Cukorbetegek csemegéje: a lenézett, majd felmagasztalt csicsóka, avagy a titokzatos jeruzsálemi articsóka tündöklése

Kert

Cukorbetegek csemegéje: a lenézett, majd felmagasztalt csicsóka, avagy a titokzatos jeruzsálemi articsóka tündöklése

Egész télen rendelkezésünkre áll, nem fagy meg és gyorsan nő, kártevője nemigen akad, a gyomokat is elnyomja, és különösebb gondozást sem igényel. A tökéletes kerti táplálék mégis évszázadokon keresztül mellőzött volt, csak az utóbbi években kezdik újra felfedezni a csicsóka áldásos hatásait. 

Sem a bibliai helyszínhez, sem az articsókához nincs túl sok köze a növénynek, valószínűleg a puszta félreértésnek köszönhető sok helyütt ismert megnevezése. Mi már csicsókaként ismerjük, és

a csicsókát is az európai hódítók hozták el kontinensünkre, ahol már a 17. század derekán a párizsi felső tízezer kedvelt csemegéje lett.

Hogy a legfelsőbb körökből hogyan vált a disznók takarmányává, arról keveset tudunk, mindenesetre évszázadokon keresztül házi kedvenceink gyakori eleségeként funkcionált. Csúf is volt, megtisztítani sem volt egyszerű, gazdag beltartalmi értékeiről is vajmi keveset tudtak. Sertések, juhok, nyulak eledeléül szolgált, sárga virágával asztalt díszítettek, szárát fűtésre használták. Manapság is létezik egy kiemelt ipari hasznosítása: a benne található cukortartalmat etilalkohollá alakítják, majd üzemanyagként használják.

Jerusalem artichoke on wooden background

Fotó: 123RF

Múltja igencsak hányattatott volt:

az 1900-as évek első felében kiadott hivatalos feljegyzésben alkalmatlannak minősítették az emberi fogyasztásra, egy emberöltővel később pedig még mindig úgy vélték, hogy „unalmas, édes íze nem kedveltté teszi”.

Pár év múlva a szakemberek népélelmezési és egészségvédelmi szempontból kedvezőnek ítélték fogyasztását, ma pedig már többcsillagos éttermek kínálatában is szerepel. Hosszú és gyötrelmes utat járt be a sokak által tótrépaként ismert gumós növény, pedig élelmezési haszna és egészségünkre gyakorolt hatása vitathatatlan.

Fotó: 123RF

A csicsókát (régies nevein földialma, csókapityóka) a modern korban újra felfedezték. Részben annak is köszönhetően, hogy

rosttartalma rendkívüli, a benne található nagy mennyiségű inulin pedig kiemelkedően táplálóvá és energiadússá teszi– mindezt úgy, hogy közben alig emeli meg vércukorszintünket.

A vitaminok és ásványi anyagok nagy része is megtalálható benne: magnéziumban, káliumban, cinkben, foszforban, kalciumban, B- és C- vitaminokban gazdag alapanyagunk.

Roast Jerusalem artichoke

Fotó: 123RF

Élelmezés szempontjából fontos szerephez mégiscsak a világháború idején jutott, amikor szinte kizárólagos élelemforrássá vált.

Szárnyalása nem tartott sokáig: a rossz idők elmúltával termesztése is alábbhagyott, pedig még a gyógyszergyártásban is megállta a helyét, nem beszélve a cukorbetegek diétájában betöltött fontos szerepéről.

Az elmúlt években reneszánszát éli a csicsókatermesztés, és ezzel egyidejűleg fogyasztása is.

Magyarországon a fehér vagy sárga gumóhéjú, a piros és a bronzszínű változatok a legelterjedtebbek. A legkedveltebb tájfajták a nagykónyi, a szentesi fehér, szentesi piros és a bőnyrétalapi fajták.

Fotó: 123RF

Felhasználását tekintve a krumplihoz hasonlítható: püréket, krémlevest, rakott ételeket készíthetünk belőle. Tehetjük levesbe, süthetjük vagy piríthatjuk köretnek, készíthetünk belőle majonézes salátát vagy akár fűszeres csicsókaszirmokat is.

Az én egyik kedvencem a krémsajtos csicsókapüré: ehhez a megtisztított és felkockázott csicsókákat puhára főzöm, leszűröm, majd krémsajttal, egy kevés vajjal, sóval és borssal pürésítem.

Enyhén édeskés íze különleges aromát ad a főételeknek. Vékonyra szelve és olajban kisütve, esetleg finoman fűszerezve különleges nassolnivaló készíthető belőle, de a burgonyakrémleveshez hasonlóan elkészített csicsókakrémleves is kedvelt fogás lehet, akár egy szelet pestós pirítóssal kiegészítve.

A főzelék, köret és saláta mellett alkalmas liszt és pótkávé készítésére is.
Humus

Fotó: 123RF

Láthatjuk tehát, hogy nem érdemtelenül vált újra konyhánk szerves részévé ez a sokáig feledett „csodanövény”. Gasztronómiai előnyei mellett szívünk és érrendszerünk védelmében is segíthet bennünket, feltöltheti szervezetünket a rendkívül fontos rostokkal, és

a csicsókának köszönhetően a cukorbetegségben szenvedőknek sem kell lemondaniuk az édes élvezetekről.

Arra biztatok mindenkit, hogy tegyen egy próbát, és adjon egy esélyt a csicsókának – hátha többet nem is szeretne megválni tőle!

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

Tervezzünk színt a kopár kertbe! – Képeken kedvenc növényeink, amik lombhullás után is díszítenek

Borongós égbolt, csupasz fák, elhervadt virágok – ilyesmi képet társítanak sokan az őszi kerthez. Értem ezt, de mégsem. Mert mégis miért lenne kopár vagy barna az őszi és téli kert, miért ne díszíthetne az elkövetkezendő hónapokban is milliónyi fényével? Nemcsak lombhullatókból áll a világ, és nemcsak a virágszirmok boríthatják pompába az ágyásokat. De még mennyire, hogy nem!