Nü-su: egy nyelv, amit csak nők ismertek és használtak

Kult

Nü-su: egy nyelv, amit csak nők ismertek és használtak

Hunan tartományban, Kína hegyekkel körülvett, a világ többi részétől elzárt falvaiban alakult ki a nü-su nyelv, amelynek szó szerinti jelentése: a nők írása”. Ez az egyetlen olyan nyelv a világon, amelyet kizárólag nők ismertek és használtak a történelem során. Miért volt szükségük saját nyelvre? Mert ezen keresztül sokkal könnyebben kifejezhették a bennük lakozó érzéseket, mint a patriarchális rendszer nyelvén.

A nyelv kialakulásának ideje vitatott. Egyes források szerint a Song dinasztia korában kezdték el használni, valamikor 960 és 1279 között. Mások szerint sokkal régebbre nyúlik vissza története, és akár már háromezer évvel ezelőtt megszülethetett a nü-su nyelv. Az viszont biztos, hogy kívülállók számára nagyon sokáig rejtve maradt létezése: csupán a 20. század második felében fedezték fel, és kezdték el tanulmányozni.

Amit ma tudunk róla, az nagy részben Zhou Shuoyinak köszönhető, a helyi kulturális intézet munkatársának, aki nagynénjétől hallott a nü-suról, miután a nő egy olyan faluban élő férfihoz ment feleségül, ahol aktívan használták egymás között a közösség nőtagjai. Zhou kíváncsiságát felkeltették az addig számára ismeretlen írásjelek, és elkezdte kutatni a nyelvet. Mao Ce-tung kulturális forradalma alatt a ‘60-as években azonban államellenesnek minősítették kutatómunkáját és a nü-su használatát is, mivel az Kína feudális múltjára emlékeztetett.

Elégették az összes addig elkészült tanulmányt és 21 év munkatáborra ítélték a férfit a kutatásért.

Zhou azonban nem adta fel munkáját, és szabadulása után folytatta a nyelv feltérképezését, immár a kínai állam támogatásával.

Fotó: 123RF 

Miért alakult ki a nü-su?

A nü-su egyszerre volt az írástudatlan nők kommunikációs eszköze és lázadás az erősen patriarchális rendszer ellen. Egy olyan korban alakult ki, amikor a nők nem vehettek részt az oktatásban, nem tanulhattak meg írni és olvasni. Nem dönthettek szabadon életük folyásáról, hanem apjuk, férjük vagy fiuk szavának kellett engedelmeskedniük. Szerényen és morálisan feddhetetlenül, a konfuciánus elveknek megfelelően kellett viselkedniük életük minden pillanatában. Ráadásul sok nő lábát már egészen fiatal korában elszorították, hogy megfelelően kicsi maradjon. Ez a procedúra rendkívüli fájdalommal járt, és teljes életükre megnyomorította a nőket, akik ezután csak korlátozott mértékben tudtak mozogni. Ezzel tulajdonképpen röghöz kötötté váltak. 

Az egyik elmélet szerint a nü-su nyelven írt dalokkal, versekkel, üzenetekkel az elnyomó rendszer ellen lázadtak, három-négy fős csoportokba tömörültek és esküdt nővéreknek nevezték magukat: nü-su nyelvű dalokat énekelve fogadtak hűséget egymásnak. A nyelv anyáról lányára szállt, generációkon keresztül adták tovább a titkos jelek rendszerét. Az eredetileg csak írott formában létező nyelv megkönnyítette a nők közötti kapcsolattartást, segítette a társadalmi nehézségek leküzdését,

lehetővé tette, hogy olyan témákról is kommunikáljanak egymás közt, ami tabunak számított.

A kínai kultúra hagyományai szerint társadalmilag nem volt elfogadható, hogy egy nő a mindennapi élet nehézségeiről, a háztartásbeli kihívásokról, személyes fájdalmáról vagy akár a gyászáról beszéljen. A nü-su nyelven írt üzenetek, a zsebkendőkbe, legyezőkre vagy fejpántokra hímzett biztató szavak, a később kialakult dalok teret adtak ezeknek az érzelmeknek a kibeszélésére és egymás támogatására. Az idősebb nők gyakran találtak ki önéletrajzi ihletésű énekeket, melyekben elmesélték élettapasztalatukat vagy tanításokat fogalmaztak meg a fiatalabb generációnak arról, hogyan váljanak jó feleséggé. 

Fotó: 123RF

Amikor egy lány férjhez ment és elköltözött szülei házából egy olyan helyre, ahol adott esetben még soha nem járt korábban, és valójában a férjét sem ismerte, gyakran érezte magát magányosnak és elszigeltnek. A helyzet megkönnyítése érdekében az esküvő után három nappal egy kézzel készített, textil borítású könyvet adtak át neki legközelebbi barátai és édesanyja. Leírták benne bánatukat, amiért elveszítették közösségükből a lányt, de egyúttal jókívánságaikat is megfogalmazták a friss feleség felé, és ellátták őt jótanácsokkal. A füzet nagy része üres oldalakat tartalmazott és a megajándékozottnak szolgált személyes naplóként.

nu-su-a-nok-titkos-nyelve

Kép forrása: Wikimedia

A rengeteg írásos emlékből és a hímzett, titkos üzenetekkel ellátott ruhadarabokból nagyon kevés maradt fenn. Legtöbbjük a sírba szállt készítőjével, aki halála előtt megkérte nőtársait, hogy a számára legfontosabb darabokat temessék el vele együtt – a többit pedig gyakran elégették. 

Konyhai eszközökkel

A nü-su nem egy önálló nyelv: a Jiangyong megyében használt négy dialektus keverékéből alakult ki. Minden jel egy-egy szótagot jelent, amit jobbról balra, fentről lefelé kell olvasni. Mivel a nők nagy része írástudatlan volt, másolás útján sajátították el a jelek használatát, a gyakorláshoz pedig kihegyezett bambuszrudakat használtak, tintaként a wokban letapadt égett maradékok szolgáltak. A mintegy hat-hétszáz írásjel hosszúkás, vékony, cérnaszál szerű. Kinézetük elterülő szúnyogokra emlékeztet, emiatt gyakran emlegetik szúnyogírásként is.

Asian girl in red dress.Chinese New Year.Cheongsam dress

Fotó: 123RF 

Zhou nem adta fel

Mire a korábban széles körben használt titkos nyelv a külvilág számára ismertté vált, már túl volt virágkorán. A kulturális forradalom által szabott szankciók és a nők hozzáférése az oktatáshoz együttesen vezetett oda, hogy halott nyelvvé vált.

Az utolsó személy, aki részleteiben ismerte az írásjeleket, Yang Huanyi volt, aki 2004 szeptemberében hunyt el. Kislányként sajátította el a nyelvet, és képes volt azt aktívan használni.

Habár ma már nincs olyan ember, aki generációs örökségként tanulta volna meg a titkos írást, mégis vannak, akik képesek értelmezni a fennmaradt forrásokat.

Az említett kutató, Zhou 2003-ban megjelentetett egy nü-su szótárat, majd létrehoztak egy múzeumot, ahol a nü-su történetét és a megőrzött írásos emlékeket lehet megtekinteni, de kurzusokat is szerveznek a jelek elsajátítására. 2006-ban az egykor titkolt, majd üldözött nyelvet a kínai szellemi kulturális örökség részévé nyilvánították. 

Források: itt, itt, itt, és itt

Nyitókép: Unsplash / Dan Ma

Ajánljuk még:

A pogácsa szerepe az óév búcsúztatásában és az új év köszöntésében

A pogácsa a hétköznapokban és ünnepek alkalmával is asztalra kerülő étel, ami gyakori szereplője a legkülönfélébb menüsoroknak, vendégváró falatoknak és állófogadásoknak. Mégis kevesen tudják róla, hogy milyen fontos szerepet töltött be az új év és az új élet reménytejes várakozásában, és hogy mennyi hiedelem és szokás főszereplője volt az évszázadok során. Ezekből csemegézünk most.