Embertánc – keresve sem találnánk sűrűbb metaforát arra, amit produkcióitokban képviseltek. Hogy született meg az Embertánc című előadás ötlete?
Amikor 2022-ben elindult a Fitos Dezső Társulat hivatásos együttesi működése, úgy éreztük, hogy meg kell fogalmaznunk a saját ars poétikánkat. Olyan műsort szerettünk volna színpadra állítani Dezsővel, amely időtállóan képviseli azt a szellemiséget és ízlést, valamint azt a minőségi munkát, amelyet ezzel a nyolc párral szeretnénk kiteljesíteni. Így lett az Embertánc – más néven: A táncoló ember – a zászlóshajónk. 2022-ben a Hagyományok Házában kaptunk lehetőséget a bemutatkozásra, és nagy öröm számunkra, hogy most bekerült a Nemzeti Táncszínház színpadára.
Mit jelent ez a helyszínváltás az előadás szempontjából?
Tágabb tereket használhatunk, egészen más miliőben adjuk itt elő, ezért át kellett gondolnunk az előadást. Jó apropó volt ez az átformálásra, aktualizálásra, különösen, hogy Szent Iván éjszakájához közeledve új hangsúlyokat is kaphatott ez a csodálatos, autentikus táncszínházi előadás: szerelmi energiák élednek újjá, titkos szerelmi varázslásokkal fűszerezve. A nő és a férfi találkozásából születő harmónia és diszharmónia kerül fókuszba.
Fotó: Fi.tos Dezső Társulat / Éder Vera
Milyen anyagból válogattál a koreográfia megtervezése során?
Nyolc táncos párunk van, akikkel több mint húsz tájegység táncait visszük színre, etűd-szerkezetben.
Azt a fajta elválaszthatatlan szövetséget szeretnénk érzékeltetni, amely két ember, valamint ember és közösség viszonyát jellemzi – ehhez pedig bele kell néznünk örökségünk mély kútjába, hogy magunkat is meglássuk benne.
A paraszti kultúrában egyén és közösség viszonya merőben más volt, mint azt ma tapasztaljuk: a közösség választotta ki és ismerte el az egyéniséget, senki sem tűnhetett ki önmagát jelölve valamilyen különleges szerepre. Ma ez éppen fordítva van: az individuum utat tör magának a tömegben. Hogy működött ez a tánckultúra szintjén?
Nagyon más élmény az, amikor a falu választja ki, kit emel fel, mint amikor valaki el akarja fogadtatni magát egyéniségként. Gyermekkoromban sokat töltöttem falun, később pedig Dezsővel sokat jártunk terepre, nagyon sok gyűjtés előzte meg a mi színpadi munkánkat. Az a szellemiség, amit képviselünk éppen ezekből az élményekből és személyes találkozásokból kristályosodott ki, amelyekben részünk volt gyűjtőútjaink során. Ezt az élményt próbáljuk belecsepegtetni saját táncosainkba is.
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Nemcsak táncot, hanem zenét és éneket is gyűjtöttünk, ezáltal pedig olyan fantasztikus személyiségeket ismerhettünk meg, akiket a saját közösségük is kiemelt soraiból. A hagyományos kultúrában egy közösségen belül nem az egyén határozta meg a közösségben betöltött szerepét, hanem a közösség válogatta meg, kik azok az egyéniségek, akik mások, mint a többiek, mert valamiben élen járnak – őket mindig tisztelet övezte. Mindig volt egy gazda, vagy egy vőfély típusú szónok, akinek jó beszélőkéje volt; volt egy regös a faluban, aki jól tudta űzni-fűzni a történeteit, aki a mesékben jeleskedett; voltak énekesek; vagy voltak a nagyon jó táncosok.
Nagyon más élményt és perspektívát nyújt az, amikor a falu választja ki, kit emel fel, mint amikor valaki el akarja fogadtatni magát egyéniségként.
Erdélyben Kalotaszeg tánchagyománya a páros- és legényes táncok szempontjából az egyik leggazdagabb rétege néptánckultúránknak. Gondoljunk bele, milyen fantasztikus egyéniségek kellettek ahhoz, hogy ilyen magas fokra jusson ez a rendkívül cizellált mozgáskultúra! Mindig voltak személyiségek a közösségen belül, akik többek voltak az átlagnál, és akik például fantasztikus táncosok voltak, rendszerint másban is jeleskedtek – őket a falu emelte ki soraiból.
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Mit mutat meg ebből a dinamikából az Embertánc?
Az Embertánc szempontváltásra késztet. Nyolc táncos párunk mindegyike kapott egy saját kistájat: a vasi, a vág-garamközi, a somogyi, a mezőföldi, a rábaközi, a szigetközi, a csallóközi és a zalai falvak táncait mutatják be. Ez a tánc- és dallamfüzér kiválóan érzékelteti, hogy miközben a Dunántúl hatalmas tájegységnyi területén nagyon különböző az egyes kistájak és az azokat alkotó falvak hagyománya, mégis megfigyelhető egy szerves egység, ami összetartja, egységes képpé formálja ezt a színes világot. Mindenhol megtaláljuk a csárdás- és ugrós táncokat, hasonló tempó- és dallamvilággal, mégis mindegyik helyi változat egyedi, önálló színt ad a teljes képhez.
Nem foltokat érzékelünk, hanem egészet, egységet, harmóniát. Így van ez akkor, ha az egyéniség és az egyediség a saját kontextusában mutatkozik meg.
A néző számára jól érzékelhetővé válik a közösség ereje, ahogy az is, hogy a tánc által az egyén hol helyezkedik el a közösségen belül.
A teljesség élményéhez ugyanúgy hozzátartozik a diszharmónia is, mint amennyire természetes, hogy harmóniai nélkül semmilyen emberi létezés nem fenntartható. Ezt a jelenséget a táncokban is érzékelhetjük?
Ahogy az emberi szerepek – például a nő és a férfi – kettősségben, azaz párokban léteznek, úgy a tánc ritmusában és tánckultúra egészében is érzékeljük ezt a dinamikát. Az Embertánc felépítésében is megmutatjuk: az elején harmóniából indul és diszharmóniává tornyosul az etűd, majd a táncfolyam elvezet a Kárpát-medence keleti végeire, a gyimesi csángókhoz, ahol az ott még tetten érhető ősi hangulatú, stílusában is a régmúltat idéző, harmonikus egésszé teljesedik az élmény.
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Mi az Embertánc legfőbb üzenete?
A Gyimeseket említettem imént, de más vidékeken is működik még a gyakorlat, hogy kalákában mennek egymást megsegíteni az emberek: akinek a termését elverte a jég vagy éppen elhulltak az állatai, esetleg építkezik vagy csak szegényebb, azt a patakokba szervezett közösség tagjai felkarolják, hiszen mindenki tudja, hogy ha rá kerül a sor, ő is megkapja ezt a segítséget. Nem engedik, hogy valaki kihulljon a közösségből – ezt a szellemiséget kellene visszatanulnunk. Ha kicsit vissza tudnánk lépni az időben, hogy megtanuljuk, ami nagyszüleink, dédszüleink számára természetes volt – az egymásra figyelést, az egymásra szánt idő fontosságát – élhetőbb életet teremthetnénk magunknak.
Olyan rövid ideig vagyunk itt, a Földön! Érdemes minőségileg megemelni társas kapcsolatainkat.
Mi a különlegessége az Embertánc Szent Iván éji koreográfiájának?
A férfi és a női energiák erejére alapoztuk a megújított koreográfitát, mert azt szerettük volna megmutatni a szerelem és a tánc nyelvén, hogy ezek a ma kicsit elmosódó nemi szerephatárok milyen fontosak. A tiszta női és tiszta férfi minőségek erejére ma is szükségünk van: nagyon fontos, hogy mit tudunk megőrizni nőiségünkből, tudatában kell lennünk annak, hogy mire vágynak a nők, mire a férfiak. Ezeket olyan gyönyörűen meg lehet fogalmazni a tánc, a zene és az énekek nyelvén. Paár Julcsi barátnőm, zeneterapeuta, énekes, előadó, énektanár fantasztikus acapellát tervezett a női részhez csodálatos énekhangokból – olyan az egész hatás, mintha szimfonikus zenét hallgatnánk.
A koreográfia egyik hangsúlyos eleme, hogy a lányok párnákkal táncolnak, a fiúk dobokkal hozzák a kemény, virtuóz ritmust és az erős férfi energiákat. Amikor elnézem őket, bele tudok feledkezni mindkét minőségbe, és egyértelmű, hogy összetartoznak: mindkettőre szükségünk van a harmóniához, a teljesség megéléséhez.
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
A táncszínházi előadásban készülünk egy kis meglepetéssel is: mindenki kap tőlünk egy lezárt borítékot, melybe a hagyomány hiedelem-rétegéből csempésztünk érdekes csemegét, ezzel is érzékeltetve, hogy a népi kultúrát nem lehet elemeire bontani, kiragadott részekként bemutatni, hiszen komplex egész, melyben a tánc is az összes többi kulturális jelenség kontextusában jelenik meg.
A Szent Iván éjhez sok szerelemvarázsló praktika is tartozott hajdanán, ebből kínálunk ízelítőt a résztvevőknek.
Többet nem árulhatok el a meglepetésről, de jó szívvel ajánlom, hogy mindenki jöjjön el, aki úgy érzi, van mit javítania szerelmi életén!
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Évad végéhez közeledve mit lehet tudni további terveitekről?
A nyár folyamán nagyon sok fesztiválon és vidéki programon is részt fogunk venni. Augusztus 20-án egy folkTrend divatbemutatóval fogunk fellépni a Budai Várban, a Mesterségek Ünnepén, szeptembertől pedig új bemutatókkal készülünk. Tervezünk egy csecsemőszínházat, ami teljesen formabontó – zenei szerkesztője ugyancsak Paár Julcsi lesz, rendezi, Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatónője és nagyon sok gyerekszínházi előadás rendezője.
A néptánc berkein belül ezt a műfajt, a csecsemőszínházat még senki sem próbálta, mi vagyunk az első kísérletező fecskék ebben a témában:
0-tól 3 éves korig próbáljuk érzékenyíteni az apróságokat a színházra és a népi kultúra ritmusaira. Első ilyen előadásunk októberben lesz, a Nemzeti Táncszínházban.
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Novemberben pedig a Hagyományok Házában Federico Gracía Lorca Bernarda Alba háza című művéből inspirálva, de magyar vonatkozásokra építve mutatjuk be az egyelőre munkacímmel ellátott Nők férfiak nélkül új produkciónkat. Karácsonyra A fény meséjével készülünk, ugyancsak a Nemzeti Táncszínházba, jövőre pedig egy erdélyi táncokból építkező, új folklór előadásunk lesz, tehát sok tervünk van. Különleges kincs, hogy tehetséggondozó csoportjaink is egyre ügyesednek és létszámban is bővülnek –
mi valóban azt érezzük, azt éljük meg, ami a mottónk: jövőnk a hagyomány!
Fotó: Fitos Dezső Társulat / Éder Vera
Embertánc
Zenei rendező: ifj. Csoóri Sándor
Zenei szerkesztő: Pálházi Bence, Paár Julianna
Dramaturg: Markó Róbert
Viselet-Jelmez: Kocsis Enikő Harangozó Gyula-díjas
Szaktanácsadó: Dr. Varga Sándor
Fény: Papp Kornél
Rendező-koreográfus: Kocsis Enikő Harangozó Gyula-díjas és Fitos Dezső Népművészet Ifjú Mestere és Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész
Előadja: a Fitos Dezső Társulat tánckara és Pálházi Bence Bandája
Ajánljuk még:
„Minden megpróbáltatástól csak erősebb lettem” – Szabival, a pékkel beszélgettünk
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
