Különleges fűszerek az ízes élethez – akár a saját kertünkből

Ánizsizsóp (Agastache foeniculum)

Az ánizsillatú izsópfű egy gyönyörű, lila virágokban pompázó évelő gyógy- és fűszernövényünk, aminek gyógyhatásait már az indiánok is ismerték. A virágzása után gyűjtött és megszárított levelei kiválóak köhögéscsillapításra. Alkalmazzák még emésztési panaszokra, lázcsillapításra és külsőleg sérülések gyógyítására is – a népi gyógyászatban pedig a száj nyálkahártya gyulladásait is kezelték vele.

Kiváló méhlegelő, állítólag ezért is került Európába: a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai miatt.

Később ahogyan az lenni szokott: számos fajtát nemesítettek belőle, mind dísznövénynek mind aroma- vagy fűszernövénynek. Teáknak jó alapanyaga, húsoknak kellemes fűszere, likőröknek gyakori összetevője – ráadásul a megfigyelések szerint a konyhakertben is kiváló szolgálatot tesz: elűzi a káposztamolyokat.

Ánizsizsóp – Fotó: Flickr / Dan Mullen 

Az ánizsizsóp a tápanyagban gazdag talajokat kedveli, amiknek jó a vízelvezető képességük. Fényigénye közepes, napos és félárnyékos helyre is ültethető, és idősebb példányai a szárazságot is viszonylag jól viselik. Jól tűri a hidegeket, de telepítés után érdemes télen takarni. Betegségekre, kártevőkre szerencsére nem érzékeny. Miért került válogatásunkba? Elsősorban azért, mert neve alapján gyakran összekeverik a kerti izsóppal (Hyssopus officinalis), ami bár ugyanúgy az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj, és ugyanúgy lila virágú (bár a kerti izsóp hivatalosan inkább kék) – a két növény más nemzetségbe tartozik, és kinézetre, tulajdonságokat tekintve is más. Másodsorban azért, mert

sárgás levelű változata, az arany ánizsizsóp (Agastache foeniculum 'Golden Jubilee') kifejezetten mutatós – különleges színt hozhat kertünkbe.

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém ültetni belőle, és nemcsak én néztem örömmel gyönyörű virágzását, hanem kertem beporzói is, akik tömegesen lengték körül bódító illata miatt.

Az ánizsizsópot a nemesítők előszeretettel keresztezték a koreai ánizsizsóppal (Agastache rugosa), amiből olyan változatok születtek, mint az 'Alabaster' (krémes fehér), az 'Alba' (fehér), a 'Black Adder' (mélylila/lila) és a 'Blue Fortune' (kék-ibolya). A 'Globetrotter' (lilás rózsaszín, vöröses fellevelekkel) a koreai ánizsizsóp és az Agastache pallida keresztezéséből jött létre, az 'Astello Indigo' pedig egy kék színű, ánizs- és mentaillatú változat. 

Zeller palánta – Fotó: Pixabay / Andreas Gollner 

Kerti zeller (Apium graveolens)

A kerti zeller a zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövényünk. Vásárlásnál nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit is szeretnénk vele kezdeni, ugyanis felhasználási céltól függően kell fajt választanunk. Az egyedüli változat, ami szárgumót növeszt, az a gumós zeller (Apium graveolens convar. rapaceum): őt kell keresnünk, ha a húsleveshez szeretnénk alapanyagot termeszteni.

Ha a zellerszárért vetnénk el, akkor a szárzellert kell keresnünk, aminek bár gumója kicsi és tele van gyökérrel, ezért étkezésre nem alkalmas – szára annál inkább kedvelt csemegénk.

Két változata kifejezetten kedvelt idehaza: a nagyméretű, erőtől duzzadó szárakat nevelő ’Tall Utah’ és a halvány rózsaszín szárakat fejlesztő ’Chinese Pink Celery’. Sokan használják salátákhoz, gyümölcslevek készítéséhez is. Gazdag tápanyagtartalma miatt fontos alapanyagunk, és magas rosttartalmánál fogva támogatja az emésztésünket is.

Ha sem a szár, sem a gumó nem mozgat meg bennünket, és csak a lágy, zöld részek miatt szeretnénk betelepíteni kertünkbe, akkor a metélőzellert kell keresnünk (Apium graveolens var. silvestris forma secalinum). Kiváló növény konyhakertbe, magaságyásba, és jó körülmények között szinte folyamatosan biztosítja konyhai szükségleteinket. Érdekes változata az úgynevezett petrezeller (Apium graveolens 'Par-Cel'; Apium graveolens var.secalinum), ami nevéből jól sejthetően a petrezselyem és a zeller jó tulajdonságait ötvözi: a közönséges zellernél könnyebben termeszthető változat, ami kifejezetten hosszú ideig szedhető.

Közönséges cickafark – Fotó: Unsplash / Yuri Antonenko 

Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Útszélek, rétek, kiskertek gyakran látott gyomnövénye, ami sokkal inkább érdemelné a gyógynövény megszólítást. A közönséges cickafarkot hívjuk cickórónak, egérfarkúfűnek és ezerlevelűfűnek is. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást is tulajdonítanak neki, és számos probléma esetén használják külsőleg, borogatásként is. Fontos azonban, hogy gyógynövényként csak a fehér virágú változat használható, a különféle színes, díszítő céllal árult kertészeti fajta nem. Ilyenek lehetnek a pirosas virágú Achillea millefolium ‘Paprika’ vagy a rózsaszínes ’Lilac Beauty’ is.

Gyakran keverik a páfránylevelű vagy másnéven jószagú cickafarkkal is (Achillea filipendulina), ami a szárazvirágkötészet egyik kedvelt alapanyaga.

Szinte bárhol, bármilyen körülmények között megélhet, gondozása nem ütközik nagy nehézségekbe. A kertben inkább csak dísznövényként gondoljunk rá – akként viszont érdemes ültetnünk belőle.

Izgalmas gyógynövény a kenyérbél cickafarknak nevezett növény is (Achillea ptarmica), ami bár sokkal kevésbé hasonlít a cickafark díszváltozataira és az alapfajra is, gyógyhatása annál figyelemreméltóbb. Hazánkban védett, őshonos, elsősorban lápréteken és magaskórós társulásokban találkozhatunk vele. Díszkertekben kedvelt, teltvirágú fajtái a ’The Pearl’ fajtacsoport tagjai, amelyek vágott virágnak sem utolsók…

Orvosi zsálya – Fotó: Unsplash / Jana Ohajdova

Menták, kakukkfüvek és zsályák minden mennyiségben

A kertészeti árudákat járva nem lehet nem észrevenni, hogy a legszélesebb választék ebből a három növényből várja a vásárlókat. A különböző íz-, illat- és színvariációk évek óta lázban tartják a kertművelőket, és minden évben akadnak új fajták is.

Mentákból már szinte mindennaposnak számítanak az alma, narancs, gyömbér, mandarin, csokoládé, eper és ananász illatú és ízű változatok.

Viszonylag kevésbé elterjedt, de a hazai piacon is elérhető a banánmenta (Mentha arvensis 'Banana'), a bergamott menta (Mentha x piperita 'Citrata') és a citrommenta (Mentha citrata). A választékot bőven lehet még hova cifrázni, csak pár példaként az idehaza is elérhető fajtákból:

• csombormenta (Mentha pulegium)
• indiánmenta (Satureja douglasii)
• karoo menta (Mentha longifolia 'Karoo')
• kölni illatú menta (Mentha x piperita 'Eau De Cologne')
• tarka levelű menta (Mentha suaveolens 'Variegata')

Menta virágja – Fotó: unsplash / Larisa Steele 

Ha zsályát szeretnénk, kedvünk szerint válogathatunk a fehér, rózsaszín és lila virágú orvosi zsályák között, de érdemes kipróbálnunk az aranytarkát, a bordót és a fehértarkát is. És ha már zsálya, akkor ismerkedjünk meg az ananászzsályával (Salvia elegans), a brazil zsályával (Salvia guaranitica), a gyönyörű őszi zsályával (Salvia greggii) és annak tarka változatával is (Salvia greggii 'Variegata').

És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor merüljünk el a kakukkfüvek világában, ahol a sárga- és fehértarkáktól kezdve az aranyig, a citromostól a köményesen át egészen a gyömbéresig több tucatnyi változatot találunk.