„27 éve gyűrjük egymást, a lelkünket és a verseket” – a Kossuth-díjas Misztrál Együttessel beszélgettünk

Kult

„27 éve gyűrjük egymást, a lelkünket és a verseket” – a Kossuth-díjas Misztrál Együttessel beszélgettünk

Magyar és külföldi költők verseinek magas színvonalú és eredeti hangzásvilágú megzenésítésével a magyar zenei kultúrát gazdagító, értékes és sokoldalú művészi tevékenységük elismeréseként 2024. március 14-én megosztott Kossuth-díjban részesültek az 1997-ben alakult, Liszt Ferenc- és Magyar Örökség-díjas Misztrál Együttes tagjai, akik a megtisztelő kitüntetést az Országház kupolatermében, Sulyok László köztársasági elnöktől vehették át. A díj és az együttes történetéről a Misztrál három alapítótagjával Heinczinger Miklós „Mikával”, Tóbisz Tinelli Tamással és Török Mátéval beszélgettünk.

Az első Kossuth-díjakat az 1848-as forradalom centenáriumán 1948. március 14-én adták át. A kezdetektől fogva komoly elismerést jelentő kitüntetést akkoriban még nem csupán az ország legkiválóbb tudósainak, művészeinek ítélték oda, de az országot a világháborúkat követően talpra állító ipari munkások és földművesek legkiválóbbjai is kiérdemelhették. A díjat 1965-től kezdve április 4-én, a hazánkat ismételt tragédiába taszító „felszabadulás” szocialista ünnepén adták át, 1966-tól pedig már csak három évente, és kizárólag a művészet és kultúra képviselőinek ítélték oda.

Hazánk legrangosabb művészeti-kulturális kitüntetését a rendszerváltozást követően ismét évente osztják ki, a kitüntetésre javasolt személyekre egy bizottság ajánlása alapján a kormány tesz előterjesztést, a díjakat március 15-e alkalmából a mindenkori köztársasági elnök adományozza. Különös érdekessége a díjnak, hogy amennyiben a díjazott érdemtelenné válik, a címet az államfő a kormány előterjesztésére akár vissza is vonhatja! 

A jelenkori díjazottakat megelőzően Kossuth-díjat kapott egyebek mellett Szent-Györgyi Albert, Bartók Béla, József Attila és Kodály Zoltán, a közelmúltban pedig Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Kallós Zoltán, Sára Sándor és Törőcsik Mari is. A kitüntetés mellé az alapításkor babérkoszorú is járt, 1991 óta a díjazottak okiratot, jelvényt és egy közel egy méter magas, Kossuth Lajost formázó, aranyozott és ezüstözött bronz szobrot kapnak.

Fotó: Misztrál Együttes

A Dunakanyar környékén élő zenészekből álló Misztrál Együttes a népdalfeldolgozások mellett magyar és külföldi költők-írók verseinek megzenésítésével vált ismertté. Nevükhöz fűződik a 2002 óta Nagymaroson évente megrendezett Regejáró Misztrál Fesztivál, valamint a sűrűbb találkozási lehetőséget biztosító Regejáró Művészeti Klubok, melyeken művész barátaikkal a Kárpát-medencei verséneklés és énekmondás minél szélesebb repertoárját igyekeznek bemutatni. Ahogy az alapítók mondják,

a magyar népzenéből kiinduló, de gyakran világzenei, rock, reggae, vagy éppen jazz-elemeket is magába foglaló hangzásvilágukkal olyan egyedi „Misztrál-hangzást” teremtettek, amely ma már nem csupán a Kárpát-medencében, de külföldön is ismert és elismert – a névjegyükké vált.

Az 1997-ben alakult Misztrál Együttes különleges színfoltja a magyar zenei és népzenei életnek, és már az induláskor is egyértelmű volt, hogy saját utat járnak. „Az, amit több mint 20 éve elkezdtünk, akkoriban egyáltalán nem volt általános. Szüleink és barátaink sem gondolták, hogy mi ezt ennyire komolyan gondoljuk” – emlékszik vissza a kezdetekre Máté, majd ezt ki is fejti:

„József Attila egyik versében olvashatjuk, hogy adódjatok össze. Ez a díj is egy ilyen összeadódás eredménye, ami az egész verséneklő közösségnek lendületet adhat.

Mindegyikünk saját habitusa szerint választ verseket, dalaink egyfajta dekódolását jelentik azoknak a világoknak, melyeket az írók verseikben elrejtettek. A Misztrál működése valójában egy olyan csapatmunka, melyben a zenészek az énekelt dalhoz dallamot és zenét komponálnak, a szöveget a költők írják. A díj tehát valahol mindazon írókat és költőket is illeti, akiknek a szövegeit az együttes megzenésíti. Ugyanilyen vonatkozásban értelmezve a kitüntetéssel nem csupán a Misztrál Együttest, de az énekmondók és verséneklők teljes közösségét is elismerték.”

Szöveg és dallam harmóniája fülbemászó hangzással teszi felejthetetlenné fellépéseiket. Érzékeny és változatos, igényes válogatásokhoz szoktatták hozzá közönségüket. „Ahhoz, hogy a versekre és a bennük rejlő üzenetekre rátaláljunk, elengedhetetlen, hogy verseket olvassunk” – folytatja Mika. „Embere válogatja, hogy összevissza válogatunk az írók-költők művei között, vagy egy adott időszakban szinte kizárólag egyetlen ember műveire összpontosítunk. Érzések, hangulatok, életállapotok befolyásolják, éppen kit melyik vers ihlet meg, és melyik szólaltat meg bennünk egy addig ismeretlen dallamot.

A legtöbb esetben a szöveg szüli a dallamot, nem pedig a dallamhoz keresünk szöveges tartalmat.

Ahogy olvasom a verset, egyből elindul egy dallam is a fejemben. Van amikor nem így van, és mégis születik egy új dal, de az kínkeserves munka… Mikor hoz valamelyikünk egy dalt, akkor közösen nekiülünk farigcsálni a ritmust, a hangszerelést. A szöveghez csak nagyon ritkán nyúlunk hozzá, amivel mégis hangsúlyokat tudunk tenni, ha például refrénként sorokat vagy versszakokat ismétlünk, de ezt is minden esetben úgy tesszük, hogy az eredeti mondanivaló megmaradjon, megerősödjön.”

A „melyik volt hamarabb: a szöveg vagy a zene?”– kérdésre mindannyiuknak saját válaszuk van, de az alkotásban jellemzően a szöveg élvez elsőbbséget. „A versekre olykor azonnal érkezik a dallam, de előfordul az is, hogy egy adott részletére érkezik csak hirtelen, s a vers többi sorára csak később, s olyan is van, amikor évek telnek el, míg összetalálkozik bennem a szöveg és a zene” – veszi át a szót ismét Török Máté. „Az elmúlt néhány évben viszont az is előfordult, hogy egy dallam előbb született meg, mint maga a vers. Kérdés, hogy a megzenésített vers analógiáján ilyenkor beszélhetünk-e megszövegesített dallamról?

Ha kapunk felkérést, hogy valamelyik író-költő műveivel foglalkozzunk, mint például a Dsida és a Babits lemezek esetében is történt, akkor elkezdünk bolyongani a világukban, és előbb-utóbb rátalálunk azokra a művekre, melyekről az adott pillanatban úgy érezzük, hogy hozzánk szólnak.

Az ilyen időszakok alatt nagyon jól meg lehet ismerni a költőknek a valódi énjét, ami gyakran egészen más, mint amit az iskolában tanultunk róluk…”

Olykor a születő dallamok új szövegeket inspirálnak: „Kortárs költők több esetben írtak már szövegeket a bennünk megszületett dallamokhoz. Zeneileg nagyon élvezem, ha kicsit csűrhetem-csavarhatom a dolgokat, talán ez a saját szerzeményeimnek ad is egyfajta sajátos hangzásvilágot” – mondja az együttes harmadik alapítótagja, Tamás. „A szövegek mellé rendelt fúziós zenék, ritmusok, instrumentális közjátékok nagyon változatossá tudják tenni a végső zeneművet.

Nálam az is gyakori, hogy annyira megtetszik egy vers, hogy újabb és újabb, akár 6-8 dallam is megfogalmazódik bennem, mire tényleg azt érzem, hogy az valóban eltalálja és segíti a vers mondanivalójának átadását.

Az ihletet megtanulja az ember előhívni, de ez nem képzelhető el hosszú évek kitartó munkája és tapasztalat nélkül.”

A Kossuth-díj minden művész életében mérföldkőnek számít, egy ilyen különleges repertoárral rendelkező együttes számára nemkülönben. „Minden visszajelzés nagyon fontos, melyeket kapunk” – folytatja ismét Mika. „Ilyen a most átvett Kossuth-díj, de ilyenek a korábban megkapott elismerések is. 27 éve gyűrjük egymást, a lelkünket és a verseket, egy ilyen állami kitüntetés nagyon fontos megerősítés, hogy nem csak nekünk, de talán az egész nemzet számára értékes az a munka, melyet végzünk. De a pozitív megerősítés nem csak a művészember számára fontos, hanem mindenkinek azon a területen, ahol éppen ő van.

Mi egy nagy családként dolgozunk, a három alapító mellett a Misztrál együttesben most már jói ideje Heigl László és Pusztai Gábor muzsikál, a zenekar munkáját Szalai Zoltán hangmérnök segíti.

Az elmúlt 27 év során rajtuk kívül sokan megfordultak a zenekarban, akik munkája kivétel nélkül hozzájárult a mostani elismeréshez. Egy élő, lüktető kis közösség vagyunk, melynek természetesen a közönség is nagyon fontos része. Hálásak vagyunk a Teremtőnek, hogy ezen az úton járhatunk és alkothatunk!”

Ajánljuk még:

Nemcsak a mesék, a regények is tanítanak: hat klasszikus olvasmány az életről

Az életről szóló, ma divatos könyvek többnyire üzleti sikersztorikat, motivációs sugallatokat közvetítenek. Ma már nem érdekes a küzdelmes élet, inkább gyors, látványos, lényegre törő történetek kellenek, olyanok, amelyekbe nem fér bele sem a sikertelenség, sem a halál. Ha nem felejtenénk el az irodalmi klasszikusokat leemelni a polcról, olyan – rólunk, esendő, bűnös, érző emberekről szóló – történetekkel ismerkedhetnénk meg, akik ebben a tökéletlen világban a boldogságot és a létezés értelmét keresik.