Természetes egészség – Elengedhetetlen tavaszi növényeinkről

Kert

Természetes egészség – Elengedhetetlen tavaszi növényeinkről

A tavasz egyszer csak ott van a levegőben, a hó valahogy suppan egyet, s lassú, de kitartó csöpögéssel megindul az eresz alja is. Az egyre vékonyodó hótakaró alól itt-ott előbukkannak a tavalyi rét földre nyomott kóró-maradékai, melyek közül ellenállhatatlanul törnek elő és hirdetik az újjászületést harsogó zöld levélkéikkel a tavasz apró hírnökei. Az első ibolya, a fagyott levelek alól kibújó hóvirág megállásra, örömteli hálaadásra késztet: a tél sötétjét visszavonhatatlanul űzi már a tavasz, s még a legmegátalkodottabb gyermek is örömmel kiált fel: „nézzétek, kivirágzott!” A legkorábban virágot bontó növények lelket vidító üzeneteik mellett sok esetben a testet segítő gyógyhatással is bírnak: a tavasz életigenlő, tisztító, megtermékenyítő erejét hordozzák.

Az illatos ibolya (Viola odorata) egyike a legkorábban virágzó növényeknek, kiemelt jelentőségéről, erejéről számos népdal és rege is megemlékezik. Parfümök, kozmetikumok meghatározó alkotóeleme, de különféle ételek, saláták, fagylaltok különleges fűszereként is találkozhatunk vele. (Mondják, hogy kandírozott virágját Erzsébet királyné is nagy örömmel fogyasztotta.) A népi orvoslásban a virágjából készített teát és szirupot elsősorban gyulladásgátló és köhögéscsillapító hatásai okán használták. Enyhe víz- és hashajtó hatásának köszönhetően modernkori tisztítókúrák, diétás ételek alkotóeleme is lehet. Ízében is visszaköszönő, jellegzetes illatának köszönhetően édességek, de akár húsos ételek különleges fűszereként is használhatjuk!

A tyúkhúrból (Stellaria media) akár az új év első zöldsalátáját is elkészíthetjük! Az apró, de jellegzetes ízű, harsogóan zöld növényke gyakorta már a hó alatt növekedésnek indul, konyhai felhasználása rendkívül változatos. Leggyakrabban salátákban találkozhatunk vele, de leves, sőt különféle vegetáriánus desszertek is készíthetők belőle. A gyógyászatban manapság a koleszterin problémák, valamint emésztési zavarok kezelésére javasolják. Népi gyógyászati források szerint leveleit zsírba keverve bőrbetegségek gyógyítására kenőcsként alkalmazták.

A fűfélék zsenge hajtásai között aranysárgán virítanak a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), ismertebb nevén a pitypang virágai. Vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag leveleit salátákban nyersen is fogyaszthatjuk, míg keserűanyagokban gazdag virágjából emésztést javító teát készíthetünk. Gyökere cukorbetegek diétájában használt készítmények alkotóeleme is lehet.

A nagy csalán (Urtica dioica) szintén a legkorábban hajtó növények közé tartozik. Bár legtöbbször csupán kellemetlen, csípős gyomként könyveljük el, jó ha tudjuk, hogy nem csupán a tavaszi tisztítókúrák egyik legfontosabb növénye, de rendkívül finom saláta, leves, sőt még főzelék is készíthető belőle! A vese működését serkentve hozzájárul a szervezetben található méreg- és salakanyagok eltávolításához, csípése helyi vérbőséget okoz, ezzel is hozzájárulva az ízületi gyulladások, reumatikus panaszok enyhítéséhez. Kiemelkedő mennyiségben tartalmaz vasat, kovasav tartalmának köszönhetően hajápoló készítmények, samponok gyógyhatású összetevője.

A lágyszárú növények mellett, tavasszal számos cserje, bokor és fa is virágba borul. A népdalainkban, mondókáinkban is gyakorta szereplő galagonya (Crataegus monogyna) virágzó hajtásvége a keringési rendszer  egyik legismertebb és leghatékonyabb gyógynövény-alkotórésze. Teáját akár naponta fogyaszthatjuk, terméséből pedig később – igaz, nagy munkával, de mégis – kiváló lekvárt, szörpöt is készíthetünk.

Végezetül pedig essen szó az egyik legismertebb, igen széles körben kedvelt gyógynövényről, a bodzáról (Sambucus nigra). Az akár kisebb fa termetűre is megnövő cserje virágát és termését egyaránt hasznosíthatjuk. Izzasztó, enyhe lázcsillapító és fertőtlenítő hatásának köszönhetően teáját évszázadok óta alkalmazzák meghűléses betegségek kezelésére. A kérgéből készült főzet erőteljes hashajtó hatással bír, a népi gyógyászatban fogyasztását akut székrekedés esetén javasolták. Virágjából és terméséből viszont jóízű, gyógyhatással is bíró szörpöt is készíthetünk, amelyet – megfelelő tárolás esetén – akár még a nyári hónapokban is örömmel fogyaszthatunk!

Ajánljuk még: