Régi szokás új szerepben: tízéves a tótvázsonyi komatál hagyománya

A fehérvasárnapot régen komáló vagy mátkáló vasárnapnak is nevezték, mert ilyenkor volt szokás a komatálküldés, melynek több formáját is gyakorolták a magyar nyelvterületen. A 20. század második felében eltűnt szokást több helyen is újjáélesztették az ezredforduló után. Tótvázsonyban 2014 óra él a komatálküldés jellegzetesen a helyi igényekre szabott hagyománya.

„2014 őszétől folyamatosan működtetjük a Komatál vitel hagyományát. Azóta több, mint 50 komatál talált gazdára azoknál a tótvázsonyi és kövesgyűrpusztai családoknál, ahol kisbaba született” – így kezdődik a tótvázsonyiak honlapján a komatál hagyományának bemutatása. 

A komatálküldés eredeti formái

Kétféle funkcióban is megtaláljuk a néprajzi anyagban a komatálküldés szokását: egyrészt barátságot szentesítő szimbolikus cselekvésként, másrészt pedig a gyermekáldás alkalmával nyújtott praktikus segítségként. A palócoknál, Dél-Dunántúlon, de a moldvai csángóknál is több helyen szokás volt főként a lányok körében a fehérvasárnapi komatál küldése. Ezzel fejezték ki a másik féllel szembeni baráti elköteleződésüket és mutatták meg a falunak ebbéli összetartozásukat.

Ritkábban ugyan, de előfordult, hogy nem egynemű párok küldtek egymásnak komatálat, ilyenkor a két fél között később sem szövődött párkapcsolat. A lányok komatálján kalács, piros tojás, gyümölcs és szeszes ital is volt, ezt letakarva küldték el a leendő komának, aki rendszerint viszonozta a gesztust: kicserélte a kapott ajándékokat a sajátjaival és visszaküldte. A Dunántúlon jellegzetes mondóka kíséretében adták át a komatálat:

Az így megköttetett komaság egy életre szólt: ettől kezdve a korábban tegeződő lányok magázódtak, és komának, mátkának szólították egymást. Ezt a szokást ma már nem találjuk meg eredeti funkciójában, a későbbiekben leginkább gyermekjátékok formájában élt tovább.

A tótvázsonyi komatál – Fotó: Szendrei Szilárd

A komatálküldés másik, elsősorban az emberélet-forduló praktikus igényeihez igazított szokása a gyermekágyas asszony ellátását szolgálta. A friss jövevény mellett lábadozó asszonyt nőrokonai látogatták, és felváltva vittek neki bőséges, tápláló ételt. A gyermekágyas asszonynak vitt komatálas ételeket jellegzetes edényekbe, ételhordókba tették, és komakendővel kötötték át vagy takarták le. A komaszilkének nevezett mázas cserépedény és a komatállal átadott szőttes vagy hímzett takarók, terítők ugyancsak az ajándék részét képezték.

A komatálnak ilyenkor kötelező elemei voltak a minél táplálóbb fő fogások: rendszerint húsleves, sült vagy rántott hús körettel, kalács, sütemények, gyümölcs és bor. 

A szokást a magyar nyelvterület peremén élő más nemzetiségek is tartják. A románoknál ennek megfelelője a radina, amit a románság ma is tart. A csángók körében ugyancsak radinát vittek, Felvidéken és Erdély egyes részein pedig paszitával keresték fel a gyermekágyas asszonyt. Nyugat-Bácska magyar falvaiban sok helyen még ma is megtaláljuk e szokás nyomait. A gombosi példát eleveníti fel egy 2018-ban készült rövid dokumentumfilm:

Komatál napjainkban

A gyermekek komálási szokásait ma már csak a szakirodalmi adatokból ismerjük, ahogy az eredeti komatál hagyománya sem él már a magyar nyelvterületen. Ennek fő oka, hogy jelentősen megváltoztak a gyermekszülés körülményei, és a komatál gazdasági szerepe is elhalványult.

A paraszti társadalomban, ahol a kétkezi munka jelentette az egyetlen megélhetési forrást, a hat hétre munkaképtelenné nyilvánított gyermekágyas asszonynak egyszerre volt gazdasági és praktikus segítség is a komatál, amit felváltva hordtak neki az asszonyok. Anyagi értelemben ma már kevésbé indokolt ez a fajta logika, viszont úgy tűnik, hogy a komatál másik aspektusa, a közösségi segítségnyújtás közösségépítő funkciója örökéletű.

A tótvázsonyi komatál – Fotó: Szendrei Szilárd

Tótvázsonyban 2014-ben elevenítették fel a hagyományt, gondosan ügyelve, hogy új formájában is kifogástalanul szolgálhassa a közösség érdekeit, és senki ne tekintse tolakodásnak.

Szendrei Szilárd, a Tótvázsonyi Ifjúsági Egyesület elnöke az egyik értelmi szerzője az újragondolt komatál hagyományának, amit azóta is folyamatosan tartanak a vegyes lakosságú Balaton-felvidéki faluban. 

„2014 őszén indítottuk a komatál programot abból a célból, hogy a helyben született babákat valami módon megünnepeljük. A komatál régi hagyományát ismerve kitaláltuk, hogy új formáját indítjuk el, hiszen a korábbi formájában két vagy három személy közötti kapcsolat volt az alapja. Itt egy közösség és az újszülött gyermek családja között alakul ki kapcsolat a komatál által.

Az a célunk kezdetektől fogva, hogy lehetőség szerint a közösség minél nagyobb része vegyen részt abban, hogy ha születik egy gyermek Tótvázsonyban vagy a hozzá tartozó Kövesgyűrpusztán, egy közös komatállal ünnepeljük meg, és köszöntsük az újszülöttet és a családját. Ez sok esetben újonnan beköltöző, fiatal családokat jelent, és ez egyfajta gesztus is a közösségbe való invitálásra, befogadásra. Ilyenkor meghívjuk a fiatal szülőket a Mini Manó klubunkba” – mondja az egyesület elnöke.

A tótvázsonyi komatál – Fotó: Szendrei Szilárd

A tíz éve még 1200 fős, ma már 1400 lelket számláló településen évente 13-15 gyermek is születik, ami a település nagyságát tekintve jelentős szám, így a komatálat is annak megfelelően gondolták újra, hogy minden születendő gyermekhez eljuthasson, akkor is, ha a születések nem arányosan oszlanak meg az év folyamán. Így a hagyományos, rendszeres ellátásra épülő ételajándék helyett egyszeri ajándékként vezették be a komatálat, azzal a kikötéssel, hogy csakis házi készítésű ételek lehetnek benne.

Amikor gyermek születik, az egyesület meghirdeti egy zárt internetes közösségi fórumon, hogy mikorra tervezik a komatál vitelét, és ehhez bárki csatlakozhat felajánlással. Nagyon fontos, hogy a főételt, a húslevest az utolsó pillanatban kell kitölteni az erre a célra rendszeresített cserépedénybe, ezért a többi készítménynek is oda kell érnie időben, hogy a komatálat frissen, melegen lehessen átadni. Aki jelentkezik, megírja, hogy mit ajánlj fel, mit fog elkészíteni, hogy ne legyenek ismétlődő étkek a csomagban.

A húsleves a legérzékenyebb eleme és egyben a hagyományos komatálnak is fő fogása.

A húslevest minden háznál kicsit másképpen készítik. A biztonságos minőség érdekében ezt az ételt arra az asszonyra bízták, aki jól ismerte az eredeti hagyományt, és akinek a húslevese híresen finom a faluban.

Üdvözlő sorok a közösségbe újonnan érkező gyermeknek – Fotó: Szendrei Szilárd

Nagy Gellértné Szimeon Sztojanov Anna, a komatál húslevesét főző asszony 2010 óta aktív része a közösség életének, hiszen ekkor költöztek át az árvíz sújtotta Borsod megyei faluból, Felsőzsolcáról Tótvázsonyba.

A bolgárkertész felmenőkkel rendelkező Anna néni gazdag húslevese kerül az erre a célra készíttetett mázas komatálba, melyet a gyermekágyas asszonynak ajándékoznak az étellel és a komakendővel együtt. 

„Borsodban is volt hagyománya a komatálnak, én magam is kaptam, sőt vittem is komatálat másoknak. Akkoriban én a komatálban tejfölös csirkét kaptam, csigatésztával. Életemben így nem ettem ezt a két ételt együtt. A férjem keresztanyja látogatott meg, és ott készítették el az ebédet, a mi konyhánkban. Egyébként a komatál szerint három napon keresztül volt egy ebéd és két uzsonna. Én magam is a keresztgyerekeimnek, illetve a nővérem gyerekeinek is készítettem, de én már húslevest főztem, töltött csirkét készítettem, töltött húst, madártejet vittem nekik. Gyönyörű szép jénai edényeket szereztem, és ott is hagytam magát a tálat” – idézi fel Anna néni a régi időket. 

Így készül a tótvázsonyi komatál:

A tótvázsonyi komatál új hagyománya részben összegyűjtött ismereteken alapszik, másrészt azonban új elemekkel is gazdagodott. „Nemcsak az ételeket visszük ilyenkor a családnak, hanem viszünk egy menükártyát is, amire ráírjuk, kitől milyen ételeket kapott – ezzel is segítve a későbbi kapcsolattartást. A polgármester minden újszülöttnek küld egy üdvözlőkártyát, ez is bekerül a komatálas csomagba. Emellett nem csupán főtt ételeket és süteményeket, de egyéb házi készítésű ajándékokat is szoktak felajánlani, például házi lekvárt, savanyúságot, házi szappant vagy kézzel kötött babaholmit. Ma már 100 fölötti, 150-hez közeli komatálnál járunk” – mondja Szendrei Szilárd.

Eltérés ugyanakkor a korabeli hagyományoktól, hogy új formájában csak egyszer kap a gyermekágyas asszony komatálat.

Így praktikusan nem jelent terhet senkinek a rendszeresség, ha a születések időszakosan nagyon közel esnének egymáshoz. A Nemzeti Művelődési Intézet 2019-ben elindított Komatál Programjában például a különböző komatálközösségek azzal a feltétellel igényelhetnek komatálas eszközöket, ha vállalják, hogy a közösség 12 alkalommal gondoskodik a komatál viteléről új kisgyermek születésekor.

A tótvázsonyi komatál másik jellegzetessége a helyi hímzőkör által készített kendő, amivel az ételeket letakarják. Nagy Gellértné Szimeon Sztojanov Anna, a Tótvázsonyi Hímzőkör elnöke is egyben, az új hagyomány születésénél nemcsak a tartalmi, de a formai elemek kivitelezésében is részt vett.

„2014-ben, amikor indult a komatál hagyománya, a hímzőkör is akkor alakult újra. Így már a következő évtől elkezdtük a komakendőt gyártani, azóta minden komatálhoz dukál egy ilyen kis kendő. A fehér lyukhímzés hagyományosan Balaton-felvidéki hímzés, Tótvázsonyban is ilyen volt, így ezt készítettük első ízben. Korábban egy kicsit hímesebb volt, mert akkor tanultuk a lyukhímzést, és ezek a kis kendők alkalmasak voltak rá, hogy Balaton-felvidéki minta kerüljön rájuk, ezért lyukhímzéseket is készítettünk. Most már nem minden esetben kerül rájuk hímzés, hanem lapos öltéssel lapos hímzést készítünk, de van, ahol pókozás is van. Amit éppen szeretnénk gyakorolni a hímzőkörben, az kerül ezekre a kis kendőkre” – osztja meg a tótvázsonyi komakendők kulisszatitkait Anna néni.

Üdvözlő sorok a közösségbe újonnan érkező gyermeknek – Fotó: Szendrei Szilárd

Attól függ, hogy mennyien ajánlanak fel ételt vagy házi készítésű termékeket a komatálba, hogy a kismama mennyire ismert a faluban. Az újaknak átadott komatál ilyen vonatkozásban is nagyon nagy segítség, hiszen ezáltal a közösség is értesül arról, kik költöztek be, és kinek született gyermeke, ahogy az új család is megtapasztalja, hogy már nem idegen helyen lakik, figyelnek rájuk.

Ugyancsak új elem a tótvázsonyi komatálban a feltétlen diszkréció. A komatál nem lehet ürügy babanézésre, babalátogatásra, semmiképpen nem szeretnék megzavarni az éppen összeszokóban lévő család nyugalmát, ezért rendszerint egy előre előkészített asztalra leteszik az ajtón belül, és elmennek. 

Nem fotózkodnak és nem alkalmatlankodnak, hiszen a gesztus célja éppen a figyelmesség és a befogadás ígéretének megerősítése.

Ezzel a tapintatos közeledéssel csak erősödik a komatál kapcsolatépítő funkciója, és remélhetőleg sokáig kiállja még az idő próbáját. Szívmelengető példa a tótvázsonyi komatál arra, hogy lehet régi kulturális értékeinket átmenteni saját igényeink szerint, és hogy mi a titka a közösségi összetartozás megteremtésének egy olyan településen, ahol a betelepülő családok sokasága próbál gyökeret ereszteni.

Nyitókép: Szendrei Szilárd