Ezzel a bevezetővel indít az Emeljük villánkat a sokszínűségre! címet viselő petíció, amit az Arche Noah osztrák civil génbank indított útjára, és melyhez a Magház Egyesület mellett számos más génmegőrzéssel foglalkozó európai szervezet támogat. A Magház Egyesület tagjai 2012 óta dolgoznak azért a Nemzeti Génbankkal (NBGK) – annak munkáját kiegészítve és azzal együttműködve –, hogy idehaza is megvalósulhasson a mezőgazdasági sokféleség termesztésben való megőrzése és az ökológiai elveken nyugvó szelíd kertészkedést gyakorlata – így nem meglepő, hogy hangjukat emelték a tervezett szabályozás esetleges negatív forgatókönyvei ellen.
A petíció arra szólítja fel az Európai Parlamentet és a mezőgazdasági minisztereket, hogy vizsgálják felül az új törvényjavaslatot. Felhívásukban kihangsúlyozzák, hogy minden körülmények között ragaszkodnak ahhoz, hogy
olyan jogszabály szülessen, amely lehetővé teszi a magok szabad cseréjét, növeli a biodiverzitást, tiszteletben tartja a gazdák jogait, és alapot biztosít egy valóban fenntartható, reziliens és változatos mezőgazdasági és élelmiszerrendszernek.
Fehér Judit biológus – Fotó: Fehér Judit
A kezdeményezés fontosságáról és a petíció sikerének jelentőségéről Fehér Juditot kérdeztük, aki biológusként segíti az Egyesület munkáját.
Judit jelenleg több mint 500 fajta növényt tart fenn családi gazdaságukban, aminek egy része a felmenőktől örökölt tájfajta, más részük saját gyűjtésű vagy különböző génbankokból kikért, illetve gazdálkodókkal cserélt fajta.
Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, mit jelent a vetőmag szabadsága, és milyen katasztrofális helyzethez vezethet az új törvényjavaslat elfogadása, ha az a legrosszabb forgatókönyvek szerint alakul. Ráadásul részt vesz az Európai Régiók Bizottságának munkájában, így testközelből kíséri végig a folyamatot.
Fotó: Fehér Judit
„Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem a rendelet létrejöttét szeretnénk megakadályozni, hanem azt szeretnénk elérni, hogy bizonyos, elengedhetetlen elemeket tartalmazzon egy fenntarthatóbb és a kisebb szereplőknek és helyi értékláncoknak is helyet biztosító, minden szinten sokszínű mezőgazdaság érdekében. Részt veszek az új javaslatok körüli szakmai munkában, így beleláttam hogyan alakul a tervezet szövege a politikai és szakmai egyeztetések során. Az eleinte pozitívan alakuló, kutatókat és civil szervezeteket is megszólaltató tárgyalások sok pozitív változás eredményeztek a szövegben, azonban a nemrégiben beindult agrárlobbinak köszönhetően ezek az eredmények veszélybe kerültek. Ezért vált fontossá, hogy felhívjuk a figyelmet erre a folyamatra, és hatást gyakoroljunk a végleges szabályozás részleteire” – mondja a biológus, majd hozzáteszi: „Egyelőre bizonytalan a végleges szöveg tartalma, de az eddigi tárgyalások alapján többféle forgatókönyvet is felállíthatunk.
Abban az esetben, ha egy rossz forgatókönyv valósul meg, és a növényi génmegőrzés és mintakiadás nem kerül ki a rendelet hatálya alól, annak negatív következményei lesznek az amúgy is folyamatosan csökkenő mezőgazdasági sokféleségre, és ez számos problémát okozhat a jövőben.
Gondoljunk csak a kisebb génmegőrző szervezetekre vagy magánszemélyekre, akik nem biztos, hogy képesek lesznek az előírt adminisztratív elvárások teljesítésére. A vetőmagoknak ráadásul bizonyos kritériumoknak is meg kell felelniük, ami génmegőrzés esetén nem teljesen logikus, hiszen itt sok esetben a genetikai minta és annak eszmei értéke sokkal fontosabb, mint bizonyos csírázási feltételnek való megfelelés. Ezért nagyon fontos, hogy a szigorúan vett kereskedelmi tevékenységek kerüljenek csak a rendelet hatálya alá.”
Fotó: Pixabay
Judit elmondta azt is, hogy mostanáig lehetőség volt arra, hogy az állami vagy civil génbankok a gazdáknak is kiadhassanak mintákat a génbanki tételekből, ezzel is segítve a diverzitás és az élelmiszerbiztonság fenntartását. A Bizottság szövege alapján azonban erre nem lenne lehetőség, ez pedig komoly aggályokat vet fel. A petícióban foglaltak szerint ugyanis a helyi körülményekhez alkalmazkodó növénydiverzitás megőrzése és azok fenntartható használata az egyik legfőbb prioritásunk.
Ezt támasztja alá az a tragikus tény is, hogy az ENSZ adatai szerint mára elveszítettük a mezőgazdasági növények sokféleségének 75%-át.
Márpedig szükségünk van a megmaradt sokféleségre ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelésünket az egyre extrémebb időjárási körülményekhez, valamint az új kártevőkhöz és betegségekhez adaptáljuk.
Fotó: Pixabay
„A multinacionális agráripari cégek és az európai gazdálkodók szövetsége (a nagy konvencionális gazdálkodók érdekképviseleti szervezete), egy nagyon szigorú szabályozás és a genetikai sokféleség használatban való megőrzésest és terjedését gátló narratíva mellett vannak, és szeretnék megőrizni, illetve tovább szigorítani az európai vetőmagszabályozást.
Európában ugyanis a vetőmagszabályozás a minőség köré csoportosul, ami természetesen pozitívum, azonban ez a rendszer elsősorban a nagy szereplőknek biztosit lehetőséget a piacon, a sok és változatos (DUS kritériumoknak nem megfelelő) fajtával foglalkozó vállalkozások általában rövid úton kiszorulnak.
Az agrárlobbi szerint egy megengedőbb javaslat veszélyt jelent a gazdálkodóknak arra vonatkozóan, hogy a fajták, amik a piacra kerülnek, nem hozzák majd az állandó és megbízható termelési szintet. Ők a monokultúrákra és azon belül is a genetikai egyöntetűségre, valamint a szintén általuk gyártott tápanyag utánpótló és növényvédő készítményekre alapozott, rövid távon hatékony, rendkívül magas hozamú és egyöntetű minőséget biztosító, de környezetromboló rendszert szeretnék tovább erősíteni” – mondja Fehér Judit.
Fotó: Pixabay
„A gond azonban ott kezdődik, hogy a klímaváltozás miatt ezek a mesterségesen kialakított optimális feltételek nem mindig állnak rendelkezésre, emellett szerencsére az ökológiai gazdálkodás is egyre nagyobb szerephez jut, ahol inkább a növényfajtát alakítják az adott környezethez, mint fordítva. Itt jön be tehát a diverzitás, ami segíti balanszba állítani ezt a kibillent egyenletet. A nagy cégek azzal érvelnek, hogy az amúgy kifejezetten nagyvállalatok számára kialakított szigorú előírásokon, amit az EU vetőmagpolitikája képvisel, nem szabad engednünk, mert ha ezeket elengedjük, akkor sérül a minőségi kritériumok rendszere. Számukra a klímaváltozás elleni küzdelemben a megoldást a génszerkesztés jelenti, és bizonytalan ígéretekre alapozva megpróbálják elhitetni a döntéshozókkal, hogy az így előállított növények képesek lesznek kiküszöbölni a klímaváltozás negatív hatásait, mivel ellenállók lesznek a szárazságnak vagy különböző betegségeknek” – teszi hozzá a biológus.
A Magház Egyesület az élelmiszer önrendelkezés alapjait képviselve lobbizik a jelenlegi szabályozás ésszerűsítése érdekében:
„Mindezek miatt fontosnak tartjuk, hogy kiálljunk a kis és családi gazdálkodók, helyi ellátási láncok, és más fenntartható élelmiszertermelési rendszer érdekei mellett. Jelenleg érvényben lévő vetőmagokra vonatkozó irányelvek és nemzetközi egyezmények biztosítják a gazdálkodók számára a saját magfogás lehetőségét. Egyes országokban, ahol a helyi fajtákra alapozott az értékláncok elterjedtek, ilyen például Olaszország, ott a szaporítóanyagoknak az előállításával és helyi kisléptékű kereskedelmével maga a gazdálkodó foglalkozik, mivel a vetőmagcégnek nem érdeke ebbe beleszállni, a nagy diverzitás és a kis mennyiségek miatt nem éri meg nekik anyagilag. Mi történik ezekre a tájfajtákra alapozott értékláncokkal, ha a rosszabb forgatókönyvek valósulnának meg? Nem lehet csak egy, a multinacionális cégekre kiélezett rendszert ráhúzni egy olyan diverz régióra, mint Európa, mert az hosszútávon az élelmiszerbiztonságunkat veszélyezteti” – mondja Fehér Judit.
Az egyik legfontosabb cél annak tisztázása, hogy a gazdáknak és a kis- és mikrovállalkozásoknak pontosan milyen jogaik és kötelezettségeik lennének az új rendszerben, továbbá, hogy egy olyan rendelet alakuljon ki, ami minden szereplő számára lehetőséget biztosít a vetőmagpiacon.
„A kevésbé változatos rendszerek, a szereplők és a fajták változatosságát is beleértve, sokkal érzékenyebbek a külső változásokra, nincs meg az a rugalmas ellenállóképességük, ami a hosszútávú fenntarthatóságot biztosítja. Egy egyoldalúan szabályozott mezőgazdasági rendszerben, ha minden lapot a nagy agráripari vállalatokra teszünk fel, akkor kiszolgáltatott helyzetbe is kerülhetünk. Minél nagyobbak a környezeti kilengések, annál komolyabb veszély fenyegeti a monokultúrás ipari mezőgazdasági rendszerek összeomlását, ezért fontos, hogy mielőbb elkezdjük a tudományosan igazolt, diverzitáson alapuló alternatív megoldások szélesebb körű alkalmazását. Mindenhez megfelelő és az agrobiodiverzitás használatát ösztönző jogszabályok kellenek” – figyelmeztet az egyoldalú szabályozás veszélyeire Judit.
Fotó: Magház Egyesület
A petícióban foglaltak szerint az újonnan regisztrált fajták esetében igen nagy az esély arra is, hogy azok növényvédő szerektől vagy műtrágyáktól függenek majd, azaz egy olyan termelési jövőképet feltételeznek, amiben élelmiszertermelésünk a vegyipari termékektől, nagyvállalatoktól, piaci szereplőktől függ, és szinte teljesen ellehetetlenül az önfenntartás bevált gyakorlata. Ez természetesen a legpesszimistább forgatókönyvek egyike, de ha a szabályozás errefelé halad, közel sem lehetetlen. Ezt pedig értelemszerűen nem hagyhatjuk, és minimálisra kell csökkentenünk az esélyt arra, hogy bekövetkezhessen.
A Magház Egyesület szerint olyan vetőmagszabályozásra van szükségünk, amely biztosítja az egészséges, változatos és ízletes élelmiszerekhez való jogunkat, támogatja a valódi sokféleséget a szántóföldeken és a konyhakertekben, valamint tiszteletben tartja a gazdálkodók jogait.
Ha te is egyetértesz velük, írd alá a petíciót!
Ajánljuk még:
Maszkabál a dekor világában: moharuhát ölt az őzgerinc, zöld jelmezbe bújik a kuglófforma!
Rebarbara-okosság: 5x5 tudnivaló a zöldségnek hitt gyógynövényről
Nemes fehér csillag: a havasi gyopár
