A megújult Szent István-terem méltó születésnapi ajándék: Isten éltessen, Magyarország!

„Ez az épülettag, ami többek között a Budapesti Történeti Múzeumnak ad most helyet, már III. Károly korában létezett. Aztán Mária Terézia is átépítette, majd, amikor a kiegyezést követően az uralkodói pár dönt a palota bérléséről, akkor Hauszmann Alajos is átépíti, és ugyanekkor kap megbízást a Krisztinavárosi szárny kialakítására, ahol most az Országos Széchenyi Könyvtár található” – foglalja össze az épületszárny történeti előzményeit Varga Zoltán közgazdász, építőipari beruházásszervező, a Nemzeti Hauszmann Program projektvezetője. A háború idején az összekötő szárny találatokat kapott és kiégett, majd az 1950-es évek újjáépítési munkálatai újabb nyomot hagytak a műemléképület-együttesen. Most látható pompáját a 2015-től kezdődő felmérések, falkutatások, tervezési és előkészítési fázis után a 2019-ben elkezdődött tényleges felújítási munkálatok adták vissza.

A déli összekötő szárny bejárata, az első emeleten a Szent István-teremmel – Fotó: Várkapitányság

A hajdani távirdai áthajtó fölött elhelyezkedő, több mint 70 m²-es Szent István-terem valószínű, hogy eredetileg nagyon díszes várakozótérként szolgált, így a földszinti épületrész kevésbé dokumentált, de az első emeleti teremnek is csak részleges dokumentációja állt rendelkezésre a rekonstrukcióhoz. A forráskutatás fontos dokumentumai voltak például a korabeli elszámoló végszámlák, amelyekből a vásárolt és beépített anyagoknak nemcsak az ára, hanem a mennyisége is kiderült.

„Három ilyen díszterem volt a palotában: a Duna-parti szárnyban a Habsburg-terem, a krisztinavárosi szárnyban a Mátyás-terem és a déli összekötő szárnyban a Szent István-terem. Ezek mind Hauszmann Alajos építészeti munkásságának termékei és a három terem szimbolikáját városi legenda is őrzi: a Császárság és a Magyar Királyság közötti hidat Szent István tudja megteremteni” – avat be a szakmai kulisszatitkokba Varga Zoltán, miközben végigjárjuk a felújított és a nyitás előkészületeitől zsongó területet.

„Nagyon nagy dolgot műveltek a kollégák, mert annak idején, amikor a Szent István-termet készítették, akkor három sanszuk volt: egyszer fölállították a Thék Endre műhelyében, másodszorra a Párizsi Világkiállításon, harmadszor pedig itt, a helyszínen. Nekünk egyszer lehetett: csak itt” – mondja a mostani munkálatok projektvezetője a nyitás előtti napok utolsó simításai közepette. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon, ahová Ferenc József császár rendelkezései szerint vitték ki, a Szent István-terem elnyerte a kiállítás fődíját. 1902-ben építették be végső helyére, a királyi palotába a kor iparművészeti műremekeit sűrítő szobát.

A terem bejárata a krisztinavárosi szárny felől – Fotó: Várkapitányság

A 2021. augusztus 20-án a nagyközönség számára is megnyíló Szent István-terembe egy „előcsarnokon” keresztül jutunk be. Az előtérben Havadtőy Sámuel képzőművész installációja fogad bennünket: ajtók sorozatára felírt és a teremben elhelyezett képernyőről színészek által is megszólaló szent istváni intelmek üzeneteivel lépünk be a káprázatos Szent István-terembe.

 

Havadtőy Sámuel képzőművész installációja – Fotó: Várkapitányság

A terem megépítésére eredetileg is Zsolnay Vilmos kapta a megbízást a csempéből készült berakások, a mennyezetig érő csempekályha, valamint a Strobl Alajos által megmintázott Szent István mellszobor és a fali képek elkészítésére. Zsolnay felajánlotta, hogy az egész termet elkészíti saját gyárában, Hauszmann azonban a kor kiváló fa-, fém- és textilműveseit is szerette volna bevonni az alkotási folyamatba. Így valósult meg Thék Endre műhelyében először a neoromán stílusú terv, ami önmagában is erős üzenettel bírt: „a historizmus idején a neoromán korba visszanyúlni, az tényleg nagyon erős üzenetet hordozott, hiszen a legősibb, legrégebbi korra mutatott vissza és szinte már bizánci, föníciai eleganciát hozott nagyon gazdag motívumaival” – mondja Varga Zoltán.

A terem falait díszítő királyképek sorozatot eredetileg Roskovics Ignác festette meg, vászonra, olajjal – ezeket ma az Országházban láthatjuk –, majd ezek kerámiába átültetett változatát vállalja be Zsolnay. „Egy aranyos anekdota szerint annak idején Zsolnay a saját nagyon jó kezű pingáló festőivel nem tud megbirkózni, és festőművészt kell betanítani arra, hogy a kerámiára át tudja vinni a képeket.

Mi történik a XXI. században? A Zsolnay gyár ismét megkapja ezt a megbízást, saját pingáló festőjének ismét beletörik az ecsete – főleg az anatómiai ábrázolásoknál nagyon nehezen küzdenek meg vele –, és szintén egy realista festőművész, Ódor Bence készíti el a kerámia faliképeket, dr. prof. Fusz György vezetésével. IV. Bélával kezdi a munkát, és már az első próbafestései nagyon jól sikerülnek, így aztán ő fejezi be az összes királyi képet. Egy-egy kép kilencszer van kiégetve, mert ahogy hordják fel a rétegeket és ahogy a hőmérséklet csökken, úgy jönnek elő a különböző színek” – osztja meg a szakmai kulisszatitkokat a projektvezető.

A királyképek sorozat darabjai – Fotó: Várkapitányság

A fából készült intarziás padló volt az első beépített elem a teremben, ezt kellett először megterveznie Angyal Tibor építészmérnöknek ahhoz, hogy a terem berendezéseinek elhelyezkedését, pontos arányait és méreteit rögzíteni lehessen. Hagyományos és modern famegmunkálási technikákkal és rengeteg aranyozással épültek meg az egyes fali, mennyezeti elemek és bútorok. Az aranyozás tömegben kifejezett becsült értéke 60 kilogramm körül van. A fali kárpitok, az öntvényből készült csillárok és fali karok, illetve a famunkák aranyozásaiban, akárcsak a csempére felvitt aranyszínű mázban is valódi arany található, különböző ötvözetekben.

Az intarziás padló mintázata adta az alapot a többi elem beépítéséhez – Fotó: Várkapitányság

A terem rekonstrukciója újfajta kihívásokkal is szembesítette mai építőit: a korszerű igényeknek megfelelően kellett kialakítani és beépíteni a szellőzőrendszereket, hosszú élettartamú, ugyanakkor energiatakarékos izzókat kellett beszerelni a speciálisan erre a célra gyártott lámpákba, illetve a kamerákat is úgy kellett beépíteni, hogy egyfelől észrevétlenek maradjanak, anélkül, hogy a rekonstruált berendezéseken módosítani kelljen, másfelől viszont a teljes teret beláthatóvá tegyék. Rendkívüli szakmai összefogásra volt szükség az egyes kivitelezők munkájának összehangolásában.

Ha minden szakmát összeadunk, a majd’ 70 m²-es terem újjáépítésén száz körüli számú szakember szorgoskodott a kezdetektől a születésnapi nyitásig. Minden területről magyar szakemberek dolgoztak a rekonstrukción, egyedül a textilművesség területéről kellett németországi műhely segítségét kérni.

 

 A bársonyból, selyemből és drágakő-, illetve márványberakásokból készített függöny zsinórozása – Fotó: Várkapitányság

Angyal Tibor, a Szent István-terem tervezője, dr. Rostás Péter művészettörténész és a Várkapitányság felkérésére hat évet dolgozott az eredeti állapotok felkutatásán és visszaállításán. A teljes pompáját visszanyert terem minden apró részletének megtervezése az ő kezéből indult, majd a mintadarabok legyártásával került a többi szakember, kivitelező műhelyébe. A tervező a terem piperetakarítás előtti pillanataiban, az utolsó simítások közepette idézi fel a kezdeteket: „Mindenki alábecsülte ezt a feladatot. Én sem tudtam, mibe vágok bele 2015 októberében. Voltak ugyan fényképek, nagyon jók is, de ezek nem voltak teljesen egyformák.”

A fa elemek aranyozását aranylapokkal készítették – Fotó: Várkapitányság

A nehezített terepen induló építész rengeteg apró részlettel illusztrálja, mi mindenre kellett odafigyelni a rekonstrukciónál és melyek azok a részletek, amelyek az eredeti kivitelezésben valószínű esetleges megoldások lehettek, ám, amelyeket a mostani rekonstrukcióban pontosan kellett újjáalkotni. Az oszlopok faragásain végigkövethető jobbos vagy balos indamotívumokat laikusként nem is biztos, hogy észrevesszük, ha nem jó irányba „szaladnak”, ahogy a fafaragások illeszkedésénél találkozó farkasfogak metszésének irányára sem biztos, a faliképek hátterének aranyozott mintahálójára pedig garantáltan nem ilyen „kritikus” szemmel figyelünk. A mintákat sok esetben csak egy-egy homályos fényképrészletből lehetett sejteni, amit aztán nagyítva és beforgatva látva kellett újrarajzolni a terem teljes mintakészletét.

A Szent István-terem műemléki rekonstrukciójának projektvezetője, Kapitány Dóra éppen az utolsó mennyezeti csempe elhelyezésében segít a mestereknek, miközben magyarázza: „A pápai mesterek, akik a famunkát készítették, az egészet kirakták előzőleg a műhelyben, a földön. Majd kevesebb mint két hét alatt kellett úgy összerakniuk, hogy fel is kellett fúrni a 800 kilónyi kerámiát tartó famennyezeti elemeket. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra.”

Minden kulisszatitkot nem árulhatunk el a Szent István-teremről: augusztus 20-án nyitja meg kapuit a látogatók előtt és néhány napig ingyenesen lesz látogatható – érdemes tehát megnézni. Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphatott volna Magyarország: az államalapító szent királyunkról elnevezett hajdani impozáns várakozótér teljes pompájával ismét emlékeztet az összetartozás és az összetartás fontosságára.