Kult

Az örök szeretet jele vagy felesleges bizsu – tényleg kell a modern korban jegygyűrű?

A jegygyűrű az esküvői szertartás elengedhetetlen eleme, egyfajta egyezményes jel arra, hogy az ember szíve foglalt. Bár legtöbben az arany karikagyűrűre esküsznek, sokan nem az anyagában látják az értékét, és olyan is akad, aki nem is hordja. Akárhogy is, a jegygyűrű-kérdés így vagy úgy mindenkinél előkerül.

A jegygyűrű általában már gyerekkorban foglalkoztatja az embert, különösen a lányokat: elképzeljük, ahogy életünk szerelme az ujjunkra húzza az ékszert, ami fontosabb mindennél. Nem egy egyszerű gyűrű ez ugyanis, hiszen a szerelmet jelképezi, mégpedig azt, ami egy életen át tart! Bár a karikagyűrű ma már valóban ezt szimbolizálja, ez nem volt mindig így.

Ugyan nincsenek róla egyértelmű bizonyítékok, de a történészek úgy tartják, hogy a jegygyűrű hordásának eredete az ókori Egyiptomra vezethető vissza. A kör alak már akkor is az örökkévalóságot jelképezte, így a fáraók esetében a gyűrűk viselése elengedhetetlen volt. Jellemzően egy farkába harapó kígyót ábrázolt, ami az örökkévalóságon túl az élet körforgását is szimbolizálta. A fáraók a bal kéz negyedik ujján viselték az ékszert, ugyanis

úgy tartották, itt található az az ér, ami közvetlenül a szívhez kapcsolódik.

Ez az úgynevezett vena amoris, a szerelem vénája, ami – mint azóta kiderült – nem közvetlenül kapcsolódik a szívhez, ám ez mit sem változtatott a gyűrűsujj fontosságán.

Amikor Egyiptomot Nagy Sándor meghódította, a görögök is átvették a gyűrűhordás szokását, s idővel a szerelem jeléül adták egymásnak. Ez az ókori Rómában úgy módosult, hogy a házasságkötés alatt húzták egymás ujjára a felek. Ezek az ékszerek akkoriban jellemzően rézből vagy vasból készült karikák voltak, majd a második századra megjelentek az aranyból készült változatok is. Ekkor még csupán a gyűrűre volt szükség ahhoz, hogy házasnak nyilvánítsák a feleket. 

A tizenkettedik században már egész ceremóniát szabott az egyház, ám a gyűrű felhúzásának szokását megtartották. Ekkoriban a házasság sok esetben csupán egyfajta üzleti tranzakció volt, így az eljegyzési gyűrű azt is jelképezte, hogy az a férfi befektetett a frigybe, míg

a végleges jegygyűrű egy jelképes kulcs volt, ami a férfi házának ajtaját nyitotta.

Ekkor még csak a nők viseltek gyűrűt, és csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy ékszert vásároljanak házasságkötéskor.

A második világháborúban azonban változott a helyzet, ugyanis a katonák sokszor egy gyűrűvel hagyták hátra menyasszonyukat, ígéretképpen, hogy visszatérnek a háborúból. Bár a tizennyolcadik századtól már a gyémánt is népszerű volt, a világháború alatt a megcsappant források miatt diszkrétebb darabok készültek. Sok esetben a már házas katonák is szert tettek egy gyűrűre, hogy majd emlékezzenek rég nem látott feleségükre, aki otthon várja őket. Végül a jegygyűrű hordásának szokása a civil lakosság körében is elterjedt, s ma már a férfiak is éppúgy viselik a házasságukat jelképező gyűrűket, mint a nők.

A világháború után már gazdagabb volt a választék: ismét népszerű lett a gyémánt, és egyre kevésbé vált elérhetetlenné. Ugyanakkor maga a gyémánt is szimbólummá vált, még Még Marilyn Monroe is énekelt a gyémántok nőkre gyakorolt hatásáról, mégpedig az 1953-as Szőkék előnyben című filmben.

A legtöbb országban az ékszert a bal kéz gyűrűsujján viselik, ám ma már ennek az oka nem abban rejlik, mint a fáraók idejében: mivel több a jobbkezes ember, mint a bal, a bal kéz ujján vélhetően kevésbé kopik a gyűrű. Ennek ellenére a világ több országában a jobb kéz gyűrűsujjára esküsznek, így Magyarországon kívül Norvégiában, Ausztriában, Dániában és Spanyolországban.

Hordhatjuk azonban akárhol, a jegygyűrű rendkívül fontos eleme a házasságkötés szertartásának. Olyannyira, hogy amerikai statisztikák szerint a párok esküvői költségvetésének három százalékát a jegygyűrűk teszik ki. Javarészt aranyból készülnek, ám ma már sokan választanak alternatív megoldásokat, így titánt, fát vagy akár szilikont. Ez utóbbi leginkább akkor jellemző, ha olyan fizikai munkát végez a gyűrű viselője, ami tönkretenne egy szép darabot. Olyanok is vannak, akik számára az érték az emlékekben és a szeretteik, a családi kapcsolataikban rejlik: így a nagyszüleik, dédszüleik gyűrűjét viszik tovább a saját házasságukba.

Jelentőségét talán mi sem fejezi ki jobban, mint a jelenkor egyik legolvasottabb írója, Stephen King egy mondata: „Ha az ember a vécébe dobja a jegygyűrűjét, és még a vizet is ráereszti, az azért túlmegy minden határon.”

Ajánljuk még:

Ahol a rózsafeldolgozást Kleopátrától tanulják – a Rózsavilágban jártunk

Ékszerfaluban ékszerporta, ahol minden a rózsáról szól – pontosabban az emberről, aki a rózsák társaságában nemcsak azt tapasztalhatja meg, hogy ennek az ókor óta csodált virágnak nem a szépségében rejlik a legerősebb hatása. A Káli Betty által megálmodott Rózsavilágban színek, illatok, ízek és hangulatok öleléséből bontakozik ki a rózsa lényegi ereje: lecsendesíti racionális énünket és felerősíti érzelmeink akkordjait. Szemlélődésre késztet, akár meditációra, és csak amikor eljövünk, érezzük igazán, mit kaptunk valójában.

 

Már követem az oldalt

X