„Azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál, s íme észreveszed őket újra”

Kert

„Azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál, s íme észreveszed őket újra”

A karácsonyi kaktusz sokak otthonába beköltözik ilyenkortájt, mégis olyan sok minden van, amit nem tudunk erről a szép, többre érdemes növényről!

A szupermarketekben ott sorakoznak a polcokon a kisebb-nagyobb karácsonyi kaktuszok, mintás celofánzacskók védelmében. Legtöbbször ügyet sem vetünk rájuk, mert az ünnepvárásnak nem eleme az élő virág. Pedig a karácsonyi kaktusznak varázslatos, meleg, virágüzlet és esőerdő illata van.

Esőerdőben ugyan még nem jártam, de virágüzletben annál inkább. És ha egy hideg, szürke téli napon betoppanunk egy virágboltba, máris megérezzük azt a semmi máshoz nem hasonlítható, párás, lágyan édes virágillatot, akkor ellenállhatatlan vágyat fogunk érezni ahhoz, hogy egy ránk mosolygó növénnyel térjünk haza. Érdemes kipróbálni, mert egy-egy ilyen egyszerű lépes nemcsak azt a pár percet varázsolja ünnepivé, amit ott töltünk a virágok között, hanem heteken, akár hónapokon át élvezhetjük gyümölcsét. De az ünnep fényét mindenképpen bearanyozza!

A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera truncata), nevét onnan kapta, hogy karácsony környékén virágzik. Néha persze megtréfálja a kertészt, és jóval előbb ölt virágruhát. Idén pont ez történt az egyik gyönyörű, kicsit a narancsba hajló virágú, idősebb tővel, és mikulásra már csak egyetlen virága bókolt, de az októbert és a novembert egészen páratlan pompában töltötte.

Brazíliából, az Atlanti óceánhoz közeli hegyekből származik. A magasan fekvő területeken epifita életmódot folytat, a lombkoronaszinten él, gyökereivel az ágak elágazásaiba, repedéseibe kapaszkodik, innen szívja a tápanyagokat is. Azonban megtalálható nedvesebb sziklás területeken is. Talán éppen ezért

különbözik a többi kaktuszfélétől: több vizet kíván, de kisebb a fényigénye.

A tűző napot nem szereti, és ha túlöntözzük, könnyen kirohad – hiszen mégiscsak egy kaktuszról van szó. Az első hibridek már több mint 150 évvel ezelőtt megjelentek Angliában, és hamar népszerűek lettek egész Európában.

„Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak... Nos, ehhez kell az erő. A valódi erő”  – talán ezt mondanák a kaktuszok A J. Christiannal, de karácsonyi kaktusznak lenni nem mindig leányálom. Nincs is annyi és oly erős tüskéje, mint a többi kaktuszfélének, ráadásul az ünnep egyéb kellékei háttérbe is szorítják. De ha egyszer felismerjük az élő virágok és a karácsonyi ünnepkör csodálatos összhangját, új dimenziók tárulnak ki előttünk! A mikulásvirágok és a ciklámen után a karácsonyi kaktusz is beköltözhet a szobába, mint egy csöppnyi karácsonyi kert. A virágainak élénk árnyalatai színesebbé varázsolják az ünnepet, és kedvünk szerint választhatunk, fehér, rózsaszínű vagy piros árnyalatúakból. Ajándékba is tökéletes, és a kezdő szobakertészeknek is sikerélményt jelenthet, akár éveken át. Nyárra azonban érdemes kitenni a szabadba, félárnyékos helyre, a kertbe vagy a balkonra.

 
Fotó: Rózsakunyhó

A karácsonyi kaktusz enyhén mérgező, így elfogyasztásával ne próbálkozzunk, ahogyan torták díszítésére se használjuk! Érdemes viszont megszemlélni közelről egy-egy virágot, mert marcipánból vagy cukormasszából könnyen leutánozhatjuk! Hogy a szobacicák se kóstolgassák, és a kaktuszt is megvédjük tőlük, függesszük fel a növényt egy dekoratív ámpolnában. Ez a megoldás nemcsak szép, de praktikus is, akár más növény esetében is. Nem foglalja el a helyet, nem fér hozzá a cica, és szépen mutat körös-körül lecsüngő virágözönével – a kaktusz esetében kicsit talán emlékezteti is őt őshazájában elfoglalt helyére.

„S itt a karácsony, no lám, igen itt van. S az bizony nem a lelket emésztő keménység, sem a szigorúság, hanem a boldogság ideje a szívnek és a szájnak. Oh te kemény apostol, bizony mondom, ez a nagy napoknak minden titka. Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra.” – írta Füst Milán majd’ egy évszázada, és talán az idei karácsony az, amikor észre kell vennünk a régi és az új csillagainkat, például egy-egy virág formájában.

Múlandó, megismételhetetlen, mámoros pillanat lesz!

Ajánljuk még:

GRINCSFA HÁZILAG

AMILYEN FELTŰNŐ, OLYAN SZERETHETŐ: CIKLÁMEN, A DECEMBER ÜDE SZÍNFOLTJA
5 + 1 ÉRV, HOGY EGYÉL MA VALAMILYEN CSÍPŐS ÉTELT

 

 

 

 

 
X
Már követem az oldalt