Felbecsülhetetlen értékek otthonába lép a látogató, amikor a budapesti Akácfa utca 59. szám alatti Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjteményt felkeresi, amelyet a Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete üzemeltet. A gyűjtemény több szempontból is különleges vállalkozás. Egyfelől olyan magángyűjteményt tesz közkinccsé, amelyet az ötvösmesterség egyik legnevesebb magyarországi képviselője, Zoltán Tamás ötvösművész állított össze és gondozott, évtizedes munkával. Másfelől
ez az első olyan tárlat Magyarországon, amely a mesterség szerszámait és kulisszatitkait mutatja be, egyben ez a legnagyobb szerszámgyűjtemény is a szakmában.
Harmadrészt pedig sosem látott összefogás gyümölcsét élvezhetik a látogatók, hiszen többéves tervezés és helykeresés után úgy került méltó helyre ez a gazdag és látványos anyag, hogy a fémműves és ötvös szakma apraja-nagyja saját munkával és anyagi segítséggel egyként állt az ügy szolgálatába.
Fotó: Krisztics Barbara
Az érdeklődők által zsúfolásig megtöltött kiállítást Dr. Kiss Erika, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa, az ötvösgyűjtemény művészettörténésze nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a tárgyi értékek szakmai jelentőségét, és kiemelte a gyűjtemény létrejöttében összefogó szakemberek érdemeit, valamint a gyűjtemény jelentőségét a szakma méltóságának, presztízsének emelésében. „Az ötvösmesterséget gyakorlók és az ötvöstárgyak kitüntetett szerepet játszottak az emberiség történelmében.
Az itt látható tárgyak az ötvösmunkák előtörténetét képviselik: ezek ismerete a nyomolvasást segíti elő egy-egy műtárgy feltárásakor.
Ugyanakkor viszont ne csak a tárgyakat csodáljuk, hanem kongassuk meg a vészharangot is, hiszen a klasszikus kézműves-mesterségbeli hagyományok kiveszőben vannak. Ha egy társadalom és egy közösség elveszíti a manuális ismereteit, ennek a tiszteletét, az időt, amit egy-egy munkába bele kell fektetni, akkor mi magunk is elveszünk” – hangsúlyozta a szakember.
Fotó: Krisztics Barbara
Megnyitó beszédében dr. Kiss Erika irodalmi példával is illusztrálta az ötvösmesterségről való korabeli gondolkodást: „A kora újkori irodalom egyik legvagányabb szerzője, az aranyostordai Felvinczy György idősebb korában készített egy 193 versszakból álló művet Az ötves mesterségről való vetélkedés címmel, amelyet az 51. zsoltár dallamára énekelni is lehetett. Valójában egy állásinterjút tartalmaz a vers: egy ötvösmester egy kassai ifjúval beszélget, és próbálja meggyőzni, miért jó ötvösnek állni. Így fejezi be művét a szerző: Ollyan az ötvesség, / Hogy minden mesterség, / Könnyen azt fel nem veri; / Olly igyekezetem / Nintsen, / hogy dítsérjem; / Maga-magát dítséri; / De megvallom azt is, / Hogy edgy mesterség is / Mindenben el nem éri.”
Fotó: Krisztics Barbara
„A mesterségek szerszámainak gyűjtése nem tartozik a múzeumok klasszikus gyűjtőkörébe. A Nemzeti Múzeumban vannak ugyan régebbi tárgyak is, akár a 16-17. századból, de ezek a szerszámok általában nem maradnak fenn, hiszen elhasználódnak. Vannak például olyan régebbi szerszámaink, amelyeket azért vásároltunk meg, hogy a restaurátoraink dolgozni tudjanak velük. Azzal, ahogyan az ötvösök dolgoznak, az eszközökkel és módszerekkel az ipartörténet foglalkozik, ez a gyűjtemény pedig azért kiemelt jelentőségű, mert ekkora ötvöstörténeti anyag sehol nem volt eddig. Zoltán Tamás gyakorlatilag egész életében ezt gyűjtötte” – méltatta a tárlat jelentőségét dr. Kiss Erika művészettörténész.
Kincskészítők műhelytitkai – ez a felirat látható a bejárati terem boltívén. Valódi műhelytitkokba leshetünk be ugyanis a kiállításban, amelynek egyik legizgalmasabb része egy működő ötvösműhely. Az öt teremből és közlekedőkből álló valódi kincstárban minden tárgycsoport a fémmegmunkálás egy-egy fázisát mutatja be, a falakon pedig a szakma intézményes és gazdaságtörténeti dokumentumait olvashatjuk. Ötvösök és műhelyek, majd gyárak hirdetései, minisztériumi folyamodványok és engedélyek, ötvösjegyek és szakirodalmak ugyanúgy helyet kaptak a gyűjteményben, mint a legnagyobbtól a legapróbb szerszámokig és mintadarabokig, illetve anyagmintákig a fémművesség legtágabb spektrumát felölelő tárgyi emlékek.
Fotó: Krisztics Barbara
A 20. századi ötvösművesség muzeális értékű szerszámaiból és dokumentumaiból álló kiállítás anyagának feldolgozása még folyamatban van. Zoltán Tamás ötvösművész, a gyűjtemény megálmodója, aki egy életen át gyűjtötte ezeket a tárgyakat, maga is ezekkel a szerszámokkal dolgozott, tehát az itt látható tárgyak valójában személyes eszköztárának is kedves darabjai.
A fémek megmunkálására alkalmas eszközök önmagukban is remekművek: ezeket a szerszámokat rendszerint maguk a mesterek készítették vagy – nem ritkán – drága pénzen tudták megvásárolni. A kiállítás különlegessége egy vízzel teli üveggömb, melyet a villanyvilágítás előtt használtak a fény fókuszálására: elébe tették a petróleumlámpát, amelynek fénye átszűrődött az üveggömbön, éppen a kívánt munkaterületet világítva be.
Fotó: Zoltán Tamás
Az évszázadok tudását sűrítő eszköztárlat új ablakot nyit a világra a szakma és a laikus érdeklődők számára egyaránt. A hagyományosan zárt közösségekben, titkok övezte műhelyekben kiteljesedő ötvösmesterség és-művészet most különlegességeibe, kulisszatitkaiba, alkotási folyamataiba is betekintést enged. Nagy lépés ez a gyűjtemény a szakma jövője szempontjából is. Ezek a kincsek, az ötvösműhely titokzatos világa vonzó alternatívát kínál a fiatalok számára egy olyan szakmában, amely értékteremtő életpályákban teljesedik ki. Bízzunk benne, hogy nemcsak szemet gyönyörködtető kuriózumként, de inspiráló közegként és a mesterség megtanulására buzdító alternatívaként működik majd ez az egyedi gyűjtemény.
Ha téged is érdekelnek az ősi mesterségek, töltsd ki kvízünket, teszteld a tudásod!
Ajánljuk még:
„Ez a kapcsolat csak 10-12 évre adatik meg, ezt sajnos el kell fogadni” – egy vakvezető kutya gazdájának vallomása
A Bodeni-tó a róla szóló útikönyv szerzőjének szemével – Bagó Tündével beszélgettünk
„Székelyföldön még nagyon erős az otthonfőzés kultúrája, és ezt fenn is kell tartani” – Szőcs Előd székelyföldi séffel beszélgettünk
