témát, hanem egy piros bőröndöt hoz, benne Barna hétéves kisfiával, Samuval. Samu (Pásztor-Várady Mór) persze idővel téma lesz, s míg az élet szövetét igyekszik helyre rázni apa és fia, közös kalandjaik fantasy-regénnyé fonódnak.

A csetlő-botló apuka és a szeretetre vágyó kisfiú történetét ezernyi filmben vizslathattuk már. A Szia, Életemet mégis érdemes megnézni, mert ritkán látni ilyen vicces, hiteles, kedves, de nem giccses, őszinte, profi alkotást. Jó eséllyel ismerjük a történet szinte összes fordulatát, mégis öröm végigülni ezt a két órát, mert amerikai cukormáz helyett életszerű párbeszédeket és valódi mélységet kapunk.

Vékes Csaba forgatókönyvíróként és társrendezőként saját életéből merített ihletet: gyermekével összezárva igyekezett dolgozni, és mint láthatjuk, az akartalan közös munka édes gyümölcsöt termett. A közel két éve forgatott filmnek  szövegezése és látványvilága is közel hibátlan: a kórházi szoba és a játszótéri arcok valóban olyanok, amilyeneket ismerünk, ráadásul a számítógépes technikákkal készített fantasy-elemek sem ugrottak le a mozivászonról.

Thuróczy szokás szerint remekül játszott, jelölték is a Magyar Mozgókép Díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriában, a legnagyobb tapsot mégis a Samut alakító Pásztor-Várady Mór kapta, megérdemelten.

A Szia, Életem kétségtelenül jó film, ami hál’ Istennek árnyaltabb képet fest az apaságról, mint megszoktuk.

Bónuszként pedig alátámasztja a feltevést, mi szerint az apaság pont olyan komplex, misztikus, izgalmas, kimeríthetetlen és fontos téma, mint az anyaság. És pont olyan szép is.

A filmet augusztustól láthatjátok a mozikban. 

 

Már követem az oldalt

X