Igen messze jutottunk az 1934-1968 között érvényben lévő Hays-kódextől, mely tiltotta és büntette, hogy a filmvásznon káromkodást, erőszakot, három másodpercnél hosszabb csókot, meztelenséget vagy szexet mutassanak. Aki színészetre adja a fejét, pályája során szinte biztos, hogy találkozik majd egy olyan munkával, amelyben egy intim jelenetet kell eljátszania – sokszor mintegy tíz kamera, húsz stábtag és tucatnyi mikrofon, reflektor kereszttüzében. Ha az ember sosem foglalkozott színészettel, akkor is el tudja képzelni, mekkora lelki és testi kihívás, teher lehet ez nőnek és férfinak egyaránt. Vannak, akik nemet mondanak a meztelenkedésre, talán azért is, mert egészen riasztó történetek keringenek arról, milyen egy-egy ilyen felvétel hangulata. Nicole Kidman például a Hatalmas kis hazugságok erőszakos szexjeleneteinek rögzítéséről nyilatkozta, hogy „nagyon kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek és időnként mélyen megalázottnak éreztem magam”, más színészek pedig „szimplán” kellemetlennek, zavarbaejtőnek, kényelmetlennek, vagy nagyon furcsának írták le erotikus jeleneteiket. 

Pedig mennyit léptünk már előre a húsz-harminc-negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest! Ma már például elképzelhetetlen lenne az, ami az 1972-es Az utolsó tangó Párizsban című film felvételén megesett. A történet egy amerikai özvegy (Marlon Brando) és egy fiatal párizsi lány (Maria Schneider) kapcsolatát mutatja be. Az alkotás leghíresebb jelenetében a férfi megerőszakolja a nőt – ez a fordulat nem szerepelt a forgatókönyvben, Bernardo Bertolucci rendező aznap reggel találta ki, és csak Brandóval osztotta meg terveit, Schneiderrel nem. Célja az volt, hogy őszinte reakciót kaphasson el a kamera, és így is lett, az erőszak imitálása közben rettegő színésznő később azt mondta: úgy érezte, „mintha Brando és Bertolucci is megerőszakolta volna”.

Intimitás-koordinátor, avagy a változás szele

Az intimitás-koordinátori munkakör már jóideje létezik, de igazán elterjedté 2018 után vált. A 2017-ben az amerikai filmiparból induló és a világon futótűzként végigsöprő MeToo-mozgalom egyik pozitív következménye az volt, hogy keresetté vált az intimitás-koordinátorok munkája. Abban az időben, amikor heti szinten borzolták a kedélyeket a híres és kevésbé híres színészek vagy filmszakmai dolgozók zaklatási ügyei, és folyamatosan kerültek elő újabb és újabb sértettek, sok szervezet, filmstúdió, televíziós hálózat és színház átalakította protokollját, hogy biztonságos környezetet teremtsen a náluk dolgozók számára. 

Sok színész és stúdió üdvözölte a változást, a streamingszolgáltatók között például az HBO volt a legelső, aki intimitás-koordinátort bérelt egyik produkciójuk munkálatainál, majd követte példájuk a többi platform is. 2020-ban az Emmy-díjátadón már 23 olyan sorozatot találhattunk a jelöltek között, melynek stáblistájában feltüntették az intimitás-koordinátorokat.

Nem mindenki örül azonban a munkájuknak. A Gyűrűk Ura és a Trónok harca színésze, Sean Bean például azt nyilatkozta, hogy szerinte az olyan konkrét utasítások, minthogy „tedd oda a kezed”, gátolják őt a munkában, „elrontják a spontaneitást”, és összességében gátolják azt, hogy színészként megmutassák, a szerelmesek hogyan viselkednek egymással, „mert technikai részekre bontanák azt”. A színész példaként hozta fel a Lady Chatterley szeretője című regény 1993-as, igencsak erotikus feldolgozását, amelyben partnerével, Joely Richardsonnal „jó kémia volt” köztük, és a jelenetek forgatása „spontán volt, és tiszta öröm”. Ezek tudatában érdekes volt olvasni, hogy a színésznő támogatja az intimitás-koordinátorok munkáját.

Rengeteg színésznő reagált a témára interjúkban vagy a közösségi médiában, Rachel Zegler, a West Side Story 2022-es adaptációjának főhőse például védelmébe vette a szakma dolgozóit, mondván, „az intim jelenetekben a spontaneitás akár veszélyes is lehet”, és megköszönte a film forgatásán dolgozó intim-koordinátor munkáját. Emma Thompson egy rádióműsorban mesélt arról, hogy mennyivel biztonságosabbá tették a színészi hivatást ezek az emberek, az egyik legnagyszerűbb újításnak hívta a koordinátorok megjelenését, majd Sean Bean szavaira utalva hozzátette: „nem, nem hagyhatod, hogy csak úgy folyjanak a dolgok”. A Mamma Mia!-filmek sztárja, Amanda Seyfried azt kívánta, bárcsak ma lenne feltörekvő színésznő, egy olyan korszakban, ahol a szakmabelieknek sokkal nagyobb beleszólásuk van ezekbe a dolgokba. „Tizenkilenc voltam, és alsónemű nélkül sétáltam a kamera előtt, hogy csinálhattam ilyet? Ja igen, megvan, miért: tizenkilenc voltam, nem akartam senkit sem felbosszantani, és meg akartam tartani a munkámat.” 

A sok női megszólalóból látszik, hogy a színésznőknek bizony nagyobb szükségük volt e foglalkozás megjelenésére, mert általában ők azok, akik kevéssé tudtak felszólalni a saját érdekeik mellett. A koordinátor dolga pedig valójában az érdekképviselet, így jelenlétével elkerülhető, hogy a színészt hisztisnek vagy lébecolónak bélyegezzék. 

Mit csinál pontosan egy intimitás-koordinátor?

A SAG-AFTRA meghatározása szerint „szószóló, összekötő a színészek és a produkció között a meztelenséget, az imitált szexet és más intim helyzeteket tartalmazó jelenetekkel összefüggésben”. Tehát alapvetően a színészek képviselőjeként van jelen a forgatáson, és nem az a szerepe, hogy nyomást gyakoroljon, hanem mintegy „kiegészítő erőforrásként” működjön közre a rendezői elképzelés megvalósításában. Hozzáértőként különböző technikákkal és nyelvezettel olyan környezetet segít teremteni, melyben a színészek tudják, mit várnak el tőlük az igencsak kiszolgáltatott helyzetben – hiszen szinte meztelenül fekszenek/ülnek/állnak a kamera előtt – , közben pedig

odafigyel arra, hogy mindenki beleegyezzen abba, ami történni fog. 

Állítólag egy intimitás-koordinátor még a forgatás kezdete előtt találkozik a vezető producerrel, íróval és rendezővel, hogy megvitassák a forgatókönyv részleteit és az érintett intim jeleneteket. A koordinátor és a producer beszélgetése során tisztázni kell a meztelenség mértékét, a szimulált szex sajátosságait és minden egyéb fontos információt. Minden résztvevő felvázolja a készülő filmmel kapcsolatos elvárásait, így később nincs helye a félreértéseknek.

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb Netflix-sorozata volt a Bridgerton-család, melynek három évada tele volt erotikától túlfűtött jelenetekkel, meztelenséggel, mégis pozitívan nyilatkoztak róla a színészek. Az első évad főszereplőjét, Daphne-t alakító Phoebe Dynevor egy kaszkadőrmutatványhoz hasonlította a szexjeleneteket, melyek „nagyon valóságosnak tűntek”, de melyeknek felvételekor párnázott ruhadarabokat viseltek, így teljes biztonságban érezhette magát. Hozzátette, hogy a show intimitás-koordinátorának, Lizzy Talbotnak hála „szuper biztonságban éreztük magunkat, ez pedig azt jelentette, hogy amikor elkezdtük a forgatást, már pontosan tudtuk, mit csinálunk. Konkrét blokkokra bontottuk le az egészet, pontosan tudtam, hogy a másik keze mikor és hol fog hozzámérni”.

A második évadban Daphne bátyja, Anthony került a középpontba, így az őt játszó Jonathan Baileynek is kijutott bőven a szexjelenetekből. Bailey egy interjúban a koordinátorok fizikai eszközeiről, kiegészítőiről beszélt, hiszen azokból is van bőven! Mint a színész elmondta, a munkájuk során forgatott

szexjelenet esetén a szabály az, hogy három réteg anyag válassza el a szereplőket egymástól,

és vannak bizonyos helyzetek, amikor egy félig felfújt netball-labda teszi lehetővé a mozgást anélkül, hogy fizikailag össze kellene kapcsolódni. „Ez tényleg elég hülyén néz ki, és van jó pár vicces pillanat, de pont ettől kevésbé kínos” – nyilatkozta a színész.

Jessica Steinrock intimitás-koordinátorként dolgozik, és TikTok-, illetve YouTube-csatornáján is rendszeresen tesz közzé ismeretterjesztő videókat a témáról. Tartalmaiban rengeteg olyan eszközt mutat be, amelyeket a kész felvételeken mi nem látunk, de a színészek munkáját nagyban megkönnyítik.

Például mivel a színészek nem teljesen meztelenek, amikor egymáshoz simulnak, pánt nélküli, felragasztható fehérneműket, bőrszínű tapaszokat viselnek, és mindenféle párna, szivacs segíti, hogy a valóságban ne simuljanak egymáshoz. De az intimitás-koordinátorok „csodakészletében” van csókjeleneteknél hasznos rágógumi, dezodor, kézfertőtlenítő, ajakzsír, zsebkendő, fogkefe, fogkrém, és mindenféle olyan eszköz is, mely azt célozza, hogy a színész megfelelő mentális állapotba kerüljön egy ilyen jelenet felvételéhez (pl. zajszűrős füldugó, csokoládé, nyugtató tea).

Bár a foglalkozás, mint látjuk, még nem tekint vissza igazán nagy múltra, jelenünkben igen kapós, és remélhetőleg néhány évtized múlva minden érintett forgatáson jelen lesznek a szakértők. Hiszen ha a felszólaló színészek nagyrésze arról számol be, hogy jelenlétükben komfortosabban érzik magukat, feltételezhetjük, jobban is tudnak dolgozni, nézőként (és rendezőként) pedig ennek hosszú távon csak az előnyeit látjuk.