„Komáromban, a Kultúrpalota udvarán, a kéttornyú Szent András templommal szemközt állt Jókai Mór szobra. Szép, nagy Bronzszobor volt, úgy ábrázolta a Mesemondót, amint egy kőpadon ül s az Aranyember című regényét tartja kezében… Állt már a szobor, mikor egy kicsi, kopottkendős öregasszony jelent meg a Kultúrpalotában. Özvegy Szakál Ipolyné volt, gyalog jött be Komáromba valahonnét Dunaszerdahely tájáról. Elmondta, hogy míg a szoborra való gyűjtés folyt, nem tudott adni semmit, mert egy fillérje se volt. Nagyon sajnálta a dolgot, mert kilencszer is elolvasta az Aranyembert. Most is szegény, mint a templom egere, de volt a kiskertjében egy szép, nagy pünkösdi rózsabokor, annak hagymáit hozta el, hogy odaültesse Jókai tekintetes úr szobra elé… A hagymáiból olyan szép, hatalmas, vérpiros virágokat termő pünkösdi rózsabokor fejlődött, hogy bizonyára az Aranyember költője is gyönyörködve nézte a mennyországból.”
Ezzel az emlékidézéssel kezdődik Nehéz Ferenc írása, ami az Új világ 1974. július 5-i számában jelent meg. A pünkösdi rózsának – más néven bazsarózsának – számtalan ehhez hasonló, lelket és kedves emlékeket megindító története van, hiszen kertekben történő alkalmazása hosszú-hosszú időkre nyúlik vissza.
Fotó: Unsplash / Cristina Anne Costello
A hagyományos kertek kedvelt évelő növénye, ami faluhelyen szinte minden háznál megtalálható volt.
A legtöbb évelővel ellentétben a bazsarózsa nem kedveli az átültetést, és akár 10-15 évig is jól elél megszokott helyén.
Ültetésének módja kiemelten fontos: ha túl mélyre ültetjük, akkor a virágzás évekkel is eltolódhat, a magasabb ültetés pedig a kiszáradás, vagy a felfagyás veszélyét rejtheti magában. A fiatal növények fejlődését azzal is segíthetjük, ha az első évben bimbóikat lecsípjük – a növény így a vegetatív részek fejlesztésére fordíthatja erejét. Talajra nem kényes: a mérsékelten savanyú, tápanyagban gazdag, humuszos földet kedveli. A legtöbb fajta pünkösdi rózsára jellemző, hogy a mélyárnyékot nem szereti, ezért mindig napos helyre telepítsük!
Fotó: Pixabay / Christiane
Több faja és sok változata ismert: legelterjedtebb a karmazsinvörös, Paeonia officinalis ’Rubra plena’-nak nevezett változat és a később virágzó Paenoia lactiflora fajták.
Az igazi pünkösdi rózsa, azaz a Paeonia officinalis ’Rubra plena’ az 1600-as évekből származik – izgalmas történeti múltra visszatekintő növény.
Korai virágzásáról is ismert: már május első hetében is találkozhatunk nagyméretű, akár 20 centiméteres átmérőt is elérő kinyílt virágaival.
Fotó: Pixabay / Frauke Riether
Kiváló tulajdonságai, pompája és kedveltsége miatt számos pünkösdi rózsa változat került fel az „Award of Garden Merit” (AGM) díjazottjainak listájára. A magyarul Kerti érdemdíjnak nevezett elismeréssel azokat a növényeket jelölik meg, amelyek a legjobb választások lehetnek a kertészek számára. A Royal Horticultural Society (RHS) által, komoly szakmai javaslatok alapján odaítélt kitüntetés azokat a növényeket illeti meg, amelyek stabilak, ellenállóak, elérhetőek és megfelelő körülmények között kifejezetten alkalmasak általános használatra.
Gyönyörű babarózsaszín virágokkal díszítheti ágyásainkat a Paeonia Lactiflora Coral Sunset fajta, de a halvány rózsaszín árnyalattal megbolondított fehér virágú Paeonia Lactiflora Shirley Temple is egy gyönyörű változat. Látványos porzóiról híres a Paeonia Lactiflora 'Sword Dance', a Paeonia 'Lemon Dream' pedig itt-ott megjelenő eltérő színű szirmairól, foltjairól ismeretes.
Fás szárú bazsarózsa – Fotó: Midwest Groundcovers
Létezik fásszárú pünkösdi rózsa is, ami a kertészetekben a Paeonia Suffruticosa néven érhető el. Egy kifejezetten nagyvirágú fajta, és egy-egy idősebb tövén akár 40—50 szál virágot is leadhat. A május első felében nyíló virágai a hófehértől a piros különböző árnyalatain át a feketés-bordóig sokfélék lehetnek, és egyes fajtáinak telt, másoknak félig telt vagy sima virágaik vannak.
Bár sokak által ismert, mégsem biztos, hogy tudatában vagyunk annak, mennyire különleges a vad pünkösdi rózsa, a Paeonia officinalis var. banatica. Védett növényünk és a keleti Mecseken, Hosszúhetény környékén fordul elő nagyobb számban. Nevezik bánáti bazsarózsának vagy bánsági bazsarózsának is. Lágyszárú növényritkaság, amelynek mindig 8 szirma van, szára felálló, el nem ágazó, 60-100 cm magasságú. Egyetlen virága a hajtás csúcsán helyezkedik el, körülbelül tíz centiméter átmérőjű. Sziromlevelei vöröses árnyalatokban pompáznak.
Érdekessége, hogy a világon fellelhető teljes állományának 90%-a Magyarországon található: idehaza először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között, 1799-ben.
Kifejezetten erdei faj: a meleg, száraz mikroklímát, a meszes, tápanyagban dús, humuszos, laza és üde erdőtalajokat kedveli. A tölgyesekkel sűrűn borított területeket kedveli – az ilyen erdők tisztásain, szélein, az erdőirtással létrehozott legelőkön és gyepekben él.
A bánáti bazsarózsa Magyarországon 1982 óta élvez védettséget: természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Védelmét az indokolja, hogy ritka, a magyarországi flóra fejlődéstörténetében fontos szerepe van (úgynevezett jégkorszak előtti reliktum), és növényföldrajzi szempontból is rendkívül értékes (pannóniai endemizmus), és nem utolsó sorban a bazsarózsa és élőhelyei is veszélyeztetettek.
Keleti bazsarózsa virágzás az orosz sztyeppén – Fotó: Wikipedia
A bánáti bazsarózsához hasonló különlegesség, amely elsősorban a Fekete-tenger környékén és a Balkán-félszigeten elterjedt, a keleti bazsarózsa, a Paeonia tenuifolia ’Rosea’. Csupán néhány éve került hazánkba a sztyeppék e pompás virága, és egyetlen magyarországi lelőhelye ismert a kutatók számára. Jellegzetessége, hogy szálasan szeldelt levelei bolyhos bokrocskákat alkotnak, amelyeken ott virítanak az élénk bordó, sárga vagy rózsaszín virágok.
A keleti bazsarózsa 2012 óta fokozottan védett növény Magyarországon: természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
A bazsarózsához hasonló – egyes vidékeken (például az erdélyi Nyárád-mentén) a bazsarózsa és a pünkösdi rózsa megkülönböztetésére az igazi pünkösdi rózsaként nevezett – érdekes fajta a zergeboglár vagy európai zergeboglár. Lápos, nedves területeken, árnyékosabb helyeken érzi jól magát, ezért patakokban, láperdőkben, mocsarasabb területeken találkozhatunk vele.
Európai zergeboglár a németországi Thüringiában – Fotó: Wikipedia
A zergeboglár védett reliktum faj: jégkorszaki védett maradványnövény. Legjelentősebb állományait a Dunántúlon, a Bakonyalján és az észak-keleti országrészben találjuk. Viszonylag magasra nő, virágzás idején a méteres magasságot is elérhetik nyurga szárai. Élénksárga virágai színes csészelevelekből állnak.
Ajánljuk még: