Akikre büszkék vagyunk – magyar Nobel-díjasok arcképcsarnoka

A Nobel-díj a kiemelkedő szellemi teljesítmények legnagyobb nemzetközi értékelése, világraszóló elismerést jelent nemcsak a tudós, hanem nemzete számára is. Bár Magyarország kis ország, a magyar vagy magyar származású tudósok kiemelkedő szerepet játszottak a tudomány fejlődésében. Nagy részük már nem itt élt, amikor megkapták az elismerést.

Nagy nap volt 1895. november 27. Ekkor írta meg végrendeletét az a svéd férfi, aki ezzel a cselekedettel sokak életét változtatta meg később.

„Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett pénz képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák szét díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek” – írta Alfred Nobel végakaratában.

Alfred Nobel portréja – Fotó: Wikipedia / Gösta Florman

A svéd kémikus és feltaláló úgy rendelkezett, hogy a fizika, a kémia, a fiziológia, az orvostudomány és az irodalom legjobbjai részesüljenek az elismerésben, valamint azok a személyek, akik a legtöbbet tették a békéért.

A díjak sora 1968-ban kiegészült a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal, amelyet hivatalosan Alfred Nobel Emlékdíjnak neveznek.

Alfred Nobel 1833-ban született Stockholmban. Édesapja és testvérei az ipar és a kereskedelem területén működtek, ő maga pedig tehetséges volt, több találmány fűződik a nevéhez. Az egyik legjelentősebb a dinamit volt. Megfigyelte, hogy a nitroglicerin, amely már a legkisebb mechanikai hatásra is felrobban, kovafölddel keverve biztonságosan kezelhető. A díjról úgy rendelkezett, hogy a tudósok konkrét teljesítményért kaphatják, nem pedig életművük vagy életpályájuk elismeréseként.

A fizikai és kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasokról a Karolinska Intézet Nobel közgyűlése, az irodalmi díjazottakról pedig a Svéd Akadémia dönt. A Nobel-békedíjról a norvég parlament által kinevezett bizottság dönt.

A Nobel-díj medálja – Fotó: Wikipedia

És most lássuk, kik a „mi magyarjaink”, akikre büszkék lehetünk.

Lénárd Fülöp fizikust szokták az első magyar Nobel-díjasként említeni, ami félig-meddig igaz. Az 1862. június-7-én született tudós ugyan magyar nevelést kapott és folyamatos kapcsolatban állt a magyar tudományos élettel, mégsem vallotta magát magyarnak. Pozsonyban, német családban született, de magyar iskolába járt és magyarnak nevelték. A természettudomány kisgyermek korától érdekelte, a zsebpénzét kísérleteire költötte, az ehhez szükséges eszközöket maga készítette. Pozsonyban járt gimnáziumba. Borkereskedő édesapja kívánságára borkémiát tanult Bécsben, de hamar elunta. Átiratkozott Budapestre, ahol Eötvös Loránd tanársegédjeként dolgozott, de állást nem kapott, így székhelyét áttette Heidelbergbe, ettől kezdve Németországban élt.

Lénárd Fülöp fizikus – Fotó: Wikipedia

Rudolph Hertz megbízásából vizsgálta a katódsugárzást. 1892-ben a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) sikerült kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, ezáltal lehetővé vált a tanulmányozásuk.

Az ő vizsgálatai vezettek később az elektron felfedezéséhez. 1905-ben, 43 évesen vehette át a fizikai Nobel-díjat katódsugárzással kapcsolatos munkáiért.

Ezt követően az MTA tiszteleti tagja lett. A századforduló és a századelő egyik legjelentősebb fizikusaként tartják számon.

Bárány Róbert magyar származású orvos, egyetemi tanár édesapja Rohoncról vándorolt ki Bécsbe. Ő már ott született 1876-ban, de ma is élnek rokonai Magyarországon. Gyermekkorában csonttuberkulózist kapott, és bár térdízülete maradandóan károsodott, rendszeresen teniszezett és hegyet mászott. Orvosi diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte, ezt követően Heidelbergen és Freiburgban folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-től a bécsi orvosi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott. A belsőfülben lévő egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatban végzett klinikai és kísérleti vizsgálatokat. Felfigyelt arra a jelenségre, hogy páciensei fül-öblítő folyadékot használva szédülést éreztek, ami aztán elmúlt. Egy idő után rájött, hogy a szédülés összefüggésben van a folyadék hőmérsékletével: túl meleg vagy túl hideg folyadék esetén jött a kóválygás.

A tengeri betegség jelenségével is összefüggő élettani reflexet Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik. Ez irányú kutatásaiért ítélték neki a Nobel-díjat 1914-ben.

Dr. Bárány Róbert orvos – Wikipedia

A díj érdekessége, hogy Bárány Róbert 1915 őszén hadifogolytáborban értesült róla. Az elismerésnek nagyon sokat köszönhetett, és nem a tudomány területén. Az első világháborúban orosz fogságba került, ahonnét a svéd kormány közbenjárására szabadult. A háború után visszatért Bécsbe, de nem kapott munkát az egyetemen. Végül Svédországba költözött, az Uppsalai Egyetemen lett egyetemi tanár.

Zsigmondy Richárd, a magyar származású osztrák-német vegyész Bécsben született 1865-ben. Édesapja dr. Zsigmondy Adolf magyar fogorvos volt, aki számos sebészeti műszert talált fel.  Bár szülei mindketten magyarok voltak, neki magának nem volt kapcsolata a magyar kultúrával. Richárd kémia iránti fogékonysága korán megmutatkozott. Egyetemi tanulmányait a bécsi orvosi egyetemen és a műszaki főiskolán végezte, majd Münchenben tanult szerves kémiát. Doktori címe megszerzését követően

Berlinben egy fizikus professzor asszisztense lett, ekkor kezdte el kutatni a kolloid fémszolokat. Ezért kapta meg 1925-ben a kémiai Nobel-díjat.

Zsigmond Richárd vegyész – Fotó: Wikipedia

Legfontosabb felfedezései, találmányai a Göttingeni egyetemen születtek, vélhetően ezért a díjjal járó pénzt az egyetem fejlesztésére fordította. Az ő nevét őrzi a Holdon található Zsigmondy kráter.

Manapság divatos kifejezéssel élve elérkeztünk a magyar Nobel-díjasok „rocksztárjához”, hiszen egy kisiskolás gyerek is tudja, hogy ha paprika, akkor C-vitamin, ha C-vitamin, akkor Szent-Györgyi Albert. Regénybe illő hosszú és kalandos életet mondhatott magáénak. Volt idő, amikor üldözte a Gestapo, kémkedéssel is megvádolták, a hölgyek nagy hódolója volt és még repülőgépet is vezetett. A C-vitamin atyja az egyetlen olyan magyar tudós, aki az itthoni kutatásokért érdemelte ki az elismerést. A kis Albert gyerekként nem volt jó tanuló, ezért még házitanítót is fogadtak mellé, de már akkor is tudós akart lenni. Az első világháborúban orvostanhallgatóként került a frontra, ezüst vitézségi érmet is kapott, de mivel értelmetlennek látta a háborút, karon lőtte magát, hogy leszereljék. Diplomája megszerzését követően Németországban és Hollandiában is dolgozott kutatóként, majd apai örökségének köszönhetően többek között Pozsonyban, Prágában és Berlinben tanult biológiát, élettant, gyógyszertan, bakteriológiát és fizikát. Második doktori címét Cambridge-ben szerezte kémiából.

A C-vitamint a 30-as évek elején izolálta a szegedi egyetemen,

ahová Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter meghívására érkezett.

Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus – Fotó: Wikipedia

Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. A tudós 1938-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Humanista polgárként a szovjet-finn háború idején felajánlotta Nobel-díja érméjét a finneknek, amit azonban egy tehetős finn kiváltott és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A Kállay kormány idején titkos diplomáciai küldetésben járt a háborúból való kiugrás előkészítésére. Ezért a német megszállást követően illegalitásba vonult. A háború után közéleti szerepet vállalt, bízva az ország demokratikus átalakulásában. A politikai fordulat miatt azonban 1947-ben Amerikába emigrált. 1955-től amerikai állampolgárként élt, 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia, 1957-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett. Kétszer tért vissza Magyarországra, először a Szegedi Biológiai Kutatóközpont átadására 1973-ban, majd a Szent Koronát visszaszolgáltató küldöttség tagjaként 1978-ban.

Hevesy György vegyészprofesszor 1885-ben született Budapesten egy kikeresztelkedett zsidó család ötödik gyermekeként. A Piarista Gimnáziumban érettségizett. Vegyészmérnök hallgatóként tanult Budapesten, majd tanulmányait Berlinben folytatta. A freiburgi egyetemen szerzett diplomát, majd ott doktorált. Az első világháború idején hazatért, hogy magyar katonaként szolgálhasson, ideje nagy részét azonban a budapesti egyetemen töltötte. Szerették volna, ha itthon marad, ezért Kármán Tódor akkori közoktatási népbiztos-helyettes támogatta egy fizika-kémia tanszék létesítését, a terv azonban a Tanácsköztársasággal együtt megbukott. Bár Hevesy György nem politizált, ám a Kármánnal való jó kapcsolat miatt katedrájától megfosztották. Ezt követően külföldre ment. Koppenhágában Costerrel közösen felfedezte a hafniumot. Majd a Freiburgi egyetem professzoraként dolgozott, Dániában dolgozott együtt Nils Bohrral egészen az ország német megszállásáig. Ekkor Svédországba menekült. A stockholmi egyetemen örömmel fogadták.

Összesen hét alkalommal javasolták Nobel-díjra, melyet végül 1943-ban nyert el a radioaktív izotópok nyomjelzőként történő alkalmazásáért a kémiai folyamatok vizsgálatában.

Hevesy György vegyész – Fotó: Wikipedia

Ezt követően minden akadály elhárult, megkapta a svéd állampolgárságot. A tudós akkor volt igazán elemében, ha kutatómunkával foglalkozott: egészen 76 éves koráig aktívan dolgozott. Szívesen látogatott haza Magyarországra és folyamatosan levelezett hazai tudóstársaival. Egy kisbolygó és a Hold északi pólusvidékének egyik krátere is az ő nevét viseli.

Békésy György fizikus 1889-ben született Budapesten. Édesapja diplomata szolgálata miatt középiskolai tanulmányait több országban végezte, többek között Konstantinápolyban, Svájcban. Ezt követően a Berni Egyetemen kémia szakra iratkozott be. Vegyészmérnöki oklevele megszerzése után a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikából doktorált 1923-ban. Hallással kapcsolatos kísérleteit a Postakísérleti Állomáson végezte, saját maga által kifejlesztett módszereivel. A telefonmembrán és egy dobhártya-preparátum összehasonlításával vizsgálta a belső fül működését és az emberi hangérzékelést. Gyakorlati kísérleteihez az egyetem anatómia tanszékéről szerzett be emberi koponyákat a vizsgálatokhoz, amelyeket állítólag a táskájában vitt be munkahelyére. A vizsgálatokat követően az emberi fülben lévő csiga modelljeit építette meg, 3-5-szörös nagyításban. Ezeken a modelleken kiválóan megfigyelhette a hanghullámok által okozott folyamatokat. Az első, nemzetközi visszhangot kiváltó hallástani publikációja 1928-ban jelent meg.

Békésy György fizikus – Fotó: Wikipedia

Közben olyan akusztikai kutatásokba is belekezdett, amelynek eredményeként a 30-as években ő tervezte a Magyar Rádió stúdióinak az akusztikai tervezését, köztük a legendás 6-os stúdióét is. 1933-ban habilitált, 1940-től a Gyakorlati Fizikai Intézet professzora lett. 1944-ben bombatalálat érte a laboratóriumát, a műszerei és a jegyzetei is megsemmisültek, így nem tudta folytatni a kísérleteit. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba hívták meg, majd a Harvard Egyetemre. Ez idő alatt kutatói szabadságon volt, majd amikor azt 1948-ban nem hosszabbították meg, emigrált, soha többé nem tért vissza Magyarországra. A Harvardon 16 évig oktatott.

1961-ben vehette át a fiziológiai és orvostudományi Nobel díjat, a „belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéséért”, lényegében a hallás fiziológiájának feltérképezéséért.

1965-ben újabb csapás érte, amikor a Harvard egyetem alagsorában berendezett laboratóriuma teljesen kiégett, újra elveszített mindent. Ekkorra belefáradt az amerikai életbe, ezért elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását. Élete hátralevő részében Honoluluban folytatta kutatásait. 73 évesen halt meg. Végakaratának megfelelően hamvait a Csendes óceánba szórták. Művészettörténeti  gyűjteményét a Nobel-alapítványra hagyta, jelentős részüket négy stockholmi múzeumban helyezték el.

Wigner Jenő fizikus 1902-ben született Budapesten a Terézvárosban egy zsidó családban. Boldog gyermekkora volt, három testvére. Tizenegy évesen tuberkulózist diagnosztizáltak nála, így hat hetet töltött egy osztrák szanatóriumban édesanyjával. Középiskolai tanulmányait az ország egyik legjobb iskolájában, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, itt iskolatársa volt Neumann János, a későbbi világhírű matematikus és Harsányi János, a Nobel-díjas közgazdász. 1919 tavaszán, a kommunisták hatalomra jutásakor a család elhagyta az országot, először Ausztriában éltek, ahol beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki karára, majd a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Itt olyan neves tudósokat ismert meg, mint Max Planck, Werner Heisenberg és Albert Einstein. Itt ismerte meg Szilárd Leót, aki a legjobb barátjává vált. Itt doktorált 1925-ben, aztán rövid időre hazatért, édesapja mellett dolgozott az újpesti bőrgyárban. Amikor a berlini Kristálytani Kutatóintézet állást ajánlott neki, Németországba költözött.

Wigner Jenő fizikus – Fotó: Wikipedia

A 20-as évek végén megjelent, kvantummechanikához kapcsolódó publikációjával felhívta magára a fizikusvilág figyelmét. 1930-ban az amerikai Princetown egyetem tanára lett, Neumann Jánossal együtt. 1931-ben publikálta a Csoportelmélet módszer a kvantummechanikában című művét, amely ma is az elméleti fizika egyik alapja. A negyvenes évek elején az atomenergia békés felhasználását propagálta, ő tervezte az első kísérleti atomreaktort és ő javasolta, hogy a neutronok lassítására vizet használjanak. Az 50-es években több veszteséget is átélt, hiszen pályatársai, Fermi, Einstein és Neumann János meghalt, Oppenheimert pedig sok támadás érte.

A fizikai Nobel-díjat 1963-ban nyerte el „az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért”.

A díjon Maria Goeppert Mayerrel és J. H. D. Jensennel osztozott. 50 évnyi távollét után négyszer látogatott haza Magyarországra. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulatot látogatta meg, majd visszatért, amikor a társulat tiszteletbeli tagjává választotta. Legközelebb meglátogatta a Paksi Atomerőművet, és elnyerte az ELTE tiszteletbeli doktori címét. Amikor 1988-ban az MTA tiszteleti tagjává választotta, megromlott egészsége miatt már nem tudott hazautazni. 1992-ben közzétette emlékiratait. Az akadémia 1999-ben megalapította a Wigner Jenő díjat, ezt azok a szakemberek kapják, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén maradandót alkottak. Két magyar csillagász kisbolygót nevezett el róla, s az ő nevét viseli a Wigner Fizikai Kutatóközpont.

Gábor Dénes természettudós, villamosmérnök, feltaláló, a Brit Birodalmi Rend lovagja, a Royal Society rendes, az MTA tiszteletbeli tagja 1900-ban született Budapesten zsidó családban. Édesapja Günszberg Bernát főkönyvelőként, majd cégvezetőként és igazgatóként dolgozott. A család 1902-ben engedélyt kapott, hogy családnevüket Gáborra változtassák. Érettségi után azonnal behívták katonának, ott a nyelvet is elsajátította, és az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. Beiratkozott a Magyar királyi  József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába, eközben áttért az evangélikus vallásra. 1920-tól Berlinben, a Technische Hochschule elektromérnöki karán folytatta tanulmányait, rendszeresen támogatta Albert Einstein szemináriumát, ahol Wigner Jenővel, Neumann Jánossal is találkozott. 1924-ben szerzett diplomát. 1927-ben doktorált, 1933-ig a Siemens-Halske, 1933-48 között a British Thomson-Houston cégnél volt kutatómérnök, majd nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt.

Gábor Dénes fizikus – Fotó: Wikipedia

A második világháborút követően kezdett foglalkozni az elektronmikroszkópiával és a szabad elektronok külső térbeli mozgatásával. Ezen az úton eljutott az optikához és az információelmélethez. Egy rövid időszakban az Egyesült Izzóval is kapcsolatban állt. Holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tévéképcsövet is alkotott.

A Nobel-díjat „a holográfia módszereinek felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta.

A holográfia elvét ugyan már évtizedekkel korábban felfedezte, de a módszer gyakorlati megvalósítását a lézerfények koherens fénynyalábja tette lehetővé. A mérnöki fizika területén sok alapvető eredmény fűződik a nevéhez. Gábor Dénes látni vélte a jövőt. A jövőnk feltalálása című könyvében a fejlett technológia korszakának lehetőségeivel foglalkozott, a tudásalapú és az információs társadalom gondolata foglalkoztatta.

Idén januárban töltötte be 95. évét Polányi János Károly vegyész, fizikus, kémikus, aki 1930-ban született Berlinben magyar szülők gyermekeként. Nagyapja az egyik első magyarországi vasútépítő mérnök volt, nagyanyja pedig a század eleji Budapest egyik legnépszerűbb szellemi szalonját vezette. Orvos, filozófus, kémikus apja kikeresztelkedett, majd a Tanácsköztársaság bukása után Németországban telepedett le. A kis János már nem beszélte a magyar nyelvet, de gyermekkorában több nyarat töltött az itthoni rokonoknál. A náci hatalomátvétel után a család Manchesterbe költözött, John ott kezdte az iskoláit, majd 11 éves korától Kanadában folytatta, mert édesapja a bombázások elől Kanadába küldte. A háború befejezését követően visszatért Manchesterbe és a helyi egyetemen tanult, ahol édesapja is oktatott. Eleinte ugyan a költészet felé hajlott az érdeklődése, de végül apja nyomdokain a természettudomány felé fordult az érdeklődése, a molekulák energiaállapotának a kémiai reakciók során bekövetkező változásait vizsgálta.

Polányi Károly vegyész – Fotó: Wikipedia

1953-ban doktorált, ezt követően Ottawában dolgozott állami ösztöndíjasként, majd az amerikai Princetown egyetemen a kémiai fakultás tudományos munkatársaként tevékenykedett. Töretlenül haladt előre a tudományos pályán. Ennek megkoronázásaként

1986-ban „a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai  felismeréseiért – Dudley R. Herscbach és Yuan T. Lee társaságában – megkapta a Nobel-díjat.

Az elismerés negatív hozadéka volt számára, hogy a díjjal járó kötelezettségek, a reprezentáció, a látogatások, az előadások sok idejét elvették. Másrészt új irányt vettek a tudományos kutatásai, miután a díjátadón megismerkedett a fizikai Nobel-díjas Ernst Ruskával, Gerd Binniggel és Heinrich Rohrerrel, az alagútjelenség vizsgálatához alkalmas elektronmikroszkóp felfedezőivel. Jelentős közéleti tevékenységet folytatott. A világbéke és a nukleáris leszerelés kérdésben is többször szót emelt. 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Elie Wiesel magyar származású Nobel-díjas író, holokauszt-túlélő 1928-ban született Máramarosszigeten ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, kiválóan beszélt magyarul. A középiskolát a szülővárosában kezdte, de Erdély visszacsatolása után Magyarországon, Nagyváradon folytatta tanulmányait. 15 évesen családjával együtt Auschwitzba deportálták. Szülei és kishúga nem élték túl a láger kínjait, két nővérével a háborút követően Franciaországban találkozott újra.  1948-tól a Sorbonne-on tanult újságírást, majd egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott. Ezekben az években kezdett írni. Írásai elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak.

Ő használta először mai értelemben a holokauszt kifejezést.

Elie Wiesel író – Fotó: Wikipedia

1955-ben költözött New Yorkba, ahol 2016-os haláláig élt.

1986-ban kapta a Nobel-békedíjat, mint „az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára.”

Oláh György kémikus 1927-ben született Budapesten. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, 1949-ben doktorált. A szerves kémia iránt érdeklődött leginkább, így annak legnevesebb magyarországi szakértőjénél, Zemplén Gézánál lett kutatási asszisztens. Már az első tanulmányait nemzetközi érdeklődés övezte. 1954 és 56 között a szerves kémia tanszék vezetője és az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének társ-igazgatója volt. Az 56-os forradalmat követően családjával együtt elhagyta az országot. Előbb Londonba, majd Kanadába költöztek. Később az USA-ban, Clevelandben kapott munkát, a Case Western Reserve University-n.

Oláh György kémikus – Fotó: Wikimedia

1977-től Kaliforniában, a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanított. 1977-ben kinevezték az egyetem szénhidrogénkutató intézetének tudományos igazgatójává.

A kémiai Nobel-díjat „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért” kapta, lényegében az ő kutatásai döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, új utat nyitva ezzel a szénhidrogének előállítására.

2001-ben Corvin-lánc, 2002-ben Bolyai kitüntetésben részesült. 2006 óta Budapest díszpolgára, 2011-ben Széchenyi nagydíjat kapott.

Harsányi János 1920-ban született Budapesten, épp azon a héten, amikor a trianoni döntés szétszabdalta az országot. Az ország jobbításának szándéka, és a nehéz körülmények között a lehetőségek megtalálása, ez volt az a hajtóerő, aminek a játékszabályait kutatta munkájában, ami végül elvezette a Nobel-díjhoz. Harsányi János azt az optimumot kereste a matematika segítségével, amely közelebb visz a célok megvalósításához. A Fasori Gimnáziumban érettségizett. Érdeklődése a matematika és a filozófia felé vonzotta, de tiszteletben tartotta, hogy édesapja neki szeretné átadni a családi gyógyszertár vezetését. Ezért Lyon-ba ment, hogy vegyészmérnöki diplomát szerezzen. A második világháború kitörése miatt azonban hazatért és Budapesten szerzett gyógyszerész diplomát. Az egyetemi évek alatt felmentést kapott a katonai szolgálat alól, azonban 1944-ben származása miatt munkaszolgálatos lett. A századot Ausztriába deportálták, de ő maga megszökött az egységtől. Az életét az őt bújtató jezsuiták mentették meg.

Fotó: Wikipedia  

A háború után filozófiát tanult a Katolikus Hittudományi Főiskolán, ahol 1947-ben doktorált. A marxista tanok távol álltak tőle, ezért elküldték a szociológiai intézetből, a családi gyógyszertárat pedig államosították. 1950-ben Ausztráliába ment, közgazdászként végzett a Sydneyi Egyetemen. Több amerikai és ausztrál egyetemen dolgozott, 1961-től nyugdíjazásáig pedig a Berkeleyi-n tanított. Kaliforniában talált rá a játékelmélet egy olyan ágára, ami igazán érdekelte.

Az foglalkoztatta, hogyan lehet valóságos helyzetekben jó döntéseket hozni.

A cél, hogy a valószínűségeket és mások szándékait számba véve megtaláljuk a lehető legjobb megoldást az adott helyzetben.

Ezek a tanulmányok alapozták meg a hírnevét és ezek vezettek a közgazdasági Nobel díjig, amelyet 1994-ben kapott meg „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő munkásságáért” kapta, John Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva.

Harsányi elismertségét jól mutatja, hogy olyan stratégiai döntésekben is felkérték konzultánsként, amelyek a nagyhatalmak közötti fegyverkorlátozási és leszerelési egyezményhez (SALT) vezettek.

Kertész Imre személyében először kapott magyar író Nobel-díjat. Olyan világhírű írók társaságába került az elismeréssel, mint Gabriel García Márquez vagy Ernest Hemingway. Kertész Imre Kossuth díjas író, műfordító 1929-ben született. 14 évesen megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, 1945-ben tért haza. A Madách Imre gimnáziumban érettségizett, nem tanult tovább. Volt újságíró, gyári munkás, minisztériumi sajtómunkatárs, majd szabadfoglalkozású író és műfordító. Írói életműve azt vizsgálta, „lehet-e még egyénként élni és gondolkodni egy olyan korszakban, amelyben az emberek egyre teljesebben alávetették magukat a totalitárius hatalomnak.”

Kertész Imre író – Fotó: Wikipedia / Frankl Aliona

Regényeiben újra és újra visszatért auschwitzi tapasztalataihoz, ahová gyerekként hurcolták el. A Sorstalanság egy olyan gyermekről szól, a kit koncentrációs táborba visznek és a túlélést annak köszönheti, hogy alkalmazkodik a helyzethez. Kertész Imre 13 éven keresztül írta a regényt, amely 1975-ben jelent meg, majd 1993-ban átdolgozta.

Az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben vehette át „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben.”

Herskó Ferenc kémikus édesapja Karcagon volt az elemi iskola igazgatója. A zseniális tanár saját oktatási módszert kísérletezett ki, ez lett később a Herskó-módszer. A zsidótörvények és Magyarország hadbalépése után munkaszolgálatosnak hívták be. Az orosz frontra került, majd hadifogoly lett. Mivel otthonától távol volt, nem tudott a holokauszt borzalmairól. Ferenc 1937-ben született. Az otthon maradt családot a karcagi gettóba deportálták, és valami hihetetlen szerencse folytán nem Auschwitzba kerültek, hanem Bécs mellé. A hadifogságból hazatérő apa családjával együtt Budapestre költözött, majd 1950-ben kivándoroltak Izraelbe. Az édesapa továbbra is tanított, gyermekeit pedig jóhírű iskolákba járatta. Herskó Ferenc Izraelben Avram Hershko néven lett ismert.

Herskó Ferenc kémikus – Fotó: Wikipedia / Amos Ben Gershom

1965-ben orvosi diplomát szerzett, majd kétéves katonai szolgálat következett. Ezt követően a héber egyetem biokémiai tanszékén szerzett PhD fokozatot. 2 évig kutatott az Egyesült Államokban. Az izraeli műszaki egyetemen és a New york Egyetemen tanít.

A Nobel-díjat 2004-ben ítélték neki, a díjat Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal megosztva kapta az ubikviti-mediálta fehérjebomlás felfedezéséért.

S máris a jelenben vagyunk. 2023-ban a díjazottak között két magyar tudóst is találunk. Karikó Katalin biokémikus, az orvostudomány területén, az mRNS-alapú vakcinákkal és a koronavírussal kapcsolatos kutatásaival ért el átütő eredményt. A vakcinákkal kapcsolatos felfedezései a rákos megbetegedések gyógyítását is forradalmasíthatják. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Drew Weissmannal megosztva kapta a módosított nuleozidokkal kapcsolatos felfedezésért.

Karikó Katalin biokémikus – Fotó: Wikipedia / US Embassy Sweden 

A magyar születésű, magyar és osztrák állampolgárságú, Németországban élő Krausz Ferenc a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója fizikai Nobel-díjat kapott az „elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért.” Az ELTE egykori hallgatója a díjat megosztva kapta Pierre Agostinivel és anne L’Hullier-vel.

Krausz Ferenc Fizikus – Fotó: Wikipedia / Thorsten Naeser 

Büszkék vagyunk magyar Nobel-díjas tudósainkra. Olyannyira, hogy hazánkban több helyen is van emlékművük, többek között Budapesten a Tudósok fala, az ELTE Természettudományi Karának aulájában, Egerben a Wigner Jenő Műszaki Informatikai Középiskola udvarán a magyar származású Nobel-díjasok emlékparkjában.

Nyitókép: Wikimedia / Eric Arnold, Ava Helen and Linus Pauling Papers