Védett növényeink: a téltemető

A téltemető nemzetség tagjai a Földközi-tenger medencéjében és Kis-Ázsiában honosak. Nevük ókori görög eredetű, a máig változatlanul fönnmaradt Eranthis elnevezés az éar (tavasz) és az anothos (virág) szavakból született meg.

A téltemető mediterrán flóraelemünk, amely a Zemplén, a Bükk, a Pilis, a Budai-hegység, a Bakony, a Pannonhalmi-dombvidék, a Balaton-felvidék, a Zselic, Külső-Somogy, Kis-Alföld és a Mezőföld területein is fellelhető. Apró hajtásaihoz mérten sárga virágai kifejezetten nagyok, és ezeket három mélyen szeldelt, örvösen álló, világoszöld gallérlevél veszi körül.

Fotó: 123RF

Virágzására februártól április elejéig számíthatunk, és mivel már a 17. században is kedvelt dísznövény volt, számos hazai parkban, temetőben is találkozhatunk példányaival.

Mai tudásunk szerint annak idején a kolostorkertekből vadulhatott ki, és ma már nagyobb telepei is ismertek. Ha megérkezik az első téli felmelegedés, akkor nagy eséllyel számíthatunk megjelenésére, amit először bókoló bimbója jelez- virágszára csak kinyíláskor egyenesedik fel.

„A gyors, korai virágzással könnyen magához csalogatja a kutató méheket, a feléledt legyeket; amit még fokoz a zöld levélkoszorúból kiemelkedő sárga sziromszerű csészeleveleivel…” – olvashatjuk Pénzes Antal leírását A Természet 1927. évi áprilisi számában.

Fotó: 123RF

Ha szeretnénk teljes nyílásában megtekinteni, akkor mindenképpen napos időt válasszunk a túrára, mert felhős idő esetén virága becsukódik.

Érdemes az első virágzás idején megcsodálnunk, mert áprilisi-májusi másodvirágzása bizonytalan, és a tavasz végére a növény minden része visszahúzódik a föld alá – egészen a következő februári kibújásig.

A népnyelv páponyának is nevezi, és igen kedvelt fajnak számított a huszadik század méhészeinek körében. Mivel sokszor már szinte a hótakaró alól bújt ki, első volt a korai ébredésű méheknek táplálékot nyújtó növények sorában – így méhészeti szempontból értéke kiemelkedőnek számított.

Fotó: 123RF

Védettségéből kifolyólag természetesen tilos a gyűjtése – bármilyen céllal is történjen az.

Azonban nem kell aggódniuk azoknak, akik szeretnék az otthoni fák alatt is viszont látni példányait, ugyanis számos változata érhető már el a dísznövény-kínálatban. Szabadon ültetik a Kis-Ázsiában honos, körülbelül két héttel később nyíló Eranthis cilicica-t, de vásárolhatunk már a két faj keresztezésével nemesített Eranthis tubergenii fajtákból is.

Fotó: 123RF

A téltemető legszebb és legnagyobb vadon élő állománya Aszófő község közelében él, a Séd-patak közelében található téltemető-élőhelyet Entz Béla a „tavasz völgyének” nevezte. Egy-egy kellemesebb februári napon érdemes felkerekedni, és a kellő távolságból megcsodálni állományait.