Szaloncukor: a konzumtól a zselésig, a kókuszostól az ecetesig

Kult

Szaloncukor: a konzumtól a zselésig, a kókuszostól az ecetesig

„Amikor én nagyon kicsi voltam a hatvanas években, akkor ezüstszínű csomagolásban voltak a szaloncukrok puncs, csokoládé és vanília ízben. Egy kis csokoládébevonatot is kaptak, és hát mindennek a csúcsa a zselés szaloncukor volt” – így emlékszik vissza Istvánkó Károlyné, a Szentendrei Retro Design Center egyik tulajdonosa gyermekkorának szaloncukraira a Bogdányi Híradó 2022-es év végi lapszámában. És valóban: sokan vagyunk, akik az elmúlt évtizedekben végig kísérhették a szaloncukor-divatok változásait, és akik még emlékszünk arra, milyen ízek is voltak divatban gyermekkorunkban. Ezekből az emlékekből hoztunk most el párat…

A reformkorban jött divatba idehaza a polgári lakások fogadószobája – a szalon –, ahol karácsonyfát állítottak, és azt díszekkel tették még látványosabbá. Hamar ehető csemegék is helyet kaptak a díszek között – ahogy Jókai mondaná:

a szalonczukkedlik hamar elengedhetetlen kellékeivé váltak az ünnepi készülődésnek. 

A gyümölcsök és szaloncukorkák mellett habcsókot és mézeskalácsot is akasztottak a fára, így akkortájt az esztétikum helyett inkább a fáról csemegézés állt a díszítés középpontjában. 

1891-ben jelent meg Hegyesi József szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben nem kevesebb, mint 17 féle szaloncukor receptjét írja le, a szalonananász cukorkáktól kezdve a szalonkrém bonbonokon át egészen a pisztáciás szaloncukrokig. Így tehát kár is lenne azt hinni, hogy a különféle ízesítések pusztán a mai modern kor hóbortjai:

már több, mint egy évszázaddal ezelőtt is örömmel kísérleteztek a legkülönfélébb ízekkel.

A Budapesti Vendéglátóipari Múzeumban még fellelhetők a régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírok, közel harmincféle színben, és megnézhetünk egy „ricselő gépet”, azaz rojtozó gépet, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal be lehetett rojtozni.

A Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyár termékei – Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr 

A híres cukrászdák is mindig külön készültek az ünnepekre: nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek, ezekhez naponta akár 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A szaloncukor készítő formákat átszitált rizslisztbe mártották, beleöntötték a folyékony cukrot, és amikor a cukor megdermedt, kivették a formákból, és becsomagolták. Kezdetben a papírokra angyalkákat ragasztottak, és már kész is volt az ünnepi fa dísze – majd az ízek változatosságával együtt a csomagolások sokszínűsége is fejlődött.

A korabeli feljegyzések szerint a cukrászok idővel külön sztaniolpapír mintakönyvet is készítettek, amelyből a vásárló a neki tetsző színárnyalatba csomagoltathatta karácsonyi szaloncukrát. A 19. század végétől a cukrászok már mintakönyvek alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre és burkolatúra, de

a híres fővárosi cukrászdák nem engedhették meg maguknak, hogy ne legyen egy saját titkos szaloncukor receptjük,

ezért ha jobban a történelem mélyére ásunk, akkor legalább annyiféle szaloncukor volt kapható, mint manapság.

Szaloncukrok a karácsonyfán (1940) – Fotó: Fortepan / Széman György

A választék bősége tehát nem a mai kor szülötte. Nézzünk is pár kedvcsináló receptet az alapoktól a különlegesebb változatokig:

Ki ne ismerné gyermekkorunk kedvencét, a Konzum szaloncukrot! Elkészítéséhez fél kilogramm cukorra, két kanál vízre és két kanál gyümölcsszörpre lesz szükség. A cukrot a vízzel meglocsoljuk, majd feltesszük főni. Mikor már olyan sűrűre főtt, hogy cukrosodik, hozzáöntjük a két kanál szörpöt, és további nyolc percig főzzük, majd egy edénybe kiöntve addig keverjük, amíg ki nem hűl.

Vizes kézzel négyszögeket, téglatesteket vagy golyócskákat formálunk belőle, és ha megszáradt, selyempapírba csomagoljuk.

Egy klasszikus recept szerint: 50 dkg mazsolára, 20 dkg mogyoróra, 10 dkg kókuszreszelékre, 5 dkg mézre, reszelt citromhéjra és őrölt fahéjra lesz szükségünk. A mazsolát meleg vízbe áztatjuk, majd lecsöpögtetjük, és megdaráljuk. Megőröljük a mogyorót, összekeverjük a mazsolával és a kókuszreszelékkel, majd eszelt citromhéjjal és őrölt fahéjjal fűszerezzük. Végül annyi mézzel gyúrjuk össze, hogy könnyen formázható masszát kapjunk, ebből diónyi darabokat veszünk, a kívánt formára alakítjuk és papírba csomagoljuk. 

Szaloncukrok a karácsonyfán (1940) – Fotó: Fortepan / Miklós Lajos

Az Udvarhelyi Híradó lapszámában vállalkozott arra egy lelkes hobbicukrász, hogy elkészíti a helyiek hagyományos szaloncukrát, ami bár pár összetevőből áll. Egyszerűsége nagy odafigyelést igényel. Időigényes, de érdemes kipróbálni. „A cukormasszával való munka azért körülményes, mert pillanatok alatt kristályosodik, és ha nem kevergetjük kellőképpen, akkor nem egyenletesen köt meg, s közben egyre nehezebb forgatni a masszát” – osztotta meg tapasztalatait az olvasókkal. Ha azonban akad még bennünk vállalkozókedv, érdemes kipróbálni ezt az egyszerű receptet is, mert elhozza az ünnepünkbe a hagyományos ízeket.

A hagyományos szaloncukor hozzávalói: 500 g cukor, 1,5 dl víz, 1 evőkanál ecet és 150 g olvasztott csokoládé. A cukrot a vízzel lassú tűzön főzni kezdjük, majd mikor felforrt, hozzáadjuk az ecetet, és további 8-10 percig forraljuk. A masszát hűlni hagyjuk, majd addig keverjük, míg ki nem fehéredik. Ha ez megtörtént, készen is van a szaloncukrunk, csak a formázás van hátra. Miután az kész, a csoki kétharmadát vízgőz fölött megolvasztjuk, majd a tűzről levéve belekeverjük a maradék egyharmadot. Ha az is elolvadt, a szaloncukrokat csokiba mártjuk, rácson dermedni hagyjuk, majd a kész szaloncukrokat papírba csomagoljuk.

De könnyedén elkészíthetjük odahaza egy másik klasszikusunkat is: a zselés szaloncukrot. Sőt: a jó hír, hogy hozzáadott cukortól mentes változata talán még finomabb is, mint a cukros verzió – érdemes tennünk vele egy próbát. Amire szükségünk lesz: 3 dl gyümölcslé (100%-os, hozzáadott cukor nélkül), 6 db lapzselatin vagy 6 púpozott teáskanál zselatin és 20 dkg étcsokoládé (legfeljebb 70%-os). A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk, miközben a tűzhelyen felmelegítjük a gyümölcslevet. Amikor a zselatin felázott, kinyomkodva beletesszük a melegedő gyümölcslébe, és addig keverjük, amíg fel nem oldódik. Folytonos keverés mellett forraljuk, majd forrás után további 5 percig főzzük.

Levesszük a tűzről, formába öntjük, és legalább egy napra hűtőbe tesszük. Ha mindent jól csináltunk, a zselatinos gyümölcslevünkből zselé lett a hűtőben, felvágjuk egyenlő darabokra, majd szobahőmérsékleten kicsit pihentetjük a csokiba mártás előtt. Gőz felett megolvasztjuk a csokit, és ha teljesen felolvadt, levesszük a vízgőz fölül. Egy tálban hagyjuk hűlni, és ha langyosra hűlt, kezdhetjük a mártogatás.

Karácsonyi angyaljárás (1936) – Fotó: Fortepan / Kieselbach Tamás

A jó hírünk, hogy van egy kiváló receptünk a kókuszos szaloncukrok kedvelőinek is: 5 dkg darált kekszet, 10 dkg kókuszreszeléket és 10 dkg porcukrot összekeverünk. Hozzáadunk 2 evőkanál kókuszlikőrt, 1,5 kanál kókuszzsírt vagy vajat és gyúrni kezdjük. Ha a masszánk nem állt össze, akkor annyi vizet vagy likőrt adunk hozzá, hogy tapasztható legyen, és mikor ezzel megvagyunk, a kívánt formákat alakítjuk ki a masszából. Pár órát pihentetjük, majd olvasztott csokiba mártjuk.

Érdemes keresgélnünk a szakácskönyvekben, régebbi magazinokban és a blogokon is, mert jobbnál jobb receptekre bukkanhatunk, ami a szaloncukor elfogyasztásának élménye mellett a közös készítés emlékezetes pillanatait is elhozhatja számunkra.

Nyitókép: Azopan Photoarchive / Körtesi Béla / Szőcs Edgár

Ajánljuk még:

Nü-su: egy nyelv, amit csak nők ismertek és használtak

Hunan tartományban, Kína hegyekkel körülvett, a világ többi részétől elzárt falvaiban alakult ki a nü-su nyelv, amelynek szó szerinti jelentése: a nők írása”. Ez az egyetlen olyan nyelv a világon, amelyet kizárólag nők ismertek és használtak a történelem során. Miért volt szükségük saját nyelvre? Mert ezen keresztül sokkal könnyebben kifejezhették a bennük lakozó érzéseket, mint a patriarchális rendszer nyelvén.