6 vers és 6 kép a múlt századból, ami meghozza a kedved a szürethez

Ady Endre: Dalok a szüretről

Dalok a szüretről

I.

A bihari hegyekről
Komor dalt írtam egyszer,
Áhítatos, komor dalt,
Volt benne szentség, kegyszer,
Egész Új-Testamentum
Bent lüktetett a dalba...
A bihari hegyekről
De másként zeng a dal ma!...

A bihari hegyekről
S a váradi hegyekről
Leszedik a csillagot
Most a magas egekről.
Egész Ó-Testamentum
Feltámad mindig őszre,
Tudniillik az a rész,
Melynek Noé a hőse...

II.

Sokat ígért a kora mustra,
Készül is ám a tor a mustra.
Ha Ön a mustot szereti,
Hát kortyolhat most eleget,
De nemcsak vendéglőben sürget
Akkor majd tányért, meleget...

III.

A szüret lélekemelő ügy,
A szüret kedves, szép dolog,
De legfőképp maga a lényeg,
Mely körül a szüret forog,
Többrendbeli Fausztot szült már
Az újabb és a régi kor:
Valamennyinek bölcsessége
Gretchen kisasszony volt s a - bor...

IV.

Cigány népe víg Tháliának
Ma majd mind egyig szüretelt,
Feltehető tehát ma ismét,
Hogy minden próba szünetelt.
Ámde azért, mert szüreteltek,
A helyzet nem túl fekete,
Meglátják, az előadásnak
Milyen gyors lesz a menete!...

 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Kosztolányi Dezső: Szüret 

Kötéllel ráztam a piros gyümölcsfát,
hullt a gyümölcs ölembe csendesen.
A két karom tárom feléd remegve,
hullj az ölembe, én szerelmesem.

 Fotó: Fortepan / Mohl József

Tóth Árpád: A vén magyar hegy...

A vén magyar hegy csöndes és borús,
Hervadt piros levéllel koszorús,
Az őszi nap rubinttal gyújtja fel,
S a szőlőfürt a csöndben énekel:...

*

Az este csöndes, elmúlt a szüret,
A felhők bús járása alacsony,
A vén szőlőhegy zordan felmered,
Viharra vár a néma Badacsony.
Őszi villámok sárga fénye lobban,
S az avaron rubint gyíkokat űz,
És felneszel, s dúdolni kezd titokban
A hegytetőn rakott venyigetűz:
Züm, züm, aluszol-e, vén hegy,
Züm, züm, kár ...........
Züm, züm, szomoru szüret volt,
Züm, züm ..............

 Fotó: Fortepan / Mohl József

Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben(részlet)

OKTÓBER
Az erdélyi szüret dicsérete

A sors galád napok közé sodort.
Nincs semmi, semmi víg szüreti hang itt,
a szőlősgazda szomszédjára sandít
s a pinceszájra követ kőre hord.

Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.
Unott, bús arccal szürcsölik a bort,
mely dohos pincék mélyében kiforrt
és gyűlöletet száz repedt harang szít.

Mikor majd égi ígék zengenek
s közös szüret nagy, boldog mámorával
együtt mulatnak három nemzetek

s egymást hintik a könnyek harmatával -
Úristen, akkor én már hol leszek
s kiből fakad majd harsogó, vidám dal?

 Fortepan / Kern család

Juhász Gyula: Október

Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.

Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!

 Fortepan / Karabélyos Péter

Babits Mihály: Szüret előtt

Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka,
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.

Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka, -
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.

Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat -
ó méla napfény, lankadt dajkaság!

Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!

Fotó: Fortepan / Vojnich Pál