Kincsünk, a facélia

Kert

Kincsünk, a facélia

A facélia (mézontófű) termesztését az 1930-as években kezdték meg Magyarországon – eredetileg korai zöldtakarmány előállítása céljából. Ma azonban már egyre többet hallani róla a biokertek, méhlegelők és ökológiai gyakorlatok területén, hiszen termesztése már ezek kiszolgálására irányul. Nem véletlenül: a facéliáról ugyanis kiderült, hogy a természeti egyensúly helyreállítása, a biodiverzitás támogatása és az ökoszisztéma egészsége szempontjából is fontos szerephez juthat a jövőben, érdemes tehát jobban megismernünk.

A facélia hazai termesztésének első kísérletei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza: akkor még csak egy-egy parcellán próbálkoztak vele. Az 1904-es, 1905-ös száraz években a kutatók azt tapasztalták, hogy

a facélia egyike a szárazságnak legerősebben ellenálló növényeknek, ráadásul mostoha, vízhiányos körülmények között is dús levelű hajtásokat nevel.

További előnye, hogy gyors fejlődésű – két hónap alatt kaszálható –, és a haszonállatok is jószívvel fogyasztják el (leginkább más takarmánnyal keverve).

Fotó: Pixabay / Kathy Büscher

Mivel azt tapasztalták, hogy homokos talajokon is jól fejlődik, termesztésében leginkább azokon a területeken láttak fantáziát, ahol a talaj miatt más takarmánynövények nem voltak termeszthetők. Bár nem tartozik a nitrogén visszapótló zöldtrágyanövények közé, a korabeli kísérletek eredményei szerint

igen jó termésnövekedés érhető el vele búzaföldeken, zöldtrágyaként hasznosítva a facéliát.

Ennek a felhasználásnak nagy úttörője volt Ambrózy báró, aki kísérletei során bebizonyította, hogy holdanként 300-400 kg búzatöbblet is elérhető a facélia zöldtrágyaként való alkalmazásával.

Fotó: Pixabay / Bátonyi Márta

Az általa publikált eredmények hosszas szakmai vitát indított, míg végül az agrárium szakemberei arra a megállapításra jutottak, hogy bár a facélia alkalmazható zöldtrágyanövényként, a pillangósvirágúak nitrogénpótlásával nem tudja felvenni a versenyt, és hosszútávú zöldtrágyaként történő használata a tápanyagok visszapótlása nélkül végül talajromláshoz vagy annak kimerüléséhez vezethet.

Számtalan vizsgálat és ezt kísérő szemléletváltás követte egymást a facéliával kapcsolatban, mígnem a kétezres évek elején népszerűvé vált az az elképzelés, miszerint

a facélia olyan önfelújító növény, amely viszonylag alacsony költségekkel termeszthető, a talajt egész éven át tisztán tartja, zöldtrágyázza, a talajéletet „karbantartja”, szervesanyag-pótlásról gondoskodik és a fonálférgek gyérítését is elvégzi a talajban. 

Ez az új irányvonal, majd a későbbi európai uniós csatlakozás, és az azzal járó megváltozott agrárkörnyezet volt az oka annak, hogy a facélia kiléphetett több mint egy évszázados szűk keretei közül, és ma már az egyik leggyorsabban népszerűsödő növénnyé válhatott. De mit jelent ez számunkra, kertbarátok számára? Miért érdemes megismernünk, ültetnünk, és hogyan használhatjuk ki felkínált értékeit?

Fotó: Pixabay / Kathy Büscher

Ez az Észak-Amerikából származó egynyári növény rövid vegetációs idejének, gyors növekedésének, viszonylagos igénytelenségének és kórokozókkal szembeni ellenállóképességének köszönheti a vele kapcsolatos kezdeti érdeklődést. Virágaiban május végétől egészen augusztus végéig gyönyörködhetünk: valóban rendkívül esztétikus, kellemes élményben lehet részünk, ha egy facéliától is vegyes virágágyáshoz vagy virágos mezőhöz sodornak útjaink.

Nevezzük még méhvirágnak vagy hernyóvirágnak is ezt a rendkívül értékes mézelő növényt, aminek virágai nagy cukortartalmú nektárt tartalmaznak (28%) – ráadásul tetemes mennyiségben.

Mivel virágai nagyon vonzóak a mézelő méhek számára, és hosszasan is virágzik, ezért értékes növénye a méhészeknek is: egy hektár facéliára 4-6 méhcsalád telepíthető, és a hektáronkénti mézhozam az akár 800 kg-os mennyiséget is meghaladhatja.

Fotó: Pixabay / Deborah Jackson

Bár már áprilistól vethető, van még egy kis időnk a vetésére: ha van olyan része a konyhakertünknek, amelyben szükség lenne a köztes- és zöldtrágya növény vetésére, akkor szerezzünk be gyorsan magjából, és próbáljuk ki!  

A facélia hosszú gyökere mélyen behatol a talajba, így kiválóan lazítja is azt.

Ez a finom szerkezetű, gyorsan bomló gyökérzet foszforban, káliumban és kalciumban gazdag – táplálja a talajt. Ha sűrűn vetjük, gyommentesítésre is használható, ugyanis nagy tömegben akadályozza a gyomok kikelését is.

Fotó: Pixay / Annette Meyer

A kötött agyag, a szikes és a rossz minőségű homoktalajok kivételével mindenhol termeszthető növény. Legjobban azonban a jó vízgazdálkodású és tápanyagban gazdag vályogtalajokat kedveli, a nitrogénben dús talajokon könnyen megdőlhet, ami nemcsak betakarítását nehezítheti, hanem terméscsökkenést is okozhat. Kezdeti fejlődése során nem szereti a szárazságot, ezért érdemes egy keveset öntöznünk, később azonban ellesz enélkül is.

Gondozása nem igényel különösebb erőfeszítéseket, kiválóan beilleszkedik a természet körforgásába.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a mézontófű jó tápanyagmegkötő és -feltáró növényünk, amely alkalmas köztes- és zöldtrágyanövénynek is, jó hatással van a talajszerkezetre, segíthet a gyomosodás visszaszorításában, nemigen van kultúrnövényeinkkel közös betegsége vagy kártevője, hosszasan virágzik, kiváló beporzóbarát faj és rendkívüli mézelő. És ha mindehhez hozzáadjuk esztétikai értékeit is, akkor kérdés sem marad: facéliát a kertünkbe!

Nyitókép: Unsplash / Mariola Szeliga

Ajánljuk még:

„Meg kell találni a darabokat, amitől olyan a kavicsember, mintha megmozdulna” – Interjú egy kavicsművésszel

Furmen Erzsébet a természetet hívta segítségül művészetéhez: érintetlen kavicsokból készít képeket, amelyek egytől egyig békességet árasztanak, nyugalmat sugároznak, megmelengetik az ember lelkét. Olyan alkotások ezek, amikben hosszú percekre jólesően merülhetünk el. Ezeknek a különleges, statikus, mégis dinamikus, lendületes képeknek az alkotójával beszélgettem.