Kedvenc őshonos, vadvirágos vetőmag keverékünk egy igazán élő és életet adó kerthez

A modern kertészet piaci alapú trendjei egy rövid időre száműzték az őshonos fajokat kínálatukból, de a gyakorlat bebizonyította, hogy mégsem olyan kifizetődő messzi tájak nehezen életben tartható növényeivel megtölteni kertjeinket. A régmúlt időktől mellettünk élő és évezredeket túlélő fajok nem ok nélkül bizonyítottak a történelem során: remekül helyt álltak a változó környezeti körülmények között is.

Az ökológiai szemlélet reneszánszának köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy nemcsak az őshonos fajoknak, hanem a beporzók millióit éltető vadvirágoknak is helyük van a kertben, kiváltképp akkor, ha azok ráadásul honosak is.

Ennek a nyerő párosnak köszönhetően megteremthetjük az élő és önmagát éltető kertet.

Orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) – Fotó: 123RF

A magvetések tervezésekor nem árt tudnunk azt sem, hogy minél több fajt tartalmaz egy általunk összeállított keverék, annál több beporzónak ad lehetőséget a túlélésre, és annál szerteágazóbban támogatja a terület természetes folyamatait- a biocönózis rendszerét.

A biocönózis életközösséget, társulást jelent, ami a térben és időben együtt előforduló, egymással kölcsönhatásban lévő állat- és növénypopulációk együttesét jelenti- és több, mint a populációk egyszerű összege. A biocönózis ugyanis mint élő rendszer működik, és ugyanannyira nélkülözhetetlen elemei a szerves anyagot termelő zöld növények, mint a felhasználó vagy fogyasztó szervezetek (állatok) vagy éppen a lebontást végző fajok.

Döntésünk meghozatala során azzal is érdemes számolnunk, hogy vannak úgynevezett specialista fajok, azaz olyan beporzók, amelyek csak egy adott tápnövényt látogatnak meg. Ilyen például a magyar boglárka (Iolana iolas) esetében a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) a vagy vérfű-hangyaboglárkánál (Maculinea teleius) az orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis).

Pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) – Fotó: Pixabay / Eveline de Bruin

Az általunk most ajánlott fajok között egynyári, kétéves és évelő fajokat is megtalálhatunk, amelyek megfelelő összeválogatása esetén egészen márciustól október végéig virágba boríthatjuk kertünket.

Az itt szereplő fajok átlagos igényűek, nagyrészt jól bírják a szárazságot, és kevésbé jó talajon is megélnek.

Telepítés helyéül mindenképpen napos helyet válasszunk, és igyekezzünk olyan helyen elszórni őket, ahol biztosan nem fogjuk lekaszálni értékes virágaikat.

Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) – Fotó: Pixabay / WikimendiaImages

Amikor a megfelelően előkészített területre vetjük őket, akkor nem kell takarni, elég leheletvékonyan átkeverni a föld legfelsőbb rétegét. Vetés után hengereljük vagy tapossuk be, majd öntözzük meg őket! Bár az első két hétben érdemes folyamatosan nedvesen tartani a földet, később nem kell különösebb figyelmet fordítani a már kifejlett növényekre. Azt azonban nem árt tudni, hogy

először csak az egynyári fajok bújnak elő, amiket tavaszi korai vetés esetén nyár végére pár évelő is követhet, így érdemesebb a mostani, őszi vetésre tervezni, mert így a következő szezonban már sokkal több fajjal találkozhatunk.